A reformációtól a reformkorig

Sajnálatos, hogy a gyülekezet keletkezésétől az 1843-ig terjedő időszakig szinte minden egyházközségi irat eltűnt. Ez a hiány feltűnően nagyobb, mint ami a hasonló korú más magyarországi evangélikus gyülekezeteknél előfordul. Valamilyen különleges okra enged következtetni.

Az 1844-es egyházlátogatási jegyzőkönyv így ír: „A gyülekezet keletkezési és folytonos történetére nézve hivatkozás tétetett az előbbi visitatióra, melyben állítólag minden oklevelek által adattatván, de a jelenleg otthoni levéltáruk üres lévén, semmi bizonyost nem mondhatnak.”

Az 1859-es egyházlátogatási jegyzőkönyvben ezt találjuk az egyházközségi iratokról: „Eredeti történetéről a gyülekezet kebelében semmi okirat nincs. Az 1844-es visitatio jegyzőkönyve szerint, az erre vonatkozó okiratok egy régebbi egyházvizsgálat alkalmával a levéltárba leendő letétel végett átadattak.”

Feltételezhetően a települést viszonylag hamar elérte a reformáció, és a 17. század végéig a lakosság nagy többsége evangélikus volt. A gyülekezet életéről viszont semmi adatunk nincs ebből a korból. Az első hitelesen dokumentálható történés szerint a gyászévtized alatt 1674-ben Pozsonyba törvényszék elé idézték Scultéti Jánost, aki 1666 és 1672 között lehetett a gyülekezet lelkésze. Csajtai János, talán 1672-től, de lehet, hogy csak az 1674-es évben volt itt lelkész. A holland admirális, Michael de Ruyter gályarab-szabadító tengernagy leszármazottainak dokumentációja alapján hitéért mártíromságot szenvedett 1676-ban. (A gyülekezet emléktáblát helyezett el emlékére a templom belső falán halálának 230 éves évfordulóján 2006. november 26-án.) Az szinte biztos, hogy 1674-től 1725-ig a gyülekezetnek nem volt lelkésze. Mint sok más gyülekezetben, itt is a mindenkori tanító irányította az egyházközséget.

Az 1700-as évek első harmadában nagy számban telepítettek be németeket és szlovákokat Tósokra, Gyepesre, Rendekre, Polányba, Kislődre, Városlődre és Úrkútra. Padányi Bíró Márton veszprémi katolikus püspök erőszakos rekatolizációt folytatott, de Ajkán nem ért el eredményt. Így a 18. század első felében szinte tisztán evangélikus és magyar ajkú volt a település. A század második felében megnőtt a reformátusok száma, ugyanis Ajka mintegy menedékül szolgált a protestánsok számára.

Berénden német katolikusok voltak többségben, mellettük csak kevés magyar református élt. Tósokon magyar reformátusok éltek és német katolikusok, akik viszont a század végére elmagyarosodtak. Csékúton és Padragon magyar reformátusok alkották a többséget, de evangélikusok is éltek már ekkor ott. Kislődön túlnyomórészt szlovák katolikusok, Rendeken magyar reformátusok, Városlődön pedig német katolikusok laktak.