A 19. század

Németh Pál 1804-től 1821-ig szolgált a faluban. Hogy ez alatt mi történt, arra nincs adat, sem jegyzőkönyv, sem más írásos emlék nem akad egészen 1853-ig. Erről az időszakról csupán az anyakönyvek bejegyzéseiből alkothatunk képet.

Németh Pált Magassy Dávid váltja, aki 1845-ig marad a faluban. Bizonyára szerethették, hiszen utódjául fiát, Magassy Dánielt választották meg. Magassy Dániel idejében épült meg a torony. A lelkész gyűjtőívet bocsátott ki, amellyel három év alatt kívánta összegyűjteni az építkezés költségeit. Ez idő alatt 6362 váltó forint és 47 krajcár gyűlt össze, amelyből az építkezést már elvégezhették 1853-ban. Az építőmester Geschrey György sárvári építész volt. Ugyanebben az évben dukai Takács Zsófia 1100 forintért harangot is öntetett egy kőszegi műhelyben. Máig hallhatják hangját a helyi, de a távolabbi települések lakói is. Magassy Dániel még hallhatta az új toronyban megszólalni az új harangot, de a Teremtő még ugyanabban az évben hazahívta.

Utóda 1854-ben Nagy Károly sárvári lelkész lett, aki 42 esztendeig szolgált Kissomlyón. Nagy Károly először a toronyépítéssel kapcsolatos 1500 forintos adósság behajtásának feladatával szembesült.

1853-ban még közös iskola működött Kissomlyón, ide jártak a dukai és a borgátai gyerekek is. Káld 1844-ben, Hetye 1845-ben építette meg iskoláját. Borgáta 1857 -ben vált le, de a dukai gyerekek maradtak 1874-ig, így 1872-ben újjáépítették a régi tanítói lakást és az iskolát. Ennek költségeihez még Duka is hozzájárul. Az építkezés most sem folyt anyagi nehézségek nélkül, jellemző erre, hogy még 1888-ban, tizenhat évvel az építkezés után is volt kintlevőség, azt behajtani csak végrehajtás útján sikerült.

1880-ban Takács Antal felügyelő Rózsa János tanító közreműködésével gyülekezeti magtárat alapít. A társközségekben is alakul magtár, ezek közül azonban csupán a borgátai volt sikeres. Takács Antal alapította meg a községi olvasókört is. Egyik gazda szobájában gyűltek össze újságokat és hasznos könyveket olvasva Rózsa tanító irányításával.
1886-ban sok vajúdás után újjáépítik a tanítólakást, 1895-ben renoválják a roskadozó tornyot, és renoválják kívülről a templomot. Nagy Károly 1896-ban lemondott, és nyugdíjba vonult Sopronba költözve.

Utóda Tompa Mihály győri segédlelkész lett, aki hivatalát 1896. december 28-án foglalta el. „A gyülekezet lelkésze Tompa Mihály 1896. december 28-a óta. A megírandó öt évtizedből négyet az ő lelkészkedése tölt be. Ekkor még tettvágytól áthatott fiatalember” – olvassuk a névtelen szerző által megírt gyülekezettörténetben. Ő kezdte meg a templom renoválásához is a gyűjtést. A már idézett írás sokat ír a „magtár” létesítéséről, amely a gyülekezetnek a beadott gabona begyűjtésével nagy tőkét létesített. Ösztönzésére született meg a nőegylet is 1897-ben. Ő építtette meg a leégett borgátai iskolát is. Másik építése a káldi iskola és tanítólakás létrehozása volt. Jánosházán is iskola épült.
Idejövetele idején kezdeményezésére 1897-ben nőegylet alakult, melynek célja a templomi berendezések megújítása, a konfirmandus gyerekek imakönyvvel való ellátása volt. Az egylet működése hasznosnak bizonyult, hiszen rövid időn belül 3000 koronáért új orgonát szereztek be, 1000 koronáért került az új szószék és oltár a templomba, és 600 koronáért ők festették ki a templomot is belülről. A már idézett történet megjegyzi, ami talán a leírtak után nem is csoda, hogy Tompa Mihály szolgálata végén már megfáradt.

A gyülekezet presbitériuma 1898-ban hosszas vita után elhatározta, hogy a templom restaurálására előteremtik a szükséges összeget. 1904-ben valóban felújították a templomot.

A második világháború előtti „béke magasztalt éveiben látszik már a gyülekezet életében a hanyatlás. A lelkésznek a püspöklátogatásra készített kérdőpontokra adott feleleteiben a válaszok aligha a tiszta valót adják. Az úrvacsorához járulók számára nézve az adat pontatlan, de az egyéb válaszok is azt sejtetik, hogy inkább rosszabb a helyzet, mint jobb” – olvassuk az idézett történetírásban. 1918-ban történik először, hogy senki nem akarja a gondnokságot elfogadni. Csökken az áldozatkészség is. 1926–1935 között nincs mit az Aranykönyvbe beírni. Hozzá kell tenni, hogy az 1930-as években a falu gazdasági helyzete is sokat romlott. A „népszaporodási” statisztika is negatív képet mutat ebből az időből.

Tompa Mihály 1939 októberében köszönt le lelkészi szolgálatából. „Szolgálatában állandó munkatársai voltak a levita-tanítók. Kissomlyón Mórocz Sámuel (1914), Káldon Erdős János (1917), Dukán Vida Béla (1926), Borgátán Sebestyén Ferenc (1931), Egyházashetyén többen is, Jánosházán Horváth László (1938), mindegyikben megvolt a készség bármikor és bármiben szolgálni a gyülekezetet” – olvassuk a történetben.

„Engem a gyülekezet 1940. január 28-án választott meg lelkészévé. Megelőzően két hónapon át segédlelkészi minőségben szolgáltam itt” – ez a mondat kétségtelenné teszi, hogy Szabó Lajos szolgálatáról van szó, és ő írta a sokat idézett eddigi történetet is. „Talán a filiáknak fokozottabb gondozásba vétele említendő” – írja. „Dukán és Borgátán hetente tartunk vasárnap délután istentiszteletet (a helyi kissomlyói délelőtti istentisztelet mellett), a többi filiában átlag kéthetente. A heti bibliaórák, illetve körök most nemcsak Dukán és Borgátán folynak, hanem Egyházashetyén, és az adventi, böjti időszakban a heti köznapi könyörgések még Káldon is.” Igehirdetés-sorozatokat is tartottak. Az 1940-es évek elején különböző ifjúsági táborokat is rendeztek. „Ha viszonylag későn is, de eljött az evangelizáció gyülekezetünkbe. Az első evangelizációt Kovács Géza tartotta 1947-ben, majd Laborczi Zoltán és Mitykó Zoltán szolgáltak. Emelkedés mutatkozott az úrvacsorázók száma tekintetében. Az offertóriumok nagysága is emelkedett. Egyre többen mennek a gyülekezetből országos konferenciákra is. 1941-ben létesült Kissomlyón a gyülekezeti terem. A következő években az iskolát és a tanítólakást hozták rendbe, előzőleg a lelkészlakás is megújult.”

A történet leírása itt áll meg. Szabó Lajos tehát nem egészen 26 évig szolgált itt, tőle megszokott szorgalommal, precizitással és szerénységgel. Az akkori nehézségek ellenére is belső erősödést hozott szolgálata a kiterjedt gyülekezetben. Ugyanígy igyekeztek utódai is az egyre nehezedő helyzetben, majd a fordulat után, róluk azonban a krónikás sajnos nem talált külön adatokat. Pedig bizonyára igyekeztek helyüket megállva, a gyülekezetet erősítve szolgálni egészen a mai lelkészig. És egészen biztos voltak akkor is kiemelkedő események a gyülekezetben.