Bük mint a nemeskéri artikuláris gyülekezet része

1681-ben kialakították az artikuláris helyeket. Bük a nemeskéri artikuláris gyülekezet része lett. Ezt a 10-15 km-es útszakaszt tették meg a büki evangélikusok, ha Isten igéjét akarták hallani. Az artikuláris gyülekezet lelkészének viszont tilos volt felkeresnie a hozzá tartozó közösségeket. Így ebben az időben a római katolikus plébános végezte a kazuálék (keresztelések, esketések, temetések) egy részét az evangélikus hívek között is, habár a népesség felekezeti eloszlását tekintve 1/3 volt római katolikus, 2/3 evangélikus (1697-es adat). Leginkább Nemeskéren került sor az esküvőkre és keresztelésekre. Tudjuk, hogy az artikuláris gyülekezet időszakában is sokan megmaradtak a lutheri tanítás mellett, olvasták a Bibliát, és imádkoztak tanító és lelkész nélkül is. Ebben az időszakban viszont az addig virágzó lócsi és góri gyülekezetek teljesen eltűntek, csak a türelmi rendelet után éledtek újjá mint Bük filiái.

A büki kisnemesek több nyilvános fórumon is tiltakoztak a protestánsok elnyomása ellen, és követelték a vallásszabadságot. Így tett pl. Felsőbüki Fodor János volt országgyűlési képviselő is. Felháborodást keltett 1700-ban a nemesek és a jobbágyok körében, amikor összeírták őket, hogy velük tartassák el a területükön állomásozó császári katonaságot. Nagy hűség, bátorság és anyagi áldozathozatal kellett a megmaradáshoz. Mindezek pedig megedzették kitartásukban a büki evangélikusságot.

1705-ben a szécsényi országgyűlésen született az a határozat, amely szerint azokon a településeken, ahol a protestánsok többségben vannak, kapják meg a templomot. Ezt Bükön nem sikerült véghezvinni. A vidék protestánsai támogatták Rákóczi szabadságharcát, remélve, hogy sikerül jobbra fordítaniuk vallásgyakorlatuk helyzetét. A szabadságharc vezérei között ott voltak a büki nemesek is. Aláírásával igazolva tett hűségnyilatkozatot Rákóczi mellett Mankóbüki Horváth György is, akinek családja generációkon keresztül a leghívebb evangélikusok között volt. A szabadságharc, még ha időszakosan is, de hozott némi javulást a vallás szabad gyakorlásában.

1711-ben Bükön is pestis pusztított. Az áldozatokról nincs szám, de arról említés történik, hogy alig volt olyan ház a településen, ahol ne lett volna halott.

A nemeskéri lelkész a büki gyülekezet nemeseivel jó és szoros kapcsolatot tartott fenn. Amikor Nemeskér új templomot kényszerült építeni, a bükiek jelentős adománnyal járultak hozzá az építkezéshez. Arról is van adat, hogy 1750-ben a nemeskéri artikuláris gyülekezet vezetőségében is volt büki nemes. Az I. Carolina Resolutio (III. Károly rendelete 1731-ben) utáni 50 év alatt a bükiek is nyögték a protestánsok hátrányos megkülönböztetését.