A templomépítés után

A templomépítkezés befejezése után nyugodt lelki munka indulhatott meg a gyülekezetben. Lakos Ádámról, a templomépítő lelkészről elmondható, hogy ő volt a gyülekezeti adminisztráció elindítója is. Ő kezdte el az anyakönyvezést, és ő indította el a gyülekezet történetének írását is. A templomszentelés után még 8 évig végezte Bobán a lelkészi szolgálatot, majd 1792-ben Kapolcs választotta meg lelkészéül. Templomunk oltárát 1792-ben készíttette el a gyülekezet Gertner János veszprémi faszobrásszal. Az elköltözött lelkész helyét Erhard Pál vette át, aki 1800-ig szolgált a gyülekezetben. Erhard Pált veje, Döbrentei Lajos követte, aki 1800-ban érkezett Bobára Somlószőlősről. (Döbrentei Lajos fia, Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia első titkára volt. Leánya, Zsuzsánna pedig házassága révén Bobán telepedett le. Leszármazottai a mai napig is élnek a községben.) Őt 1814-től egy évig füleki Kiss János követte, majd pedig 1815-től Szigethy (Kristyán) György lett a gyülekezet lelkésze. Az ő lelkészsége idejére esett a templomtorony építése. 1819 áprilisában kezdtek hozzá, és elhatározták ugyanakkor két harang beszerzését is. 1820. december 18-ra elkészült a torony ideiglenes tetővel, és elkészült a két harang Mendel János győri harangöntő műhelyében. A nagyobb harang 297, a kisebb 215 kg-os. Mindkét harang felirata a következő: „Mendel János öntet engem Gyorot 1820 N. Bobai evangelici birtokosok tsináltattak engem egyedül.” A torony csonkán állt 1825-ig, amikor is beszerezték a végleges toronysüveg faanyagát, megegyeztek egy rohonci ácsmesterrel az ácsszerkezet és a bádogos-munka elkészítésére. A munka el is készült. 1826. május 31-én egy Mihály nevű ácslegény beállította a csúcson a keresztet, és 1826. szeptember 14-én az egész toronyépítés befejeződött. Még ebben az évben a toronyra óra is került, amelyet egy pápai órásmester készített. Miközben a toronyépítés munkálatai várattak magukra, a három község: Boba, Nemeskocs és Kemenespálfa 1823-ban lelkészlakás építéséhez fogott. Ehhez azonban először telket vásároltak Szemerey János egyházközségi felügyelőtől.

A templomban ma is található – bár jelenleg nem használható – orgona 1858-ban épült közadakozásból, amelyből kivették részüket a kocsi és a kemenespálfai hívek is. Ebben az időben Kiss Sándor volt a gyülekezet lelkésze 1875-ig. Az 1871-es esztendő újra építkezésben találta a bobai híveket: iskolát és tanítólakást építettek. 1884-ben, a templomépítés 100. évfordulójára a tornyot renováltatták, és kijavíttatták a templomtetőzetet.

1897 októberében a nagyon rossz állapotban lévő templomot hatóságilag bezáratták. Ekkor újra – ki tudja, hányadszor – gyűjtésbe fogtak a bobaiak, és 1898 márciusában hozzáfogtak a templom renoválásához. Nehéz volt nagyon ez a renoválás, hiszen sok pénzre volt szükség, és közben lelkészváltásra is sor került. Kiss Lajos, aki édesapját, Kiss Sándort követte 1875-től a gyülekezet lelkészi állásában, 1898-ban megvált a gyülekezettől. Utóda Pulay Gábor lett. Felügyelőtársa (1903-as adat) Porkoláb Mihály volt. A tanítók: Csík János az anyagyülekezetben, Horváth Mihály Nemeskocsban, Tompa Lajos Pálfán. Az összlélekszám 1203 volt, 212 tanulóval.

Mai belső berendezését ekkor nyerte el a templom. Az eddig nyugati falon lévő oltár átkerült a déli falra, a padok a templom hossztengelyére merőlegesen kerültek elhelyezésre, és a karzat a nyugati és keleti falon hosszan előre nyúlt. Gyurátz Ferenc dunántúli püspök 1899. január 29-én szentelte fel a felújított templomot. Erre az ünnepre a nőegylet értékes ajándékokkal lepte meg az ünneplőket: az oltárra művészi ötvösmunkával rézfeszületet és négy gyertyatartót készíttettek, valamint ekkor szereltek fel két, ugyancsak réz, 12 karú gyertyás csillárt is.