A soproni anyaegyház története

A város fekvése

Sopron (németül Ödenburg) mintegy ötvenhétezer lakosú megyei jogú város Győr-Moson-Sopron megyében. Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. A Soproni-hegység és a Fertő-tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva-patak völgyében fekszik.

A település története

A terület az őskor óta lakott. A római korban Scarbantia nevű város állt a helyén, amelyen egy fontos útvonal (borostyánkőút) is áthaladt. A népvándorlás korában Scarbantia romokban hevert, új település csak a honfoglalás után jött létre itt. A 9. és 11. század környékén kapta magyar nevét, Suprun nevű ispánjáról. 1153-ban már fontos városként említik.

1529-ben a törökök feldúlták a külvárost, de nem került török hódoltság alá. A megszállt területekről sokan menekültek Sopronba, ami lassan a törököktől szabad terület központjává vált. 1553-ban, 1622-ben, 1625-ben, 1635-ben és 1681-ben országgyűlést is tartottak Sopronban. A Rákóczi-szabadságharcot a város nem támogatta, az 1705-ös kuruc ostromnak még ellenállt, de egy évvel később Bottyán János bevette a várost.

1676-ban Sopron teljesen leégett. Ezután a régi középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek. Ekkor építették újjá a Tűztornyot is. II. József idején Sopron lett a vármegye székhelye.