A türelmi rendelettől az I. világháború végéig

II. József türelmi rendelete fordulópontot jelentett a pápai evangélikusok életében. A pápaiak 1783-ban kérték a szabad vallásgyakorlatot a takácsi és acsádi gyülekezetekkel együtt. A pápaiak 1400 forintos felajánlást tettek az egyházközség fenntartási céljaira. Az engedély 1784-ben érkezett meg, amíg az megjött az istentiszteleteket Ács Mihály evangélikus nemes házában az Új (ma Rákóczi) utcában tartották az e célra átalakított pajtában. Ezt a helyet 1784. február 15-én, éppen azon a napon, amelyen 70 évvel ezelőtt elvették az első imaházat, Perlaky Gábor püspök szentelte fel. Ez volt a pápai gyülekezet második istentiszteleti helye. Ebben az adatok szerint Kisgeresdi Németh István (1784–1786) lelkész végezte a szolgálatot. 1785-ben II. Józsefhez fordultak, hogy az 1714-ben lefoglalt ingatlan helyett templom és iskola építésére „fundust” kaphassanak. 1786-ban kezdődött el a nagy építés. Természetesen torony nélkül és nem az utcafronton kezdtek az építéshez. A felépült templomot Hrabovszky Sámuel püspök szentelte fel. Ekkor énekelték a „Vesd le, Pápa, a gyászruhádat” kezdetű éneket, amelyet Szakonyi József írt erre az alkalomra. Ez az épület lett a gyülekezet harmadik istentiszteleti helye. A lelkész lakását 1787-ben építették fel, de ekkor már valamelyik épületben folyt a gyermekek tanítása is. Három ingyenes, szegény sorsú diákról tudunk, akiket evangélikus családok élelmeztek. Írások említik ebben az időben Kiss László rektort és Kovácsovics János kántort. Ebben az időben (1786–1807) Szakonyi József volt a lelkész, aki a régi dunántúli énekeskönyvbe is írt énekeket. 10 évi nemescsói lelkészi munka után hívták meg Pápára, ahol esperes is lett.

Szakonyi utódja Berke Mihály (1808–1813) volt, akit az egyházmegye 1811-ben esperesnek is választott, őt Horváth István (1813–1831) követte a szolgálatban. Majd Sikos István győri születésű, Jénában tanult lelkész folytatta a szolgálatot, aki 1831-ben érkezett, „hivatalának elfoglalása után 17 nappal a járványban meghalt, s a gyülekezetre hagyta könyvtárát, továbbá 4000 forintot. Ő volt a kolera utolsó áldozata”. Molnár Gábor (1831–1836) következett a szolgálatban. Ebben az időben 347 magyar és 100 német ajkú evangélikus élt Pápán, az istentiszteleteket két nyelven végezték. László Jónás (1836–1872) 34 éves korában lett a gyülekezet lelkésze. Apja és két testvére is lelkész volt. Több mint 35 évig hirdette a gyülekezetben az igét. Szolgálata idejére esett az 1848/49-es szabadságharc is. 1848. április 24-én rendezték a forradalmi örömünnepet, amelynek László Jónás volt a szónoka. Méltósággal viselte a Bach-korszak intézkedéseit is. Szolgálata a megpróbáltatások ellenére is az építés ideje volt mind az épületekben, berendezéseiben, mind a gyülekezet „belső” építésében. Amint arról volt már szó, írásba foglalta a gyülekezet addigi történetét , amelyet 1859-ben fejezett be.

Új szakasz kezdődött a gyülekezet életében Gyurátz Ferenc szolgálatával. Jelölt volt Thomay József is. 1872. július 28-án a közgyűlés Gyurátz Ferencet választotta meg. Életével ebben a szűk keretben nem foglalkozhatunk. Pápai szolgálatáról azonban el kell mondani: az elemi iskolát átalakította, korszerűsítette, megalapozta az iskolai és népkönyvtárat (1873), megalapította az iskolai takarékpénztárt. 1873-ben elindította a nőegylet életét és szolgálatát is, amely sokáig végezte a jótékonysági munkát, szervezte az ünnepségeket. Gyurátz Ferenc állandóan erősítette a gyülekezet anyagi helyzetét. Tovább fejlesztette a Lutheránus Segélyegyletet, gyűjtést kezdett a templom és paplak újjáépítésére. Szoros kapcsolatot ápolt a gyülekezet tagjaival. 1882-ben építették újjá a lelkészlakást a még 1863-ban épült iskola stílusában és arányában. Lassan ismert lett az egyházmegyében, sőt a kerületben is. Városi képviselő és főrendiházi tag lett. 1895–1916 között a Dunántúli Egyházkerület püspökeként is szolgált rendkívüli szorgalommal. 1925-ben fejezte be életét. Lelkészi szolgálata idején épült az egyszerű, mégis díszes templom, ez volt a negyedik, a ma is álló templom a pápai gyülekezetben.

A templom felszentelése 1884. október 26-án történt. A templomot Hencz Antal, a tornyot Woyta Adolf tervezte. Az oltár Csizmadia Sándor és Turnher asztalosok munkája, a kőművesmunkákat Takács Imre, az ácsmunkákat Gyönge Imre végezte. A harangok (nagyharang és lélekharang) a Seltenhofer cég munkái. Az orgona Országh Sándor mester műve. 1939-ben ezt lebontották és a pécsi Angster művek készítette az újat. „Egyszerű megkapó szépségű a belső tér. A hajót három oldalról oszlopokon nyugvó karzat keretezi. A hajó sík mennyezete festett kazettás ornamentális díszítéssel. A sokszögzáródású apszisban (a főhajót lezáró oltártér) a szószékoltár és a díszes vörösmárvány keresztelőkút” állnak – írja Tóth Béla.