Az elnyomatás időszaka

1681-ben ún. artikuláris helyeket jelöltek ki, ahol nyilvánosan gyakorolhatták az evangélikusok hitüket. Vas megyében két ilyen hely volt Nemesdömölk (ma Celldömölk) és Nemescsó. A megyében minden más gyülekezettől templomot, paplakot, iskolát vettek el, ha nem ment szép szóval, erőnek erejével. Bobán sem volt ez másként. 1731 júniusában bizottságot hoztak létre, melynek tagjai az alispán, szolgabírák, megyei esküdtek valamint egy szerzetes voltak. Ők lettek volna hivatva arra, hogy Bobára jöjjenek, és először a paplakot, majd pedig a vadászüllési templomot elvegyék. A követeket a paplak udvarán népes gyülekezet (nemes, jobbágy, férfi, asszony) várta kaszával, dorongokkal felfegyverkezve, és nagy elszántsággal álltak ellen a követelésnek, hogy adják át a paplakot. A küldöttség tovább is indult Kocs felé, a vadászüllési templom irányába, mire azonban odaértek, már ott várta őket az előbbi sereg, és talán még nagyobb elszántságot mutattak. A templom átadására való felszólításra válaszul elmondták, hogy ők a királyhoz folyamodtak vallásuk szabad gyakorlása érdekében, és amíg a folyamodványra a válasz meg nem érkezik, addig a templomról nem mondanak le. A követek dolguk végezetlen álltak odébb. A templom, a paplak az evangélikusok kezén maradt, de nem sokáig. 1731 szeptemberében aztán – már katonai segédlettel – mégis elvették az istenházát, és attól kezdve a katolikusok használták a vadászüllési templomot egészen addig, amíg állt. A plébános – egyre ritkábban – Alsóságról járt misézni. A templom azonban egyre romosabb lett. Teteje beroskadt, fala omladozni kezdett, és teljesen használhatatlanná vált. (Köveit a nemeskocsi katolikus iskola építésekor használták fel.)

Evangélikus eleink nem tehettek mást, mint annyi más gyülekezet ebben az időben, Nemesdömölkre jártak templomba. Oda vitték gyermekeiket keresztelni, konfirmálni, házasságukra ott kérték Isten áldását, és ha nem akarták, hogy a katolikus pap végezze szeretteik ravatala mellett a szolgálatot, akkor még halottaikat is bevitték Dömölkre. Ebben az időben a nemesdömölki paplak udvarán (vagy a temetőben) nem ritkán 6–8 ezer ember hallgatta Isten igéjét, hiszen a dömölki templom csak 1743-ban épülhetett meg.