Kőszegdoroszló

A környék már Krisztus születése előtt lakott volt: illírek és kelták lakták. A Pogány nevű szőlőhegyen számos római kori lelet került elő (pl. Bacchus-szobor), ebből azt következtetik, hogy a szőlőművelés már ebben a korban elkezdődött itt. A népvándorlás majdnem elpusztította a környéket, amely később a Frank Birodalomhoz tartozott. A Szent Vid kápolna bizonyítja, hogy ebben az időben itt már keresztyének is laktak.

Az evangélikus gyülekezet születése

„Vidékünkön a reformáció terjedése az 1550-es évektől nyomon követhető. A török által elpusztított falu romjain ekkor kezdődhetett az újjáéledés, szinte bizonyosan állítható, hogy a lerombolt templomot is a betelepített evangélikusok építették újjá.” Az uradalom tulajdonosai – a Batthyány, Nádasdy, Széchy család – a reformációt támogatták. „Az 1500-as évek végétől már Pösén, Szerdahelyen, Bozsokon, Rohoncon (Rechnitz, ma Ausztria), Gencsen, Perenyén, Patyon evangélikus lelkészek működtek.”

1663-ig Doroszló a pösei anyagyülekezet fíliája volt – írja Torda Géza. 1663-ban pedig Doroszló anyagyülekezetté vált, Musay Gergely püspök a kőszegi esperességben említi.

Lelkészei ebből az időből: Fabricius Mátyás (1633), Hidegh Mihály (1646), Telekesi Benedek (1648), Szép János (1649–1656), Gall János (1656–1658), Nozdrovicenus Pál (1666)

A próbákat átvészelt gyülekezet

1650-ben és 1666-ban itt még evangélikus zsinatokat is tartottak. Ebben a időszakaszban a doroszlói templomot az evangélikusok is használták a katolikusokkal együtt. A kőszegi Szent Jakab-templomot 1673-ban vették el, minden bizonnyal ebben az időben került újra katolikus használatba a doroszlói templom is. Tíz vagy talán húsz évre megszűnt a szervezett evangélikus hitélet. De: „1697-ben a 310 lakosból csak 32 volt a katolikus valláson lévők száma.”

1681-től a soproni országgyűlés határozata alapján a gyülekezetnek a nemescsói artikuláris templomot kellett látogatnia. „Az iskolás gyermekeket viszont a doroszlói katolikus tanító tanította, az evangélikusok hozzájárultak a katolikus tanoda és tanítólak építéséhez.” A rendelet után Doroszló és Cák közösen szervezték újjá életüket. A türelmi rendelet után az első evangélikus temetést Doroszlón 1784. február 3-án végezte Szakonyi József lelkész, a gyülekezet Kőszeg és Nemescsó közötti ingadozás után Nemescsóhoz csatlakozott.

Az újra építkező gyülekezet

1791-ben összeírták az evangélikus családokat. Doroszlón 54, Cákon 37 név került a listára. Engedélyt kértek iskola és imaház építésére. 1792-ben készült el a temető melletti épület, amelyet Tatay Pál lelkész szolgálatával vettek használatba. 1828-ban ez az épület már csak istentiszteleti célt szolgált, mert a tanítói lakás mellé tantermet építettek. 1798-ban harangot is öntetett a gyülekezet, 1839-ben pedig tornyot építettek az imaházhoz, így lett abból templom. 1892-ben új harangot öntettek. A templom orgonáját 1935-ben Gergye József szombathelyi mester készítette. Ezután további adományok: a keresztelőkút, a csillár és a szőnyeg díszítették a templomot. Ma a toronyban három harang található. A templombelső felújítását 1966-ban, a külső renoválást 1977/78-ban végezték el.

1909-ben már újra az anyagyülekezetté válást tervezték, a templomot megnagyobbították, ebből az időből való a templomnak a szentélye és sekrestyéje is, a tornyot pedig 4 méterrel magasították. A második világháború azonban beleszólt a tervekbe. 1916-ban a két harangot háborús célokra elvitték, 1925-ben öntettek újakat.

A lelkészek nevét itt nem soroljuk fel, mert az újabb szakaszban, 1784-től a szolgálatot a nemescsói lelkészek végezték.

Az iskolát fenntartó gyülekezet

Torda Géza szerint a gyülekezetnek bizonyítottan 1697 óta volt tanítója, de iskolaépülete és a tanítói lakás már előtte is állt. A tanító mindkét felekezethez tartozó gyermekeket tanította, 1784 után a tanítónak a nemescsói lelkész akadályoztatása esetén temetési szolgálatai is voltak. 1792 után hozták létre az evangélikus iskolát. Egy jegyzőkönyv 1871-ből: „A fiókegyháznak van Doroszlóban egy elemi, egyosztályú, egy számoló táblával, tizenkét enyészetnek indult fali olvasó táblával, egy kisebb féle Magyarország térképpel s egy a község határának térképével ellátott iskolája és tanítói lakása, melybe a folyó 1871. tanévben a községben uralkodó himlő nyavalya miatt legrendesebben 17 fi- és 17 leánygyermek jár.”

Az evangélikus tanítók ebben az időszakban: Dóczi Zsigmond, Kovács Péter, Szabó István, Mölczer Sámuel, Papp Ferenc, Sass József, Széles Gyula, Szilvágyi László.

1947-ben a két felekezeti iskolát újra összevonták, 1948-ban államosították. Az alsó tagozatot Szilvágyi László, a felső tagozatot Koloszár Alfonz (1947–1948), Németh László (1948–1958) vezették.

A kőszegdoroszlói gyülekezet a nemescsói anyagyülekezet leányegyházaként élte tovább életét, majd a társgyülekezet egyik tagja lett.

Napjainkban a gyülekezet templomát kívülről és belülről nagy áldozattal, munkával és egyházi segítséggel megújította. Egy kisebb gyülekezeti ház épült az ifjúsági munka erősítése céljából, s ebben az épületben fog összegyülekezni a presbitérium is a jövőben. A templomban pedig sok éves hallgatás után újra megszólalt az orgona. A hármas felavatás illetve átadás ünnepén Ittzés János püspök és Rostáné Piri Magda esperes szolgáltak a helyi lelkészekkel.

A gyülekezet az új társgyülekezeti közösségbe egyre jobban beépül, ezzel tanúsítja saját erejét is, amely hitéből fakad.

A társgyülekezet ügye két évtizeden át fejlődött és erősödött meg. Első jelei 1980-ban voltak. Az első tárgyülekezeti felügyelő Torda Géza volt 1980–1990 között. 1990-tól a mai napig a társgyülekezeti felügyelő – aki egyházmegyei felügyelő is – Sztrókay Attila. A társulás végső szerződése, annak minden szükséges dokumentumával és engedélyével 2000 decemberében született meg. A társgyülekezet hitben erősödve szeretné a jövőben nemcsak magát, hanem kisközségeit is erősíteni, támogatni.

Minden vasárnap minden gyülekezetben (négy helyen) van istentisztelet, s a hétköznapokon is szinte mindennap van gyülekezeti alkalom a hitoktatáson kívül is.

Keveházi László