Bük
A döbbenet évszázada – a 20. század
1902-ben a templom mellett álló iskolaépületet a hatóságok korszerűtlennek nyilvánították. 1903-ban telket vásároltak az új iskolának, és pénzalapot hoztak létre új templom építésére, hogy utcafronton álló templomuk legyen. Ezt a tervet a világháború keresztülhúzta. 1903-ban temetkezési egyletet hoztak létre, hogy annak pénzalapját gyarapítva tovább bővítsék a temetőt. 1930-ig, Farkas Elemér esperes haláláig van erről adat. A temetkezési egylethez folytak be a sírmegváltások bevételei. Az egylet elérte célját: a temető nagyobb lett, és a nagy kiadású halotti torok sem terhelték tovább a gyászoló családokat.
1906-ban készült el az új iskola, amelyhez korszerű másodtanítói lakást is építettek. Gyurátz Ferenc püspök szentelte fel az épületet, aki ez alkalommal 12 lelkészt avatott a gyülekezetben. Ettől az évtől a filiákból is Bükre jártak a tanköteles gyerekek, szintén az evangélikus iskolába jártak a településen élő zsidó gyerekek.
1911-ben a gyülekezetben létrehozták az Evangéliumi Egyesületet, amely egyaránt szolgált missziói és kulturális célokat. 1912-ben bővítették a temetőt. Az első világháború harangot, orgonasípokat követelt a gyülekezettől, és sok gyülekezeti tag nem tért vissza a harctérről. Neveiket márványtábla őrzi a templomban.
1919-ben Kapi Béla püspök látogatott a gyülekezetbe. Ekkortól van adatunk arról, hogy a helyi felekezetek (római katolikus és evangélikus) vezetői köszöntötték egymás elöljáróit az ilyen alkalmakon. A püspök maga is szólt a felekezeti összefogásról, ugyanakkor ajánlotta ifjúsági egyesület létrehozását is.
1920-ban alakult meg a büki gyülekezetben az ifjúsági egyesület. 1937-ben telket kértek az iskola területéből, és minisztériumi támogatással ifjúsági házat építettek, amelyet ők maguk tartottak fenn. Ezt az épületet 1948-ban nem államosították. 1950-től a gyülekezet a büki Földműves Szövetkezetnek bérbe adta az épületet mozi működtetésére. 1993-ban értékesítették az épületet.
1921-ben az illetékes tanfelügyelő a legnagyobb elismerését fejezte ki az iskola eredményeiért.
1922-ből a lócsi gyülekezetről ismerjük azt az adatot, hogy 17 evangélikus család élt a településen.
A gyülekezet a beszolgáltatott nagyharangért kárpótlást kapott. Ez az összeg szolgált egy új harang készíttetésének alapjául. Az új nagyharang 1923-ban készült el, H hangon szólt, mellette a kisharang Disz hangon. 1925 nyarán villám okozott 3180 korona kárt a templomban. 1931-ben ezüstöztették a kegyszereket.
1934-ben a gyülekezet áttért az akkori új istentiszteleti rend használatára. Ennek bevezetésével igyekeztek visszatérni a régi lutheri szertartáshoz. A következő évben bevezették a vasárnap délutáni istentiszteletet a gyerekek számára.
1937-ben a lócsi evangélikus közösség felépíttette kicsi templomát. Havonta egy alkalommal került sor istentiszteletre.
1939-ben ismét elvitték a nagyharangot, háborús célokra. A háború ideje alatt, 1941-ben vásárolt a gyülekezet házat a tanító számára, amelyet később államosítottak.
Az 1946/47-es tanévben a büki evangélikus iskola ötödik osztálya, mint a soproni líceum fiókintézményének általános iskolája működött. Az 1947/48-as tanévben a római katolikus és az evangélikus iskola részlegesen egyesült. 1947-ben Kapi Béla püspök látogatásakor már beszélt az egyház és az állam rosszabbodó viszonyáról, és az iskolák elvételéről. 1948. július 1-jével vették ki az oktatást az egyházak kezéből, és ezzel együtt államosították az iskolával kapcsolatos vagyont és épületeket Bükön is.
1948 nyarán villámcsapás okozott kárt a templomban és a parókián is. Mégis ez volt az az év, amely éppen a megélt nyomorúságok miatt még buzgóbb lelki életre indította a gyülekezetet. Ebben az évben 22, a következő évben pedig 61 istentiszteletet tartott a lelkész evangélikus családok otthonaiban. Ezek célja az is volt, hogy a családfőket emlékeztessék arra a hagyományra, hogy otthonaikban a Bibliából tanítsák szeretteiket. 1949-ben Túróczy Zoltán püspök látogatta meg a gyülekezetet.
A góri evangélikus közösség a lócsiak példáján felbuzdulva, de a háborútól hátráltatva 1951-ben szentelte fel kicsi templomát, amelynek az ágfalvi gyülekezet ajándékozott oltárképet, és büki asztalos készítette az oltárt. A góri gyülekezet ekkor 70 lelket számlált.
1955-ben dr. Vető Lajos látogatta meg a gyülekezetet. 1957-ben a rehabilitált Túróczy Zoltán püspök is eljött a gyülekezetbe, aki Górban is hirdette az igét. 1966-ban ismét dr. Vető Lajos érkezett a gyülekezetbe.
1967-ben Szelestén 57, Górban már csak 59 evangélikus volt. Ebben az évben D. dr. Ottlyk Ernő püspök az építendő új lelkészlak ügyében látogatta meg a gyülekezetet. Az Országos Egyház támogatásával készült el az új épület, és 1970-ben szentelték fel. Még az új parókia megépítése előtt teljesen felújították a templomot is (1967/68-ban).
1971-ben eladták a régi hivatal épületét, majd később a MÁV kertészetének főkertészével parkosították a templom előtti udvarrészt. Ottlyk püspök 1973-ban és 1975-ben is meglátogatta a gyülekezetet, ez utóbbi alkalommal felügyelőiktatásra is sor került.
Az 1976. évi szuplikáció azért jelentős a büki gyülekezet életében, mert ekkor szolgált először nő a büki, a góri és a lócsi templomokban. 1981-ben teológusnapra is sor került a gyülekezetben.
1982 óta a Bükön szolgáló lelkészek látják el a szakonyi evangélikus egyházközséget, mint helyettes lelkészek.
1985 a templom felszentelésének 200. évfordulója volt. Méltóképpen ünnepelték meg, amely alkalomra új harangot is öntettek. Ezen az ünnepen a kor politikai nehézségei ellenére is részt vett és szolgált a locsmándi (Lutzmannsburg, Ausztria) evangélikus gyülekezet énekkara, melynek tagjaihoz évszázados szálak kötik a büki evangélikusokat.