Virágvasárnap

Nemsokára belépünk nagyböjt utolsó hetébe, amely virágvasárnappal (március 28.) veszi kezdetét, s húsvét ünnepével zárul! Méltán viseli ez az időszak az egyházi szóhasználatban a nagyhét (vagy „szent hét", „csendes hét") elnevezést, hiszen Jézus váltságműve, kereszthalála, egyetlen, örökkévaló és tökéletes áldozata a jelenvalóság közvetlenségével ragad meg bennünket!

A nagyhét elején álló virágvasárnap ősi evangéliuma Jézus jeruzsálemi bevonulásáról szóló tudósítás (Mt 21,1-9). Az alázatos király, szamárháton érkezik a nagyvárosba, ahonnan már nem távozik el! Kezdetét veszi az isteni dráma „végjátéka", a passió! Jézus elindul a kereszt felé! Ez is, de még inkább az ünnep epistolája (levélbeli szentigéje) jelzi (Fil 2,5-11 - filippi Krisztus-himnusz), hogy itt nem egyszerűen a bevonulásra való megemlékezésről van szó, hanem ez a vasárnap már előre mutat a véres nagypénteki áldozatra és a diadalmas húsvétra egyaránt! Pál arról beszél a már említett szakaszban a filippi gyülekezetnek, hogy Jézus engedelmes volt mindhalálig, egészen a kereszthalálig, de aztán felmagasztalta őt az Isten!

Nagycsütörtök az utolsó vacsora ünnepe, amikor az istentiszteleten a templom még fehér színben pompázik! Mert ez a nap örömünnep! Rokon böjt 4. vasárnapjával (amelyen Jézus, mint az Élet kenyere áll előttünk), s amely a „laetare" (örvendjetek!) nevet viseli. A nagycsütörtöki öröm forrása Krisztus értünk lehajló kegyelmének hatalmas csodája, amelyet az Úrvacsorában újra és újra átélhetünk! Az eucharisztikus örömnek persze határt szab, hogy ezen az éjszakán árulják el Jézust, valamint árnyként vetül az ünnepre nagypéntek gyásza és fájdalma - értünk adatik teste, értünk hull vére, ahogyan a szerzési igékben is láthatjuk! (1Kor 11,23-26). Nagycsütörtök ősi evangéliumának szerves része a lábmosás története is, amelyet János apostol ír le evangéliumában (Jn 13). Jézus, mint alázatos szolga áll előttünk. Mindezt egészen, kézzelfoghatóan átélhették a tanítványok, amikor Jézus megmosta lábukat (rabszolga munka volt ez abban az időben), s mi is átélhetjük, amikor erre emlékezünk! Megtapasztalva a kegyelem örömét - Ő szolgálni jött! Értünk!