A körmendi evangélikus egyházközség épületei

A körmendi evangélikusok 1783-ban vásároltak telket leendő templomuk számára. Legelőször azonban az iskola épült meg teljes egészében fából, valamint vele egybeépítve a tanítólakás, ez utóbbi már téglából, zsúpfedéssel. 1785-ben épül meg a lelkészlakás.

Közben épült az első templom is, amelyet 1783. december 3-án, advent 1. vasárnapján szentelt fel Kárász Ádám esperes, amikor ő magyarul, a helyi lelkész, Cancriny András pedig németül prédikált. A türelmi rendelet szerint a templom még torony és harang nélkül épült, oldalán két sor ablakkal, és két bejárata volt.

Az 1816-os tűzvész alkalmával megrongálódott a fából készült iskola és tanítólakás, használhatatlanná vált az épület. 1822-ben készült el az új iskola és tanítólakás. Az 1861-ben elkészült új parókia mind a mai napig épségben áll.

1864-ben vetődik fel először a templom teljes újjáépítésének vagy egy új templom építésének gondolata, mivel a meglévő templom mennyezete több helyen beszakadt. Templomépítési bizottságot alakítanak Turcsányi Andor lelkész vezetésével, de a templom építése a „sanyarú idők” miatt húzódik. 1887 márciusában kezdődnek meg a templomépítési munkálatok, s még ebben az évben be is fejeződtek. Az új templomot 1888. július 22-én avatta fel a Dunántúli Egyházkerület akkori püspöke: Karsay Sándor. Azóta áll az új neogótikus stílusú templom, amelyet a bécsi építész, Ludwig Schöne tervezett. Az építkezést Valentino Morandini olasz építőmester vezette. A belső faberendezés Bencz Lajos szombathelyi asztalosmester munkája. A belső festést a bécsi Joseph Kott végezte el. Az ólomüveg ablakok 1945 márciusában bombázás következtében tönkrementek. 1947-ben állították helyre azokat a hívek adakozásából. Bécsből származnak az oldalfeljárók vasöntvény elemei, valamint a szószékre vezető csigalépcső, ezek a Wagner cég munkái. Az orgona Angster József pécsi orgonaépítő alkotása, 17 regisztere van, kétmanuálos, mechanikus vezérlésű. 1893. május 4-én adták át. A csodálatos oltárkép: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket" témájával Vágó Pál olajfestménye, mellette a négy evangélista szimbóluma látható.

1913-ban Flieger Ede építette meg az új konventházat, a felavatást Kund Samu esperes végezte. A parókiára 1911-ben, a templomba pedig 1915-ben vezették be a villanyt.

Az első világháború pótolhatatlan veszteségeket okozott nemcsak anyagiakban, hanem főként emberéletekben. 1924. június 15-én avatta fel a gyülekezet a templomban elhelyezett két emléktáblát, melyek a mindenkori utódok emlékezetébe idézik az értelmetlen pusztítás áldozatait. A munka Hudetz szombathelyi kőfaragó műve díszes, kemény mészkő keretben fehér márványba vésett nevekkel. A templom építésének 50. éves jubileumi ünnepségét 1938. szeptember 25-én tartották, az ünnepség vendége volt Kapi Béla püspök.

A második világháború még nagyobb károkat okozott az egyházközségnek. A körmendi toronyban a kisharangot 1944. június 7-én leszerelték háborús célokra. 1945. március 27-én bombatalálat érte a lelkészlak udvarát. A ház ablakai betörtek, a melléképület életveszélyessé vált, a parókia ajtói is felszakadtak, a templom északi és nyugati oldalának ablakai teljesen tönkrementek. Március 29-én kezdődött Körmend ostroma. A bevonuló szovjet katonák átkutatták a templomot is. Az ott talált díszes oltárterítőkkel lovaikat takarták le. Farádiné – a lelkész felesége – mentette meg előlük a legszebb nagypénteki és pünkösdi oltárterítőket. Az ostrom után nemcsak az oltárterítők, hanem a sekrestyében tárolt kegytárgyak nagy része is hiányzott.

Az evangélikus hívek készséggel siettek egyházuk segítségére. 1945-ben a tetőzetet javították ki a templomon, valamint az udvari épületrészt. A templomot azután is többször renoválták, a legnagyobb munkát 1975-ben végezték el. Ebben az időszakban (1942–1980) Farádi Mihály volt a gyülekezet lelkésze. Őt követte 1980 és 1987 között Szerdahelyi Pál. Két évig (1987–1988) itt is helyettesített – mint annyi más helyen is – Rác Miklós nádasdi lelkész.

A lelkészlakás teljes felújítására 1980-ban került sor Rónai György tervezőmérnök tervei alapján. Az utcafront felé eső három nagyszobából leválasztottak egy hosszú folyosót, a régi konyha helyén gyülekezeti terem, a régi bejárat és előszoba helyén konyha létesült. Az épületet szigetelték, és új cseréptető borítást kapott. A parókiára 1989-ben vezették be a gázfűtést.

A templom teljes renoválása 1990-ben kezdődött Zügn Tamás lelkész irányításával, aki 1988-tól 1998-ig, egy évtizedig szolgált itt, s az egyházmegye esperese is volt. Közben volt ideje a gyülekezet történetének megírására és kiadására is. Ebben az időszakban készült el a torony tatarozása, kivilágítható óraszámlapok kerültek a templomra, és a közel százéves óraszerkezethez automatikus felhúzó berendezés készült. Pőcze István lelkész 1998 és 2003 között végezte itt a lelkészi szolgálatot. Ebben az időszakban újult meg a gyülekezeti terem, de átalakult a lelkészlakás is.

2004-től Szolga-Tőkés Sándor Erdélyből áttelepült lelkész szolgált a gyülekezetben, aki így ír a jelenről és a jövő feladatairól: „Megújulni és megújítani, bocsánatot nyerni és azt továbbadni, áldást kapni az Úrtól, és áldássá lenni környezetünk számára – ez a múltban, de ma is lehetőség, egyben kötelesség is.

A gyülekezeti élet az istentiszteleten kívül a lelkigondozás számos területén – ünnepköri sorozatok, evangelizációk, szeretetvendégségek, zenei alkalmak, gyermek- és ifjúsági rendezvények – folyik. Gyülekezetünkben negyedik éve tartunk napközis gyerektáborokat. Hétvégeken ifjúságunk Biblia-klub alkalmainkon vesz részt. A hitoktatás három iskolában 21 órában és 7 csoportban, továbbá a konfirmációi előkészítőn folyik. Nagy öröm, hogy megalakult egy 15–18 fős énekkar. A kitűnő akusztikájú templomban, csodálatos hangú orgonával szívesen szolgálnak énekkarok, zenekarok és orgonisták is.

A gyülekezetben nincs nagyobb öröm, mint amikor az emberek érdeklődnek és figyelnek Isten igéjére. Tudjuk, hogy ennek sokszor ára is van, de hisszük, hogy egyedül Isten országa építéséért érdemes élni ezen a földön, mert Jézus Krisztusé a jövő.”

Szolga-Tőkés Sándor lelkész életének 52. évében, 2010. december 30-án súlyos betegségben elhunyt. 2011. január 8-án vettek tőle végső búcsút a körmendi evangélikus templomban.