Meszlen

A településről Payr Sándor ezt írja: „Régi magyar község. A Meszlényi család innen vette nevét. 1578-ban egy kőszegi kihallgatáson Feyr István, Ágoston Péter és Marton Bálint nemesek voltak jelen Meszlenből. 1596. és 1599. itt tartották a megyegyűléseket. Az 1667. évi jegyzőkönyv is nemes községnek (pagus nobilis) mondja Meszlent.” Az említett adatok és dátumok sokkal régebbi gyökerekre, eredetre utalnak, talán a magyarországi reformáció kezdetére.

A gyülekezet kezdeteiről ezt írja Rácz Sándor lelkész: „Hogy mikor terjedt el itt a reformáció, arra nézve semmiféle adattal nem rendelkezünk. De bizonnyal már korán, a 16. század első felében. Talán a híres magyar Luther, Dévai Bíró Mátyás, aki a közeli Sárváron is többször megfordult, talán a bibliafordító Erdősi Sylvester János, aki Sárvárról gyakorta átjött Csepregbe, éppen Meszlenen keresztül utazva hintették el a reformáció magvát. Evang. lelkésze már a 16. században volt.” – Bizonyos, hogy a 16. században már volt lelkészük, aki egy 1601-es jegyzék szerint adót is fizetett.

A meszleni Concordiáról lett neves a gyülekezet. „Itt készült 1595. szeptember 12-ikén az ún. meszleni Concordia (Egyesség), amely az úrvacsora tanításában akarta a két protestáns felekezetet összeegyeztetni az Augustana (Ágostai hitvallás) alapján, ennek a közös hitvallásnak nevében a keresztyén név mellett megtiltotta volna, hogy lutheránusoknak vagy kálvinistáknak nevezzék magukat. Erre a Concordiára még az 1630. évi csepregi zsinat is hivatkozik, de az egyesülés nem sikerült.” Ezt a Concordiát 663 lelkész írta alá, de ki kell mondani, itt véglegesült a szakadás a reformáció lutheri és kálvini ága között. S ebben a szakadásban magának Beythe Istvánnak volt fontos szerepe, aki addig evangélikus püspökként működött, s ekkor a kálvini irány vezetőjévé lett. Ennek a dolgozatnak kereteit túlhaladja a téma, de meg kell jegyezni, hogy ebben az időben a lutheránus iránynak is többféle árnyalata volt Ezért került sor a Concordia könyv aláírására, amely azt jelentette, hogy aláírója a lutheri orthodoxiát („igazhitűséget”, a lutheri eredeti hagyományokhoz ragaszkodást) vallja. 1591-ben Csepregben ennek alapján határolódtak el minden elhajlástól. 1595-ben a meszleni zsinatot hagyta ott Beythe István, és megalakult vezetésével a dunántúli református egyházkerület.

Minden bizonnyal ugyanekkor egy evangélikus törvénykönyv, kánonoskönyv is született itt. Az akkori vita hevében többen hivatkoznak a „meszleni kánonra”. Ezt a kánonoskönyvet nyomtathatták ki aztán 1598-ban Sopronban. A gyülekezet akkori fontosságát jelzi, hogy 1646-ban és utána még többször is tartottak itt kerületi gyűlést.

A külső elnyomás évei következtek a belső szakadás próbái után. Az 1681-es soproni országgyűlés határozata alapján a meszlenieknek is Nemescsóra kellett járniuk istentiszteletre és minden egyházi szolgálatra. Az említett történetíró lelkész megjegyzi: „ennek a korszaknak elején szűntek meg gyülekezetek Sopron és Vas megyében is, azon néhánynak kivételével, amelynek lakossága nemes birtokosságból állott. De az el nem pusztultak is a tompa aléltság álmába merültek.”

Az újjáéledés korszaka is elkövetkezett a türelmi rendelettel. Felvetődött a templomépítés terve. A meszleniek segítségére minden bizonnyal a nemescsói lelkész (Szakonyi József) és a falu szélén kúriájában élő Takács család volt. Az áldozatvállalók között: 59 meszleni, 52 acsádi, 10 góri, 6 szelestei, 1-1 család Salfáról, Szilvágyról és Vátról, összesen tehát 130 család 1921 forintot ajánlott fel a templomépítésre és fenntartásra. Az engedélyt csak 1784-ben kapták meg.

Az első lépés a lelkészválasztás volt. Németh Ádám lett az új szakasz első lelkésze. „A faluban nem kapván lelkészlak és templom építésére alkalmas helyet, a község alsó részén vásárolta meg a gyülekezet a jelenlegi templomkertet kertaljával együtt 200 forintért”. 1784-ben rakták le a templom alapkövét. Az anyakönyvezés is 1784-ben kezdődött. A konfirmációi anyakönyv 1869-ben indult.

A templom átadása 1785. szeptember 18-án történt az említett nemescsói lelkész szolgálatával. 1797-ben átalakult a templom belseje. „Az addigi keresztben álló karzatok a templom hosszába fordíttattak. A karzatok oszlopai is kettővel szaporíttattak” – írja Rácz lelkész. Az oltár 1798-ban készült el. Az oltárképet bécsi festők festették. 1821-ben a templom teteje és a harangláb leégett, de a lelkészlakás is. Mindent újra kellett építeni. 1841-ben építettek tornyot a templomhoz. 1848-ban készült el a mostani szószék, s ezt az orgonával és karzattal együtt újrafestették.

Az iskola ügye is megindult minden nehézség ellenére. Eleinte magánházaknál folyt a tanítás, majd sikerült telket vásárolni. 1791-ben kezdte meg hivatalos működését a tanító. 1869-ben aztán új iskola épült új tanítólakással 4000 forintos áldozattal.

1871-ben az egyházlátogatás jegyzőkönyve már kialakult gyülekezeti életről beszél. „Vasárnap reggel és délután van istentisztelet. Hétköznap minden reggel könyörgést tartanak. Böjtben minden nap van szolgálat. Biblia, különösen Újszövetség minden háznál s minden gyermek kezében van. A templomban úrvacsorával élt 224 férfi és 274 nő, a népesség 60%-a” – olvassuk egy későbbi lelkésztől.

1883-ban – Luther születésének 400. évfordulóján – egy „Luther-alap” gyűjtése indul szeretetszolgálat céljából. Ekkor alakult nőegylet a gyülekezetben. A belső erősödést jelzi, hogy 1924-ben megindult az ifjúsági egyesület élete is. 1931-ben – akkor ritkaság és újdonság volt – megalakult a meszleni bibliakör.

A második világháborúban megsérült a templom és a lelkészlakás. A teljes helyreállítás 1947-re készült el. Nehezen indult az élet, de Isten segítségével nemcsak elindult, erősödött is.

Az újkori történet lelkészváltásokkal nehezedett. 1980-ban pedig a lelkész átköltözött a nemescsói lelkészlakásba. Innen indult a társgyülekezetté válás gondolata, és a történet közös lett a nemescsói történettel.

A meszleni lelkészlakás lassan átalakult konferenciai központtá. A 90-es években volt olyan ifjúsági konferencia, amelyen 95 fiatal vett részt. Azóta minden évben van ifjúsági tábor, 2007-ben és 2008-an már kettő is volt, külön a kisebbeknek, külön a nagyobbaknak.

2001. május 28-án a gyülekezet a felújított templomban adott hálát Istennek.

A kicsiny, de áldozatos gyülekezet mindent megtesz azért, hogy a hit szeretetközösségét megőrizze, és legyen mit átadnia példaként a jövő nemzedékeinek.

A lelkészek: Gudor János (1609–1627), Várnai Zelinka János (1628–1631), Fábri János (1646−?), Gudor Pál (1649–1650), Balika Benedek (1650–1651), Tóth István (1656–?), Zvonarics Sámuel (1663–1673), Ensel János (1673−?). A gyászévtizedben Szakonyi József nemescsói lelkész szolgált titokban. Németh Ádám (1784–1786), Nagy István (1786–1791), Hencz Sámuel (1791–1804), Horváth Péter (1804−1815), Vánkosy József (1817–1832), Pusztay R. Márton (1832–1843), Tóth János (1843–1848), Csapli István (1848–1864), Poszvék Sándor (1864–1877), Polgár János (1877–1928) Segédlelkészek: Novák Rezső, Horváth Sándor, Gőcze Gyula, Sztrókay Dániel, Bödecs Károly, Rácz Sándor (1924-től segédlelkész), Rácz Sándor (1928–1962 lelkész), Bánfi Béla (1963–1966), ifj. Joób Olivér (1966-tól segédlelkész, 1969–1970 lelkész), Weltler Sándor (1970–)

Ettől kezdve nemescsói lelkészek szolgáltak.

Felügyelők: Takács Mihály (1781–1782), Kajtár Dénes (1782–?), dr. Mesterházy Gedeon (1900–1909), Radó Lajos (1909–1911), Szabó Kálmán (1911–1965). Innen a gondnokok vezették a gyülekezetet. Takács Tibor (1973–1980), Szabó Kálmán (1980–1993), Takács Csaba (1993–)

Tanítók a 19. században: Szedonya Mihály, Varga Márton, Rábolt István, Bándi Endre, Grosch Dániel

Kántortanítók: Horváth József (1885–1926), Szabó Lajos (1926–1948)