A gyülekezet életének elevenedése és erősödése

1937-ben Molnár Gyula első lelkészi jelentésében beszámol az istentiszteleti alkalmakról Esztergomban, Dorogon, Tokodon és Dömösön is (bár itt a kiutazással problémák voltak). Szólt a hittanórákról, bibliaórákról és az egyesületi alkalmakról is. 1939-ben Esztergomban 106, Dorogon (és környékén) 243, Tokodon 69, az egész járásban 546 evangélikus szerepelt a nyilvántartásban.

Az 1940. évi névtár más összetételben tárja elénk a környék evangélikusságának adatait. Esztergom 134; Dorog 178; a szórványhelyek közül Tokod 89, Annavölgy 5, Csév 11, Dömös 9, Kesztölc 1, Lábatlan 2, Nyergesújfalu 3, Pilismarót 3, Piszke 10, Sárisáp 5, Tát 2, Uny 1, Kéménd 5, Párkány 6 evangélikusa alkotja a 464 lélekszámú egyházközséget. Ekkor már Pongrácz Bartha Ede felügyelő elköltözése miatt lemondott, s a gyülekezet helyére Barsi Leidenfrost Pált választotta. A másodfelügyelő Illés Sándor volt.

1941-től, Párkány visszakerülésével a községnek és környékének evangélikusai is ide tartoztak, Esztergom és környékének 18 községe volt a lelkész „munkaköre”.

1941. április 6-án a közgyűlésen a felügyelő javaslatot tett anyaegyházközséggé alakulásra. A közgyűlés ezt elfogadta. Díjlevelet állítottak össze, és meghívták Molnár Gyulát „élethossziglan megválasztott lelkészként.”

Ezen a tavaszon indult el a templom építése is. Az Evangélikus templomok című egyházi kiadványunk erről a templomról így ír: „Az esztergomi kis templom, Laurenszky Gusztáv terve szintén campanilére (harangtoronyra) emlékeztető, baloldalt a templomhoz épített toronnyal épült. Egyszerűségében is kedves, ízléses alkotás, tervezője olaszországi őskeresztény bazilikák egyszerűbb elemeit akarja felhasználni szerkesztésében. Terméskőből van a lábazat, a falak felső része azonban fehérre vakolt, egészen sima, tagolásul csak az ajtók és ablakok szolgálnak. Sikerült megoldás a végig falazott torony három-három oldalon elhelyezett ablaka.”

A gyűjtés munkája már 1928-ban elkezdődött. A „templomalap” egyre nőtt. Persze a kis gyülekezet a maga erejéből nem tudta volna felépíteni, ezért a lelkész fáradságos gyűjtő körútra indult, másrészt az Egyetemes Egyháztól és külföldről is kaptak hozzá segélyt. Ehhez az első lépés volt egy telek és ház megvásárlása a Simor János u. 82. sz. alatt. A házat le kellett bontani, anyagát felhasználták az építéshez. Az alapkőletétel 1941 júniusában történt. Ez év december 7-én megtörtént a templom felszentelése is dr. Kovács Sándor püspök szolgálatával. „Esztergomban, a magyar Rómában megkondult az evangélikus harang, megnyílt az evangélikus templom kapuja.” A végleges oltár és keresztelőkő csak később került be, adományokból.

A második világháborút együtt élte át a gyülekezet és lelkésze. A templom ablakai törtek ki, és a tető cserepeiből sok lehullott, de a templom és a lelkészlakás sértetlen maradt. Márciusban a nagypénteket már úgy ünnepelték, hogy az esztergomiaknak véget ért a háború.

A munkák nehezedtek és egyben sűrűsödtek is. Dr. Kovács Sándor püspök halála után Kuthy Dezső lett az egyházkerület püspöke, akitől a lelkész 1945 márciusában megbízást kapott mint jegyző az esperesi teendők végzésére is. Ezután következtek azok az évek, amikor az iskolákat államosították, az egyesületeket megszüntették, külső támadások és belső feszültségek nehezítették az egyház életét. Párkányt elcsatolták, de erről a területről több evangélikus család került a városba és környékére is. Meghalt Leidenfrost Pál felügyelő is. Utódja Kesztler László lett. A 10. lelkészi évét ünneplő lelkész és megbízott esperes egy kerékpárt kapott ajándékba a gyülekezettől. Ezzel járta a vidéket. Közben a templomot belsőleg felújították a mellé épített gyülekezeti s ifjúsági teremmel, sőt a lelkészlakást is. És ehhez hozzá kell tenni, hogy a gyülekezet annyira ragaszkodott lelkészéhez, hogy kialakított a család számára egy kisebb lakást is nyugdíjas éveinek töltésére. A nyugdíjas lelkész ekkor már betegeskedett. Közben meghalt Ferdinánd István is. A gyülekezet felügyelője Szarvas Imre eddigi gondnok lett.

A gyülekezet egy esperesiktatás élményének részese is lehetett, amikor 1947-ben az egyházmegye Molnár Gyula esztergomi lelkészt választotta esperesének. A következő ciklusban újraválasztották. Pedig közben már gyengeségét is érezte, kórházban is kellett feküdnie, s a hallása egyre gyengült.

Szép ünnepe volt a gyülekezetnek a gyülekezetből induló Záborszky Csaba lelkésszé szentelése is 1951-ben. A nehéz időkön Isten átsegítette kis népét. 1956-ban sortűz ropogott az esztergomi utcán is, ahol a tüntetők a szovjet csapatok kivonulását követelték. 1956 után sokan eltávoztak a gyülekezetből, a létszám 102 gyülekezeti tagra apadt Esztergomban, Dorogon 60-ra, Tokodon 70-re. Az alkalmak azonban nem apadtak, sőt: „nincs gyülekezet, amelyben oly sok igehirdető szolgált volna, mint az esztergomi” – írja a lelkész.

Szarvas Imre halála után dr. Bárdy Károly kórházigazgató, szemorvos lett a felügyelő. „Az 1950-es évek elején többször is tapasztaltuk, figyelik, kik járnak nálunk is templomba. Bárdy Károly (mezőberényi lelkész fia) be is jelentette, hogy családjával együtt templomba jár. Amikor kórházigazgatónak jelölték, kijelentette, hogy vallásos ember, templomba jár. Kinevezték mégis.” 1966-ban a felügyelő jelentette a gyülekezetnek, hogy távozik, mert a győri kórházban a szemészet vezetője lett. Az új gyülekezeti felügyelő dr. Szarvas Zoltán lett.

1952-ben zsinati döntésre a Dunáninneni Kerület megszűnt, egyházunk két kerületre oszlott. Esztergom az Északi Evangélikus Egyházkerület része lett. Egyébként is nehéz idők jöttek: a lelkész leírja, hogy 1958-ban nem kapott hitoktatási engedélyt, de „kárpótlásul” két hittankönyvet írhatott, amik meg is jelentek.

1966-ban a püspök örömmel közölte a lelkésszel, hogy a Lutheránus Világszövetség útján a gyülekezet egy Trabant gépkocsit kap szolgálati célból. Ez nagy könnyítés és öröm volt. Kezdetben egy presbiter vezette a gépkocsit, aztán a lelkész megszerezte a jogosítványt. Ezzel kapcsolatban a presbitérium határozatot hozott garázs építésére is. Ugyanebben az évben hálaadó ünnepet tartottak: 45 évvel ezelőtt indult el a lelkészi szolgálat, 30 évvel ezelőtt alakult meg az esztergomi−dorogi társgyülekezet. Az ünnepélyen igét hirdetett dr. Vető Lajos püspök.

A kerület új püspöke dr. Ottlyk Ernő lett Vető Lajos lemondásával. Az új püspök meglátogatta a gyülekezetet. „A kis templom kifejezi a gyülekezet méreteit és anyagi erejét. Alapterülete csupán akkora, hogy a bazilika nagy oltárképére éppen ráférne. De ez a maroknyi gyülekezet a hatalmas katolikus gyülekezet árnyékában jobban átélte az összetartozás érzését, mint sok gyülekezetünk” – emlékezik meg egyházi lapunk az alkalomról és a gyülekezetről.

Az egyesületek megszűntével a gyülekezet belső ereje és élete, hála Istennek, nem változott. Annak viszont nem volt akadálya, hogy 1946-ban énekkar alakulhasson. Ez az énekkar sok alkalommal szolgált istentiszteleteken, de önálló esteket is adott, mint pl. Bach-est, Gerhardt-est, és sok más szép estén is nívósan végezte szolgálatát. De megfordultak sok gyülekezetben is szolgálattal. Említésre méltó szolgálati alkalom volt az evangelizációs színdarabok (nem sok gyülekezetben adtak elő ilyen darabokat, mint pl. „Még az éjjel elkérik lelkedet”) és gyülekezeti evangelizációs alkalmak tartása. „Azután jött egy hosszú időszak, amikor az evangelizációs munka sem volt lehetséges. Ekkor a vasárnapi istentiszteleteken, bibliaórán, összejöveteleken igehirdetési sorozatok hangzottak.”

1970-ben a gyülekezet Kachelmann Győző erdőmérnököt választotta felügyelővé. 1973-ban ünnepelte a város 1000 éves fennállásának ünnepét. Az evangélikus gyülekezet kívül-belül renováltatta templomát ebből az alkalomból. Az újraszentelés 1973 júniusában történt a püspök és az új esperes, dr. Nagy István szolgálatával. 1974-ben a gyülekezet új Trabant gépkocsit kapott. 1975-ben pedig a gyülekezet villamosította a harangokat Kajos János nagyvelegi lelkész segítségével és tervei alapján. 1980-ra a gyülekezet valamennyi ingatlanát – templomot, gyülekezeti termet, lelkészlakást – felújította. 1981-ben, a gyülekezet megalakításának 60., önállósulásának 45., a dorogi templom 45. és az esztergomi templom 40. évfordulóján Káldy Zoltán püspök-elnök tett látogatást.

„Az 1980-as évbe úgy érkeztünk, hogy templomunk kívül-belül megújítva ragyogta Isten dicsőségét, ... gyülekezeti termünk is megújult.”17 Megújult a lelkészlakás is.