II. A gyülekezet újraalakulásának története (1783-tól a 19. század végéig)

Az újra önállósult gyülekezet és a templom építése (1783–1797)

A simonyi evangélikus gyülekezet újraalakulásáról az 1830. évi canonica visitatio (püspöki egyházlátogatás) jegyzőkönyve számol be részletesebben. Ebben az évben november 3-án Kis János, a dunántúli gyülekezetek superintendense (püspöke), Hrabovszky István esperes és Gerber Mihály táblabíró, megyebeli inspektor (felügyelő) kíséretében meglátogatta a gyülekezetet. Ekkor Stoller János Theophil volt a gyülekezet prédikátora.

A megalakulásról leírja a jegyzőkönyv, hogy II. József császár türelmi rendelete (1781) alapján már 1783. október 17-én engedélyt kaptak az evangélikus hívek a gyülekezet megalakítására, s ezzel ismét elkezdhették önálló életüket. Ennek az engedélynek a birtokában hamarosan templomot akartak építeni. Lelkészt hívtak meg Zubeck Dániel személyében, aki 1784 januárjában kezdte el szolgálatát. Amíg erre minden feltétel nem volt adott, az istentiszteleteket Hajas Ferenc nemes úr pajtájában tartották. A templomot olyan helyre akarták építeni, ahol a templommal együtt a szükséges parókiát és iskolát is megépíthetik. Ez azonban a katolikus hívek ellenkezése miatt a faluban nem volt lehetséges.

Ekkor történt az, hogy három hitbuzgó evangélikus nemes, Tulok Ferenc, Magasi Sándor és Szabó Bálint felajánlotta a falu szélén a Bika-rét előtt levő földjének egy-egy jó részét, hogy ott kezdődjék el az építés. Ez ellen már nem szólhattak a katolikusok, s ezzel lehetővé vált, hogy felépüljön a templom a paplakkal és az iskola a tanítói lakkal együtt az 1785. évben. Az elkészült épületeket október 31-én avatták fel. Ez az évszám került a templom bejárata fölé. A templom építése idején végig Zubeck Dániel volt a lelkész, de ő az építés befejezése után hamarosan (1786-ban) eltávozott. Személyéről annyit tudunk, hogy Trencsénből jött, Simonyiban mindössze két évig volt. Az építkezések befejezése és Zubeck Dániel távozása után Győri Mihály lett a lelkész, aki szintén két évet töltött itt. Az ő lelkészsége idején (1786–1788) építtette meg a gyülekezet az új lelkészlakot, amelybe Győri Mihály 1787. április 26-án beköltözött. Majd Sikos István került ide lelkészként. Az ő szolgálatának ideje is mindössze három év (1788–1791). Szolgálatának utolsó évében súlyos veszteség érte a gyülekezetet.

A templom közelében volt Hajas Lászlónak telke, aki erre a telekre házat épített, de még el sem készült, amikor az építkezésen dolgozók gondatlanságából kigyulladt és leégett a ház. A tűz átterjedt a szomszédos épületekre, így a parókiára, tanítólakra, sőt a templomra is, s azok is a tűz martalékává lettek. Ekkor a katolikusok is megenyhültek, s hozzájárultak ahhoz, hogy a Bika-rétet megosszák, a falu felé eső rész a katolikusoké maradjon, és a másik felén épüljön fel az evangélikus templom a parókiával és a tanítólakkal. Így otthagyva a leégett épületek puszta falait, az új telken építették fel a templomot és a szükséges épületeket. Az építkezések az 1792. évben történtek. A Bika-rét másik részét később a katolikusok eladták Hajas Lászlónak, aki ugyancsak felépítette ott a maga házát a leégett helyett. Ezáltal Hajas László lett a parochiális épületeknek a falu felől való szomszédja. Az elpusztult épületek helye később a lelkész és a tanító szántóföldje lett. A felépült templomot (az 1830. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint) csak 1797. november 1-jén szentelték fel. Ezt évenként ünnepi istentiszteleten ünnepelték meg.

A templom épületének egészen rövid leírását is megtaláljuk az 1830. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben. Itt mindössze annyi olvasható, hogy „a templomnak frontja” (a türelmi rendeletben is meghatározott feltételek szerint) „a parochiális udvarra lévén fordítva, a többi része a mezőn áll szabadon. A templom terméskövekből van építve, jó fundamentumra. Hossza 10, szélessége 6 öl, magassága is elegendő és világos. Van oltára aranyozott feszülettel. Az oltár felett van a prédikáló szék. Keresztelő széke faragott kőből van, a templom három oldalán kar (kórus), orgonája 6 mutatios (változatos), és pedálja „magános 9 sípokra”. Sekrestye is van az oltár mögött a prédikálószék alatt. Egy harang van, 113 fontos, haranglábon áll. Felirata: „Simonyi August(ana) Conf(essión) (ágostai hitvalláson) lévő Gyülekezet csináltatta Sopronyi Johan Georg. Köchel Göss Mich in Oedenburg 1787.” Ez a harang 1787. április 22-én, Misericordias Domini vasárnapján szólalt meg először, azonban ma már nincs meg. A templom mai állapotát Mód Aladár 1943. évi adatszolgáltatásából ismerhetjük meg. Ebben a templom méretei így szerepelnek: a templombelső hossza 18.25 m, belső szélessége 9,70 m, belső magassága 6,40 m. A templom befogadóképessége: 550 fő, az ülőhelyek száma a földszinten: 196, a karzaton: 184, összesen: 380.

A tűzeset és az új templom felépítése után Berki Mihály lett a gyülekezet lelkésze, aki Gércén született, hét évet töltött itt (1791–1798), majd innen Nagygeresdre távozott, s a napóleoni háborúkban a nemes magyar seregeknek a papjaként szolgált.

A templomépítést követő időszak (1798–1900)

Berki Mihályt az a Stoller János Theophil követte, aki mind az 1808. évi, mind pedig az 1830. évi egyházlátogatás idején a gyülekezet lelkésze volt (1798–1831). Győrben született 1768. március 8-án. Középiskoláit magántanulóként kezdte, majd a pozsonyi líceumban folytatta és végezte be. Középiskolai tanulmányainak befejezése után tanítóként működött Lébényben egy évig, Pápán három évig, Révkomáromban öt évig. Innét Perlaky Dávid pártfogásával s ajánlata folytán Németországba ment, ahol az erlangeni akadémián negyedfél (három és fél) esztendőt töltött. Onnan hazaérkezve fenti jóakarójánál – ki ekkor már a nemesdömölki gyülekezet lelkésze volt – hat hónapig tartózkodott. Innen hívták meg Simonyiba prédikátornak. Szentlőrincen avatta fel Nagy István szuperintendens 1798. szeptember 14-én. Mint lelkész 33 és fél évet töltött itt. 1831. március 3-án halt meg.

Szolgálatáról ezt rögzíti az 1830. évi jegyzőkönyv: „Csak magyar nyelven szolgál már 32 éve. Vasárnap délelőtt prédikációt tart és újhold vasárnapokon az úrvacsorát kiszolgáltatja, a sátoros ünnepekkel (karácsony, húsvét, pünkösd) együtt. Az istentisztelet 9 ½ és 10 óra tájban kezdődik. A vasárnap délutáni istentiszteletet leginkább két órakor tartjuk. Télen olvasással és szentírásbeli magyarázattal, nyáron catekizácioval (kátémagyarázattal). A naponként tartandó reggeli könyörgések mindjárt napkeltével vagy napkelte után történnek, a délestiek napnyugta előtt. A gyónásra alkalmasnak talált gyermekek az úrvacsorára a lelki tanító által délelőtti és délutáni időkben az iskolában taníttatnak, és nagypénteken konfirmáltatnak. A böjti napokban az Úr Jézus kínszenvedésének históriája reggeli könyörgések alkalmával magyaráztatik. Ha kívántatik, halotti prédikációk tartatnak.” Hosszú szolgálata idején, 1820-ban a gyülekezet 9 új karzati ülést készíttetett a templomba, és a régieket kijavíttatta.

Stoller János Theophil (Gottlieb) lelkészi fizetését is leírja az 1830. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv. Eszerint „rendes prédikátori fizetése a filiával együtt 80 forint. Gabona 70 köböl melynek 20 köble búza, 40 köböl rozs és 10 köböl tavaszi. Fája 15 öl. Bor 12 akó. Széna 4, szalma 3 szekér. Minden háztól két marok kender, a parochiális ház régi helyén egy kis szántóföld. Stolariák (egyéb lelkészi szolgálatok utáni jövedelmek.): halotti prédikáció 2 forint, halotti temetés 30 kr. Egyházkelő (a szülést követően először templomba jövő anya) megáldása 30 kr. A keresztelésért való fizetés a beíró pénz. Az esküvőtől 1 forint. Ha a menyasszonyt kiviszik 2 forint. Minden sátoros ünnepen az első napon az erszény.” Ez a fő tételekre vonatkozóan megegyezik az 1808-as vizitáció jegyzőkönyvében foglaltakkal, csupán a stoláris jövedelem tételeit emelte fel a vizitációt végző egyházi bizottság.

A következő lelkész a simonyi lelkészek sorában Mód Mihály. Magyargencsen 1803. augusztus 4-én született. Elemi iskoláit Kemeneshőgyészen, felsőbb iskoláit Sopronban, az utolsó teológiai évét Bécsben végezte. Vönöckön, majd később Győrben – Haubner Máté szuperintendens mellett – volt segédlelkész. Innen hívta meg a gyülekezet lelkészéül, s itt töltött 38 évet (1832–1870). Az ő lelkészsége idején, 1835-ben kapott cseréptetőt a templom. 1845-ben új harang is készült, egy 3 mázsa 2 és ½ fontos, amit később újraöntettek, és ezzel a felirattal láttak el: „Pfeiffer Terézia asszony ajándéka, 1845. A Simonyi Ev. Gyülekezet által újra öntetett és nagyobbíttatott 1859-ben. Kuntz Henrik öntött, Sárvár.” Lelkészét a gyülekezet megbecsülte, és nyugdíjba vonulásakor évi 190 korona nyugdíjban részesítette. Nyugdíjasként leányához Csöngére költözött, ott halt meg, majd holttestét hazahozatva a simonyi temetőben temették el.

Mód Mihály nyugdíjba vonulása után Hetyési István lett a lelkész. Ő Mesterházán született. Középiskoláit és teológiai tanulmányait Sopronban végezte. Nemesdömölkön volt segédlelkész, onnan választották meg Simonyiba lelkésznek. Itt hét évet töltött (1870−1877). Az ő szolgálata idején, 1872-ben épült a ma is fennálló lelkészlak, melyet a régi helyett az udvarnak az utca felőli részére építettek. Ugyancsak ez időben, 1874-ben épült a kéttantermes iskola is. Hetyési lelkész meghűlésből eredő torokbaját Bécsben kezeltette, s ott halt meg rövid szenvedés után. Ott is temették el 1877. október 18-án.

Hirtelen meghalt lelkészük helyett Mód Lénárd győrszemerei lelkészt, Mód Mihály fiát hívták meg lelkészül. Ő Simonyiban született 1849. március 21-én. Elemi iskoláit helyben végezte, míg középiskoláit és a teológiát Sopronban. Utolsó teológiai tanévére Bécsbe ment. Ezután Rázga Károly családjánál, Rárón volt nevelő két hónapig, majd Ajkay Dániel családjánál Répcelakon két évig. Segédlelkészként másfél évet töltött Csöngén és fél évet Simonyiban. Itt másodtanítóként is működött, majd Győrszemerére választották meg lelkésznek. Ott mindössze két hónapot töltött, mert visszahívták Simonyiba, s 1877. december 1-jén már itt végezte szolgálatát.

Mód Lénárd szolgálata idején Karsay Sándor szuperintendens tartott egyházlátogatást 1878. június 16-án. A jegyzőkönyv néhány család nevét megemlíti, hogy azok nevezetesebb férfiakat adtak a községnek, de még inkább az evangélikus gyülekezetnek. Ilyenek voltak: Hrabovszky Sámuel családja, azután a Boda, Hajas és Zongor családok. Ugyancsak jeles férfiú volt Csákvári József iskolatanító. A helység lélekszámát is említi a jegyzőkönyv: 1615, melyből evangélikus 869, római katolikus 463, Mózes-vallású (izraelita) 283. Ezek egymás iránti hangulata barátságos. Nagysitkén a lélekszám 260.

1883-ban határozta el a gyülekezet, hogy több harang számára tornyot épít. A toronyépítéshez Nádossy Endre, a gyülekezet akkori felügyelője 70 000 téglát adott. Két harangot szereztek be. A 120 kg-ost Pfeiffer Teréz adta, az 560 kg-ost Hajas Dávid és gyermekei, buzgó gyülekezeti tagok adományozták. A felügyelő felesége, Nádossyné (Grötschl Ida) a templomba új orgonát építtetett 800 forint értékben. Ekkor építették a tanítólakot, javították a templomot, és gazdasági épületet építettek. Közben Mód Lénárd 6 évig a kemenesaljai egyházmegye esperese is volt. 1915. május 30-án történt nyugdíjba vonulása után Mód Lénárd még 18 évig élt Nagysimonyiban. 1933. március 5-én hunyt el.

Az evangélikus iskola története a gyülekezet újraalakulása után

A gyülekezet újraalakulása idejéből ismert, hogy a templomépítéssel egy időben megépült az iskola és a tanítólak is. Majd az épületek leégése után az új területen ismét felépítették azt, amit a tűzvész elpusztított. A tanítók személyéről azonban nem minden esetben találunk részletesebb tudósítást. A nagy építkezések után az első egyházlátogatási jegyzőkönyvben (1808) a tanító személyére nézve annyi áll, hogy Hegyi Ferenc a kántortanító, aki „jó erkölcsű, alkalmas tanító, semmi panasz nincs ellene, de neki sincs panasza a gyülekezet ellen”. Illetményét a jegyzőkönyv részletesen felsorolja: „A mester (tanító) fizetése: készpénz 25 forint. Gabona 27 köb. ebből 6 mérő búza. Az oskola házhoz tartozandó kis szántóföldnek termése. Széna közönséges szekérrel, szalma is hasonlóképp. Bor szüreti alkalmatossággal szabad collecta (összegyűjtött adomány). Az oskolába járó gyermekek november első napjától fogva április holnapig minden nap két darab fát, aki pedig nem hoz, egy szekérrel tartozik adni. Kántor esztendeig egy gyermektől 12 garas. Halott feletti énekléstől, nappali, éjjeli kíséréssel együtt 7 garas. A búcsúztatás 1 forint. Minden sátoros második ünnepen az erszény. Minden pár gazda egy marok kendert.” Ez a fizetés bizonyára tisztességes megélhetést biztosított a tanítónak, mert – amint a jegyzőkönyvekből tudjuk – egyes tanítók igen hosszú ideig voltak a gyülekezetben.

Horváth Ferenc azonban tud a tanítók személyének rosszabb megbecsüléséről is. Emiatt, az elöljárók becsületének védelmében születhetett meg az alábbi gyülekezeti határozat: „Egy 1797. április 23-án kelt simonyi evangélikus gyülekezeti jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy »a nemzet napszámosának« megbecsülése terén nem lehetett minden rendben. A jegyzőkönyv 6. pontjában ez áll: »Ha valaki a tanítót, vagy a kurátort gorombasággal illeti, vagy mocskolja, az olyan 4 forintra, ha pedig tehetetlen a fizetésre, 12 pálcaütéssel büntettessék a gyülekezet jelenlétében, másoknak példájára!«”

Az 1830-as egyházlátogatási jegyzőkönyv említi, hogy „az iskolamester (tanító) Csákvári József”, akinek tanítványai bemutatták „az olvasásban, keresztyén tudományban, számvetésben és éneklésben tett előmenetelüket” az egyházlátogatást végzők és a gyülekezet előtt. Ez a jegyzőkönyv elmondja, hogy a tanító életének 61. évében jár, és hivatalát 1787. február 8-tól, tehát már közel 44 éve viseli. Családi állapotára nézve házas. Sopronban tanult. Oktatói közül megemlítik Semmelveisz, Nagy György, Nagy János, Vietoris Jonatán és Svartner urakat. Hőgyészből hívták meg Simonyiba. Magyar anyanyelvén kívül ért latinul és németül is. Feljegyezték még részletesen a fizetését is, mely 40 forint és 30 köböl gabona. A gabona nagyobb része búza. Van még a járandóságban 7 öl fa, 12 mázsa széna és ugyanannyi szalma. A temető kaszálása. Bor a jótevők tetszése szerint. A kántor külön jövedelme volt az ún. adstáció (a szó odaállítást jelent, vagyis bizonyos ünnepnapokon egy tányért tettek a templomajtó mellé, s a kántor javára gyűjtötték a pénzt). Az 1830. évi egyházlátogatás jegyzőkönyve ennek megváltoztatásáról rendelkezik. Egyesek ugyanis odaálltak a templom ajtaja elé, és lebeszélték a híveket arról, hogy a sátoros ünnepeken a kántor javára a tányérba pénzt dobjanak. Ehelyett úgy határoztak, hogy a sátoros ünnepek másodnapján és az újév utáni vasárnapon a templomban a tányér melletti erszénybe tett adomány a kántoré legyen.

A jegyzőkönyvben még arról is olvashatunk, hogy ebben az időben az iskolások száma 80, 90, 100 és 110 körül mozgott, akik fejenként egy forintot fizettek a tanítónak. A tanítás ideje a „reggeli könyörgés utántól 11 óráig, délután 1 órától fogva négy óráig, s néha tovább is” tartott. A tanítás rendjét meghatározta az általános érvényű rendelkezés, amit helyi szabályozás egészített ki. Ezt a jegyzőkönyv úgy említi, hogy érvényben voltak az „Iskolai törvények a gyermekeknek, több szükséges hozzáadásokkal, melyek a bobai senioralis (egyházmegyei) gyűlésben szabott törvényekre vannak építve. Exament (vizsgát) május közepe táján szokott tartani (a tanító) esztendőnként több T(isztelendő) lelki atyák, Tek(intetes) urak és asszonyságok és más-más hallgatók jelenlétében.”

A tanulók számának emelkedése miatt vált szükségessé az iskola bővítése. Ezért épült meg 1874-ben a gyülekezet kéttantermes iskolája. A tanítók számát is emelni kellett másodtanító munkába állítása révén. 1877 tavaszán Simonyiban működött Mód Lénárd akkori segédlelkész mint másodtanító. Természetesen a fizetést is elő kellett teremteni. Ennek biztosítása érdekében mindig akadt egy-egy buzgó gyülekezeti tag, aki alapítványával a gyülekezet segítségére sietett. Így pl. 1878-ban Schwemmer Erzsébet volt az, aki 100 forintos alapítványt tett a lelkész és a tanító számára. 1888. november 7-én kántortanítóvá választották Ludván Jánost, aki korábban Tömböly József mellett volt másodtanító. 1893-ban Hajas József és neje (Bachó Lídia) tett 500 forintos alapítványt iskolai tanszerek beszerzésére. 1896. március 29-én pedig Zongor Mártont választották meg másodtanítónak. Kisegítő tanítók voltak: Jakus Imre és Schrauf Endre.