A kemenesaljai középnemesség ellenállása

Az evangélikus falvak lakossága valaha főként önállóan gazdálkodó kisnemesekből, ún. kurialistákból (egytelkes nemesekből), illetve föld nélküli armalistákból (csak nemesi címmel rendelkező nemesekből) állt. A helyi egyházakban a kegyúri szerepkört néhány jelentősebb középnemesi birtokos család gyakorolta. Főként e középnemesi réteg ellenállása eredményezte, hogy Kemenesalján a fegyveres kényszer ellenére sem járt jelentős eredménnyel az ellenreformációs nyomás. Mesterházy Sándor alapos felsorolásából megismerhetjük a környékbeli családok nevét: „Ostffyak, Deömölkyek, Magassyak, Niczkyek, Sitkeiek, Káldyak, Károlyiak, Vidosok, Berzsenyiek, Radók, Manóbüki Horváthok, Mesterházyak, Ajkayak, Rajkyak, Tevelyek, Kisfaludyak, budakeszi Weörösök, dukai Takáchok, Bárdossyak, Noszlopyak, a Babay, Győrffy, Lórántffy, Hajas, Porkoláb, Miskey család és mások is védték az evangélium ügyét (…). Kuzmich Péter győri kanonok nyilatkozata szerint Kemenesalja 50 falujában még 1680-ban sem volt egynek sem plébániája.”