A simasági fiókegyház

Simaság község Vas megyében, a Csepregi kistérségben, a 84-es út mentén, Sopron és Sárvár között található. Simaság néven 1928 óta szerepel. Akkor hozták létre a korábbi Simaháza és Felsőság egyesítésével, majd 1950-ben csatolták Vas megyéhez.

Felsőság

A település első okleveles említése 1265-ből maradt fenn villa Schag néven, 1274-ben IV. László Vendég nevű jobbágyát nemesítette, amelyet III. Endre is megerősített. Egyes vélemények szerint az ő leszármazottai voltak a Sághy család tagjai. További története során több elnevezéssel is találkozunk: Egyházasság (1338), Pecsenyesütőság (1378), Alsóság (1580), Nagyság, Kenyérsütőság (1597). A 16. században egy időre elkülönült Kis-, Nagy- és Nemesság. A sokféle elnevezés közül elég későn, a 19. században rögzült a Felsőság elnevezés, a kemenesaljai Alsóságtól való megkülönböztetésül.

Az 1600-as évek végén jelent meg a birtokosok között a Festetics család. Itt született Festetics György (1755–1819) Európa első mezőgazdasági főiskolájának, a Keszthelyi Georgikonnak a megalapítója.

Lakói már a 16. században megismerkedtek a reformáció tanaival. Jegyzőkönyveinkben Nagy-Ságh és Nemes-Ságh néven találjuk. Két filiájaként Kis-Ságh és Simonháza (Simaháza) nevét említik. Az 1599. évi adólajstrom szerint már 1599-ben volt Nagy-Sághnak evangélikus lelkésze. Kis Bertalan püspök 1631. évi egyházlátogatását megelőzően Sutoris Miklós volt a prédikátor, de a látogatás idején már Újvári András volt a lelki szolgálattevő, akit később – ostffyasszonyfai lelkész korában (1646-ban) – esperesnek is megválasztottak. A lelkész két vasárnap Nagy- és Kis-Sághon, a harmadikon pedig Simonházán prédikált. Iskolája a „plébániaházhoz ragasztott volt”, de később a csordásházat rendelték iskolaháznak. „Az iskolába német gyerekek is (cserébe adottak) jártak”− írja Payr könyvének 106. oldalán.

A későbbi időből Textoris György (1632−?), Dobroni Gábor (?−1635−?) és Németi György (1650−?) prédikátori működéséről vannak hiteles adataink. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy az 1626-ban Csapur Jánost, 1666-ban pedig Zábrák Jánost ide (akkor Sopron megyei) vagy az alsó (Vas megyei) Ságra avatták-e fel lelkésznek!

A gyülekezet osztozott a szomszédos gyülekezetek sorsában, neve a 32 Nemeskérhez kapcsolódó község gyülekezete között olvasható. Az 1681 és 1781 közötti években Nemeskér nyújtott számára is oltalmat.

1787-ben 51 házat és 431 lakost írtak össze a faluban. 1850-ben 46 házban, 96 családban, 294 katolikus és 99 evangélikus vallású ember lakott. Az 1875. évi névtárban Ságh néven, 118 lélekkel szerepel a gyülekezet. Iskolája nem lévén, fiókgyülekezetként élték életüket. Gyermekeik az alszopori iskolába jártak. 1910-ben a községben 515-en laktak. A korabeli névtárban 106 lélekkel szerepeltek az evangélikusok. Az iskolás gyermekek száma meglehetősen kevés volt, mindössze 9. Az 1933-as névtárban már az új, hivatalos Simaság néven találjuk a két település – Ság és Simaháza – evangélikus lakóinak számadatát. A két fiókgyülekezetnek 127 tagja volt.

Simaháza

A falu első okleveles említése 1357-ből származik. Korábbi tulajdonosáról Simonházának nevezték. Nemesi község volt. Első ismert birtokosai a Simaháziak voltak. Később megjelentek a Finta, a Vesterházi, a Terestyén, a Pulay, a Döbörhegyi, a Bátsmegyei és a Sági családok is.

A reformáció idején Felsősághoz (Nagy-Ságh) tartozott. Az ottani lelkész minden harmadik vasárnap prédikált a filiában. Későbbi sorsában is osztozott hajdani anyagyülekezetével. Nemeskér védelme alá került, és ott maradt újjászerveződése után is. 1698-ban Tassi György volt a tanító.

1850-ben a falu 8 házában 34 katolikus és 23 evangélikus lakos élt. Az 1875. évi névtárban 32, az 1910. éviben 50 lélekkel (ebből 10 tanuló) szerepel a fiókgyülekezet. Az 1933. évi névtár már együtt közli Felsőság és Simaháza adatait. A Simaság néven egyesült községben 127 evangélikus élt.