A marcali leányegyház

Az egyházközség székhelyétől 49, a Balatontól 36 kilométerre (déli irányban) található.

Már a 17. század elején evangélikus gyülekezete volt, és talán már a reformáció idején is. Kis Bertalan püspök 1625. június 3-án a csepregi zsinaton avatta fel Marcali lelkészének Végh Szakonyi Jánost, aki még 1636-ban is ott működött. Viszont 1657-ben már a református Szigethi István volt Marcali lelkésze, s a település református lett. Így érthető, hogy Musay püspök 1661-es jegyzékében már nem szerepel az evangélikus anyagyülekezetek között.

Az 1875. évi névtár szerint 30 evangélikus élt Marcaliban. Lélekszámuk a 20. század első felében lényegében nem változott. Mind 1910-ben, mind 1940-ben 30-as lélekszámmal szerepel egyházi nyilvántartásainkban. Újabb kori gyülekezetté szerveződésük 1991-ben kezdődött a Vésén szolgáló Tamásy Tamásné lelkész közbenjárásával. Akkor 14 személy alkotta a kis evangélikus közösséget. A csoport évről évre növekedett, mára 21 családhoz tartozó 33 lélekből álló leánygyülekezetként éli vallásos életét a más felekezetű környezetben. 1993-ban − az ugyancsak kisebbségben lévő református hívekkel − megalakították a Marcali Evangélikus Református Templom Építéséért Alapítványt. Az összefogás eredményeként, tíz évvel később, egy használaton kívüli épületből református-evangélikus templom épült, amelyet 2003. május 17-én szentelt fel dr. Márkus Mihály református püspök és Smidéliusz Zoltán evangélikus püspökhelyettes. A Szigetvári György mérnök által tervezett, 80 ülőhellyel rendelkező templom a református egyház tulajdonában lévő telken épült, de a marcali evangélikus hívek korlátlan ideig használhatják.

A kis gyülekezetet a Balatonmáriafürdőn élő Kőszeghy Tamás nyugdíjas lelkész gondozza. Minden hónap második vasárnapján és a nagyünnepek első napján van evangélikus istentisztelet. A reformáció ünnepén közös istentiszteleten vesznek részt a két felekezet hívei.