Esztergom
A dorogi szórvány
Dorog Komárom-Esztergom megye keleti részén, a Pilis és a Gerecse által közrezárt völgy északi bejáratánál fekvő város. A Dorogi kistérség központja. Esztergomtól délre, a várostól alig 10 km-re, Esztergom-kertvárossal egybeépülve található a 10-es főút mentén.
Területe régi koroktól lakott. Önálló fejlődését gátolta, hogy nagyrészt az esztergomi káptalan fennhatósága alá tartozott. A török időben (1542) elpusztult, s a 18. század elejéig lakatlan volt. Német telepesekkel és magyar visszatelepülőkkel épült újjá. Fejlődésében nagy változást eredményezett a szénbányászat (1845) megjelenése. Városias arculatát az 1920-as években kapta. Növekedésében a bányászat pozitív hatása mellett nagy szerepe volt a trianoni tragédiának is.
Evangélikus közösség jelenlétéről csak a 1920-as évektől beszélhetünk. A helyi református gyülekezet és a Csabdi evangélikus anyaegyház szárnyai alatt ekkor éledezett az a mag, amely − Ferdinánd István tanító fáradozása nyomán, Esztergom evangélikusaival − az önállósodás útjára léphetett. Anyakönyveit 1924-től már Csabditól elkülönítve vezették. Az Esztergom−Dorogi Missziói Egyházközség 1936-ban alakult. Akkor épült a dorogi protestáns templom is, amely 1/3 részben az evangélikusoké. Az 1940. évi névtárban Dorog evangélikusai a 464 lelket számláló missziói egyházközség legnagyobb lélekszámú közösségeként (178 lélek) szerepelnek Esztergom (134) előtt.
A második világháború, majd az ipari centrumokra jellemző politikai arculat, később pedig a lelkipásztori munkán keresztül tapasztalt idegen hatások nem kedveztek az evangélikus vallásosság gyakorlásának. Mára az egykori társegyház szórványhelyzetbe került.