A lelkészi állás megszervezése

Amikor mindez megvalósult, a püspök ígéretet tett arra nézve, hogy hamarosan segédlelkészt küld a gyülekezetbe. Idézzük itt a gyülekezet első lelkészének, Molnár Gyulának a személyes visszaemlékezését:
„Dr. Kovács Sándor püspökünk 1936. szeptember közepén a soproni teológiai fakultáson professzori szobájába hívott. Tudott dolog volt, hogy egyházunk Ura, Jézus, az ő lelkében gyújtotta meg a kerület szórványhíveiért érzett felelősség lángját. Egyetemi tanársága mellett az volt szíve-lelke öröme, hogy utazott főleg olyan helyekre, ahol egyházunk addig szolgálatot nem végzett. Így került Esztergomba, majd Dorogra is, és szíve vágya lett az esztergom−dorogi egyház megszervezése. Püspököm kedvesen fogadott, és jól ismert atyai hangján szívhez szólóan ezt mondta: Öcsém, két éve figyelem tanulmányait, örülök kitűnő szigorlati vizsgáinak, átveszem a Dunántúli Kerületből kerületembe. (Esztergom akkor a Dunáninneni Kerület része volt.) – Akkor a teológusok a lakóhely szerint illetékes egyházkerület püspökéhez tartoztak. Én mint soproni a Dunántúli Egyházkerülethez. A Dunáninneni Kerületből – annak területéről – akkor nem volt végzett teológus. Dr. Kovács Sándor püspök így hívott engem Esztergomba: Öcsém, az esztergom−dorogi és környéki evangélikusoknak, a már megalakult missziói egyházközségnek lelkészre van szüksége. Megígértem, hogy missziói segédlelkészt küldök nekik. Magára gondoltam. Kinevezem Esztergomba magam mellé, legyen munkatársam, mindenben segíteni fogom, Isten megáldja munkánkat.”

Így lett Molnár Gyula 1936 őszén az első, segédlelkészi minőségben dolgozó, de mégis állandó pásztora a gyülekezetnek. Az eddigi imaterem bérlését a gyülekezet felmondta, és új imatermet bérelt a Simor utca 82. sz. alatti házban. Ennek felavatása 1936 márciusában volt. Az új segédlelkész szobája Schneider Lajosné (Széchenyi tér 6.) lakásának egyik szobája lett. Érdekes epizód: kitették a táblát „Evangélikus missziói lelkész Hivatala.” De le kellett venni, mert a katolikus templomban kihirdették, hogy „új hittérítő érkezett a városba.” A tábla szövege módosult: „Evangélikus Lelkészi Hivatal.” A lelkész fizetése kezdetben 120 pengő volt, ebből 80 pengőbe került lakása és kosztja.

Az új lelkész gyülekezeti munkájában az alkalmak tartásán és a látogatáson túl első lépésnek az ifjúság összegyűjtését tartotta fontosnak. Összegyűjtötte a kisebb iskolás hittanosokat, a középiskolások részére pedig megalakult a diákszövetség 1938-ban. Ezzel a nőegylet után megszületett a második egyesület, s mindkettő „motorja” lett később a gyülekezeti életnek.