Az iskola

A gyülekezet a 20. század közepéig saját elemi iskolával rendelkezett, amely minden bizonnyal a gyülekezet megalakulása óta működött. Tanítója jelentős tisztségviselője volt a gyülekezetnek, hiszen nemcsak a ma megszokott tanítói feladatokat végezte el, hanem több szempontból is vezetője volt ennek a kis közösségnek. Hitoktatást végzett, felkészített a konfirmációra, elvezette a gyermekeket az istentiszteletre, és számon kérte a prédikáció lényegének az ismeretét. Sokszor kántori szolgálatot is ellátott.

Ennél is jelentősebb feladat hárult a tanítóra az anyagyülekezetben akkor, amikor nem volt lelkész. Ilyenkor ő vezette az egész egyházközség életét, és végezte az istentiszteleti szolgálatot. Erre a 17. században és a 18. század elején gyakorta volt példa. Ekkor még a tanítóság az ordináció (lelkésszé avatás) előtti természetes lépcsőfok volt. A filiákban pedig – Csékúton és Pusztamiskén – egészen a 20. századig a tanító volt a közösség lelki vezetője is. Többen püspöki felhatalmazást is kaptak lévitafeladatok ellátására.

A gyülekezet iskolája a Templom-dombon állt, egészen közel a templomhoz. 1839-ben új iskolaépület készült, 1877-ben pedig ezt váltotta ki egy még újabb épület, és ekkor tanítólakás is épült. Egészen 1948-ig itt folyt az egyházközségi oktatás. Ebben az évben államosították. Ezt követően az épület kisegítő iskolaként funkcionált 1987-ig, majd üresen állt 1992-ig. Ekkor kapta vissza a gyülekezet.

Az ajkai evangélikus gyülekezet iskolájának a sorsa tehát egészen hasonlít sok más hazai egyházközségi iskoláéhoz. Amíg működött a népegyházi keret, megalapozta a gyülekezet jövőjét a mindenkori jövő generáció felnevelésével.