A somogyszobi leányegyház

Somogyszob az egyházközség székhelyétől kissé távol esik, a gyékényes−kaposvári vasútvonal mellett fekszik. Feltehetően itt is korán tért hódítottak a reformáció tanai. Egy 1750-ből származó névjegyzékben Fábri Gergely evangélikus püspök „Szobot” evangélikus anyagyülekezetként említi. Az ellenreformáció híveinek erőszakos vallásüldözései azonban nem kímélték e vidéket sem. A gyülekezetet megszüntették.

Az 1781-ben megjelent türelmi rendelet után az itt élő evangélikusok is szervezkedni kezdtek. 1800-ban szerződést kötöttek a többségben lévő, már leánygyülekezetbe szerveződött reformátusokkal, és egyesült protestáns leánygyülekezetet alakítottak. Az egyesült gyülekezet kezdetben a szomszédos Bolhás (Balhás) református gyülekezetének leánygyülekezete volt. Később Somogyszobon is alakult református anyagyülekezet, így lelkészének és tanítójának szolgálatával élhettek a hajdani protestáns gyülekezet evangélikus tagjai is. A vései evangélikus lelkész évenként 12 alkalommal tartott istentiszteletet a református templomban.

Az 1875. évi névtárban 117, az 1910. éviben 140 lelket számláló − Vése gondozása alatt álló − fiókgyülekezetként tartják nyilván.

A Barcs−Nagyatád−Somogyszobi Missziói Gyülekezet megalakulása (1932) új korszakot nyitott a kis gyülekezet életében. Kissé megfogyatkozott lélekszám mellett (1933-ban 112, 1940-ben 122 volt a gyülekezet lélekszáma) saját templom építésébe fogtak, amelyet 1941. szeptember 14-én szentelt fel Kapi Béla püspök. A gyülekezet gondozását a mindenkori missziói lelkész végezte.

A missziói gyülekezet 1996-ban megszűnt: Somogyszob Porrogszentkirály filiája lett.

A kis gyülekezet 1992-ben újította fel 51 éves templomát.