Tapolcafői leányegyház

Tapolcafő Pápa város része, hivatalos neve jelenleg Pápa-Tapolcafő. A Pápát Veszprémmel összekötő főútvonalon a Pápát követő első település.

A gyülekezet 1805-ben alakult. Anyakönyvi adatai szerint már előzőleg is voltak itt evangélikusok a református gyülekezeten belül, azonban lélekszám szerint mindig kevesebben voltak. Az alakulás évében mintegy 200 lelket számlált a gyülekezet.

A hívek Perlaky Gábor (1805–1817) homokbödögei lelkész szolgálata idején felbuzdultak, és tanítót szerettek volna hívni. Mivel azonban sem iskolájuk, sem tanítólakásuk, sem imaházuk nem volt, a vármegyei hatóság engedélyével 1805. október 9-én imaház és tanítólakás számára nyolcvan forint értékben telket vásároltak. 1806-ban a telek szomszédságában levő lakóházat is megszerezték. Ez lett a tanítólakás. Még ebben az évben meghívták Németh Zsigmondot tanítónak Bakonyszentlászlóról. Ő lett a gyülekezet első tanítója.

Isten segítségével a gyülekezet az évek során tovább fejlődött, és a gyülekezeti tagok áldozatkészsége folytán felépítették 1830-ban a máig is álló imaházat (templomot) 1772 Ft költséggel. A következő években zavartalan a fejlődés. Az 1900-as évek elején a kedvezőtlen talajviszonyok folytán az egyházi épületek rongálódnak, repedeznek, s így folytonos javításra szorulnak.

A gyülekezet mindig a homokbödögei gyülekezet filiája volt. Az úrvacsora kiszolgáltatására az anyagyülekezet lelkésze évi négy alkalommal tartott itt istentiszteletet: karácsony második ünnepnapján, húsvét utáni első vasárnap, pünkösd második ünnepén és aratási hálaadó istentisztelet alkalmával. Egyéb alkalmakkor a mindenkori kántortanító, „prédikáló-tanító” tartott istentiszteletet. Így történt ez 1950-ig, az államosítás évéig. Ettől kezdve a mindenkori anyagyülekezeti lelkész járt át Homokbödögéről istentiszteletet tartani.