A sikátori gyülekezet története

Első ismert nevű lelkésze 1669-ben Szudovszky Mihály volt. A gyülekezet az 1700-as években a győri egyházmegyéhez tartozott. Legrégibb emléke egy cin úrvacsorai kehely 1746-ból. A legtöbb leírt emlék Karsay Sándor dunántúli kerületi szuperintendens 1870. október 24-én történt egyházlátogatása alkalmára készült „Adatok” című feljegyzésben található.

Ebben olvasható többek között, hogy a sikátori evangélikus egyházközség keletkezését homály fedi, és a szájhagyomány sem hagyott egyebet fenn róla az utókor számára, mint hogy hajdan istentiszteletét bizonyos Csőre Mihály nevű gazdaembernél, az akkori 65. szám alatti ház pajtájában, majd pedig az akkori 19. számú háznál a szobában tartotta. Fennmaradt két lelkészének neve: Bors Péternek, aki 1711–1739 között szolgált, és utódjának, Györgyi Jánosnak neve is, aki Bakonyszombathelyről költözött ide. E két lelkész idejében az egyházközségnek még semmilyen anyakönyve nem volt. Ezután az üldöztetés évei következtek, az anyakönyveket a bakonygyiróti plébános vezette, és a sikátori katolikus iskolamesternek adóztak az evangélikusok is. 1752-ben elveszik a lelkész és a tanító lakását, valamint a gyülekezet harangját, ezt követően a sikátoriak és a varsányiak Bakonyszentlászlóra jártak istentiszteletre, illetve az ottani lelkész gondozta őket.

A szinte teljes megszűnés és sok nehéz vajúdás után életre kelhetett másodszor is az egyházközség a keresztelési és esketési anyakönyv címlapján lévő emlékirat szerint. A sikátori evangélikus egyházközség II. József császár 1781. évi türelmi rendeletének kihirdetése után sietett magához fiókosítani a varsányi, lázi, asszonyfai, tápi, szentmiklósi, rédei evangélikus híveket, sőt fogadta a sikátori és varsányi kevés számú helvét vallásút is. 1786-ban, 34 év után Sikátor újra önálló anyaegyházközségnek nevezte magát. Az ellenreformáció és az üldöztetés ideje alatt a gyülekezet hivatalosan megszűnt, de az evangélium kovászát nem lehetett kivonni a sikátori nép életéből. Ha nem is volt temploma, lelkésze, de a hithű szülők titokban élesztgették az evangélium tüzét, átörökítették, átplántálták gyermekeik szívébe az evangélikus hitet és öntudatot. Ez a magyarázata annak, hogy amikor II. József türelmi rendelete megjelent, lehetőséget adva gyülekezet alapítására, templom, iskola, paplak építésére, a sikátori evangélikusok megragadták az alkalmat, és 1786-ban szervezkedni kezdtek. Mivel a megkívánt létszámot nem érték el, az említett települések evangélikus családjaival összefogva közösen kértek engedélyt gyülekezet alapítására, amit 1786. december 6-án – az Esterházy földesúr minden kifogása ellenére – meg is kaptak. 1787-ben indul meg újra a gyülekezeti élet. Templomot, iskolát, paplakot építenek, harangot vesznek. A templomot 1791-ben szentelik fel. Négy év múlva már tanítójuk is van.

A gyülekezet története lényegében a templom története is. Hiszen a hívek lelki életének és a lelkész munkaterületének is leglényegesebb helye a templom. A sikátori gyülekezet mostani, tehát új temploma 1896-ban épült Matisz János működése alatt, aki 1855-től 1903-ig volt a lelkész. A 19. század utolsó évtizedeiben nehéz helyzetbe került a gyülekezet. Régi templomának tetőzete beomlott, a falak megrepedeztek. A használhatatlanná és életveszélyessé vált templomot a hatóság bezáratta, és elrendelte lebontását. Ugyanakkor a paplak is elavult, és roskadozó állapotban volt. A gyülekezetnek választania kellett, templomot vagy paplakot építsen előbb. Matisz János a templomot választotta. A templomépítés nagy munkájában segítőtársa volt fia, Matisz Gyula varsányi körjegyző, aki 1892-től 1911-ig volt a gyülekezet felügyelője. Az új templom 1896-ban készült el.

Matisz János nem akart addig nyugdíjba menni, míg fel nem épül a templom, és míg a templomépítési adósságot a gyülekezet ki nem fizeti. Nem akart adóssággal küszködő eklézsiát átadni utódjának, inkább segédlelkészt kért maga mellé. 1901-től 1903-ig Kalmár Pál „öreg káplán” az agg lelkész „segédje”, aki magát „kisegítő lelkésznek”, „másod-lelkésznek írja.” Nem lendíti fel a gyülekezet hitéletét, pedig minden igyekezete arra irányul, hogy ő legyen az öreg principális utódja.

Amikor Matisz János 48 évi szolgálat után nyugdíjba megy, és fiához Varsányba költözik át, a gyülekezet bizalma 1903-ban Horváth Sándort hívja meg lelkésznek Nagyvázsonyból. Az új lelkész azonnal hozzálátott az új lelkészlakás építési előkészületeihez. A parókiális fundus északi szomszédságában megvette a gyülekezet egy kettős telek és ház felét, hogy az építendő lelkészlaknak utcai homlokzata is lehessen. Kivetés, kölcsön, adományok, Amerikában élő gyülekezeti tagok adománya és gyámintézeti segély biztosítják az építés költségeit. 1904-ben el is készült a 3 szobából, konyhából, éléstárból, kamrából álló parókia, melybe a lelkész saját költségén vízvezetéket szereltetett. A régi lelkészlak felét lebontják, másik feléből mosókonyha, istálló, gyülekezeti magtár létesül. Az építési tervet Bárány Pál kisbéri építőmester készítette. Ez évben a gyülekezet gondnoka ifj. Takács Sándor volt. Az építkezéshez Veszprémvarsány kb. 15%-ban járult hozzá.

A század elejének gazdasági és szociális viszonyaira jellemző, hogy a 380 lelkes gyülekezetből 25 férfi és 5 nő ment Amerikába „szerencsét próbálni”. Sok családapa hagyta itthon családját, hogy odakint nehéz munkával és takarékossággal kis tőkét gyűjtsön, majd itthon egy darab földet vehessen, vagy házat építhessen. Ezek az amerikás magyarok nem szakadtak el sem a családtól, sem a gyülekezettől. Ezekhez fordult Horváth Sándor lelkész, és küldött ki gyűjtőívet a paplak építésére. A gyűjtés fő mozgatója Gombás Dávid volt. Az új paplakba rövidesen papnét hozott a fiatal lelkész Bobáról: László Irmát. 1906 tavaszán pedig már bölcső ring a parókián. 1906 végén Horváth Sándor Várpalotára távozik. 1906. december 25-én halt meg Matisz János nyugalmazott lelkész Varsányban, Sikátoron temették el.

1907-től 1934-ig Pócza Ferenc a gyülekezet lelkésze, aki ezt megelőzően Pápán volt segédlelkész. Ő is legényemberként került Sikátorra, de csakhamar megnősült, Kiss Irént vette feleségül. A külső építkezések után a belső, lelki épülés is megkezdődött. Megindult az Egyházmegyei Belmissziói Egyesület irányítása mellett a vallásos esték sorozata. A nőegylet adakozásából márvány keresztelőkutat, díszes úrvacsorai kelyhet, keresztelőkancsót szerez be a gyülekezet. 1911-ben a templom külső és belső renoválása válik szükségessé. Ugyanebben az évben Matisz Gyula után Szupper Ernő vecsenyi intézőt választja meg a gyülekezet felügyelőjének.

Az iskolát sem hanyagolja el a gyülekezet. Korszerű, vasszerkezetű iskolapadokat szereznek be. Foglalkoznak az új iskola építésének gondolatával is. A gyámintézet erre segélyt ad, de az 1914-ben kitört világháború miatt kénytelen a gyülekezet az iskolaépítést elhalasztani. A kántortanító ebben az időben Sütő János, aki 1894-től 1916-ig szolgált a gyülekezetben. Iskolai munkáját, a gyülekezetben a kántori és jegyzői teendőket buzgón, szorgalmasan elvégzi.

A háborús évek megpróbáltatásait a gyülekezet is érzi. Alig van olyan család, amelynek valamelyik tagja ne lenne katona. Az egyház ezekben a megpróbáltatásokkal teli években samaritánusi szolgálatot teljesít. A nőegylet útján támogatja a Vöröskeresztet, tábori kórházak részére nyújt adományokat. Vigasztal, bátorít, testi és lelki sebeket kötöz. Anyagilag is áldozatot hoz. Az egyházfenntartási, iskolaépítési, orgonabeszerzési alapjait hadikölcsönbe adja. 1917-ben a nagyharangját rekvirálják el. Az anyagi áldozatnál nagyobb a vér- és az életáldozat. 4 év alatt 24 hősi halottat veszít a sikátori gyülekezet. 1916-ban nyugdíjba megy Sütő János tanító. Férfi tanerőt nem lehet kapni. A tanítást Pócza Ferenc lelkész veszi át. A kántori szolgálatot, énekvezetést Vincze Ferenc gyülekezeti tag végzi, aki ezért tiszteletdíjat kap. Ő az első laikus munkatársa a gyülekezetnek.

1917-ben Halvax Károlyt választja meg a gyülekezet kántortanítónak. Az ő kezdeményezésére már 1918-ban gyűjtenek orgonára. 1919-ben vasbeton karzatot építenek a régi fából készült kórus helyett, hogy el lehessen helyezni az orgonát. 1920-nak kiemelkedő eseménye Kapi Béla püspök hivatalos egyházlátogatása, amely a fokozottabb belmissziói munkának is irányt szab. Halvax tanító kezdeményezésére és vezetése mellett megalakul az ifjúsági egyesület, az állandó férfi- és vegyes kar. Az ifjúság egymás után rendezi a műsoros esteket, színi előadásokat, melynek jövedelmét az orgona beszerzésére fordítják. 1921-ben a Váradi és Brankovics cég az összegyűlt pénzből megépíti az orgonát, melynek felavatására 1921. december 11-én került sor.

A következő évben már harangra gyűjt a gyülekezet. A fokozatos pénzromlás és súlyos gazdasági helyzet következtében azonban csak 1925-ben tudják megrendelni a két új harangot a soproni Seltenhoffer cégnél. A régi 52 kg-os kisharangot beöntetik a 312 kg-os „Erős vár a mi Istenünk” és a 186 kg-os „Boldogok a békességre igyekezők” elnevezésű harangokba. A vas harangállványt Papp Kálmán lakatos, gyülekezeti tag készítette jutányos áron. A harangbeszerzés költségeiből kiveszi a részét a gyülekezet minden tagja, és szép összeggel járul hozzá a nemes célhoz a nőegylet, az ifjúsági egylet, sőt az Amerikában élő gyülekezeti tagok is. A harangbeszerzés idején a gyülekezet gondnoka Varga Sándor. Ugyanebben az évben küldi meg az Angster cég orgonarendelési előleg fejében a harmóniumot.

Az orgona és a harangok beszerzése után alábbhagyott az áldozatkészség. A súlyos gazdasági válság is hozzájárul az adófizetési készség hanyatlásához. Ezért a gyülekezet közgyűlési határozattal az egyházi adónak közigazgatási úton való behajtását rendeli el, ami sok elkeseredést, vádaskodást vált ki az egyház vezetősége, de különösen a lelkész iránt. Így nem sikerül az iskola megépítése, és be kell érni azzal, hogy 1931-ben a régi iskolát építik újjá. Míg a gyülekezet férfi tagjai pártoskodnak és elhidegülnek a templomtól, a gyülekezet asszonyai a nőegylet kezdeményezésére 1932-ben bevezetik a templomba a villanyt, hogy esti istentiszteletet is lehessen tartani.

1932 őszén Halvax Károly Pécs filiájába, Pogányba megy lévitatanítónak. Az ő távozásával sem áll helyre a gyülekezet egysége, békessége, sőt a tanítóválasztás még jobban felkorbácsolja az ellentéteket. Lázár György helyettes tanító első megválasztását megfellebbezik, így csak 1933. augusztus 20-án választják meg véglegesen. A gyülekezet lelkésze sem bírja a hívek egyhangú bizalmát, nem képes helyreállítani a megbomlott egységet. Súlyos vádak hangzanak el. Mielőtt azonban bírósági tárgyalásra kerülne sor, Pócza Ferenc egyház-főhatósági tanácsra nyugdíjba megy, közben lemond felügyelői tisztéről Szupper Ernő is.

1934. október 15-től 1935. február 28-ig Csillag Ferenc ösküi lelkész a kinevezett helyettes. Azok az okok, melyek miatt ösküi állásáról lemondott, Sikátoron nem teszik közkedveltté. A gyülekezet több fiatal lelkészt hív meg bemutatkozásra, így Orbán Lajost, Szepesi Istvánt, Balogh Istvánt. A presbitérium egyhangú határozattal Szepesi István nemespátrói segédlelkész meghívását ajánlja, és a közgyűlés 1935. február 17-én abszolút többséggel őt választja, illetve hívja meg lelkésznek. Ő az állását 1935. március 14-én foglalja el. A lelkészváltás zavaros időszakában Iváncza Pál a gyülekezet gondnoka, aki bölcs mérséklettel, nagy tapintattal és mindenben a gyülekezet érdekeit szem előtt tartva vezeti az ügyeket. 1934–1935 között Horváth József tápszentmiklósi körjegyző a gyülekezet felügyelője.

Az új lelkész 1935. évi jelentésében ezt írja: „Kérem a gyülekezet minden tagját, hogy lelkipásztori munkámban támogatni és a gyülekezet vezetésében, irányításában segédkezni szíveskedjenek, hogy minden ékesen és jó rendben történhessen.” Fő célja pedig: „A teljes konszolidáció, a béke, harmónia, egyetértés, kölcsönös szeretet és megbékülés minél tökéletesebb kiépítése és megvalósítása.” Ez Isten segítségével sikerül. A helyreállított békesség és egység külső jele a nőegylet által kezdeményezett önkéntes adakozás. Az adományokból a templomszentelés 40. évfordulójáig újrafestetik az oltárt, a templomot és a templomkerítést. A templomi padokhoz lábtartót csináltatnak. A templom külsejét tataroztatják, a tornyot befestetik. Új templomi ablakokat csináltatnak. Az egység és békesség belső jele és gyümölcse az 1911-ben kiadott új Dunántúli énekeskönyv bevezetése a liturgiával együtt. A keresztség szentségének istentisztelet keretében való kiszolgáltatása magával vonja a templomlátogatás és az úrvacsorázók számának emelkedését. Felélénkül a nőegyleti és ifjúsági élet. A vallásos estek, a műsoros, vallásos ünnepélyek, ifjúsági bibliaórák bevezetése, az iskolások karácsonyfa-ünnepélye, a szegény gyermekek karácsonyi ruhasegélye is élénkíti a gyülekezet életét. A nőegyleti munkában, bibliaórák vezetésében, leányokkal való foglalkozásban képzettsége, lendülete és rátermettsége folytán nagy segítség a fiatal papné, Szepesi Istvánné Garam Gizella okleveles polgári iskolai tanárnő. Az ifjúsági egyletet Lázár György tanító vezeti lelkesedéssel, rátermettséggel. Énekkart szervez, színdarabokat rendez. Tényleges katonai szolgálata alatt 1935 októberétől 1936 szeptemberéig öccse, Lázár Pál helyettesíti.

1938-ban a gyülekezet újracserepezteti és renováltatja a lelkészlakot. A nőegylet a liturgikus követelményeknek megfelelő zöld plüss, aranyhímzéses oltárterítőt csináltat. 1939-ben Horváth József tápszentmiklósi körjegyző nyugdíjba megy, eltávozik az egyházközség területéről, és ezért lemond felügyelői tisztségéről. A gyülekezet dr. Mihály Sándor állatorvost választja meg felügyelőjéül. 1940 őszén és 1941 tavaszán megépül a régi helyén az új kántortanítói lakás. Lázár Györgyöt 1941 őszén a győri gyülekezet megválasztja tanítójának. Utóda Szabó Elek, ki Bakonytamásin volt alsó tagozatos tanító. Pontosan, lelkiismeretesen végzi feladatát úgy az iskolában, mint a templomban.

A világháború egyre jobban érezteti hatását. A katonai szolgálatra gyakran behívott tanítót tanerő hiányában mindig a lelkész helyettesíti. Csak 1943-ban és 1944-ben kapnak V. éves tanítójelölteket Háberstein Béla és Kályos Elemér személyében. 1945 tavaszán hadműveleti területté nyilvánították a községet, és dobszó útján elköltözésre szólították fel a lakosságot. A község 3 napi ostromot szenvedett, amikor 40 épület, köztük több lakóház leégett. A tűz martaléka lett a paplak szomszédságában a gyülekezeti ház is, sőt a lelkészlak egyik szobája is kiégett belső tűz következtében. A templomtorony találatot kapott. A lelkész családját az ostrom előtt Vas megyébe, Őrimagyarósdra vitte, ahol fogságba esett. A fogolytáborból csak hónapok múlva, augusztus 15-én tudott hazajönni. Távolléte alatt részint Rónai Kálmán nyugdíjas tanító, részint Bognár László varsányi lévitatanító, majd pedig Laborczi Zoltán kihelyezett segédlelkész helyettesítette. A tanító is fogságban volt 1945. október végéig.

A háborús évek alatt sem szünetelt a lelki munka. 1940-től kezdődően minden év nyarán nyári napközi otthont szervezett a nőegylet. A napköziotthon-vezető diakonisszák vasárnapi iskola és leánybibliakör vezetésével a gyülekezetben is szolgáltak. Az ifjúsági egyesület leánycsoportja szeretetcsomagot küld a fronton küzdő katonáinknak. Megindul a rendszeres vasárnap délutáni leány-bibliaóra. A fiatal lányok csoportosan mentek Gyenesdiásra egyhetes konferenciákra, valamint téli táborokba. A nőegylet felhangoltatja, kijavíttatja az orgonát, majd templomfűtés céljára két kályhát vesz.

A háború viharának elvonulása után megindul az újjáépítés lelki és anyagi síkon. 1945-ben Malaga Elza egyházkerületi diakonissza nővér tart evangelizációt, és indítja újra a leány- és nőegyleti bibliaórákat. 1946 tavaszán Sréter Ferenc lelkész és Bernáth Erzsébet diakonissza nővér tartanak egyhetes evangelizációt. A nőegylet rendbe hozatja a templom és iskola villanyvilágítását, az elveszett oltárterítőket pótolja. A templom 50 éves felszentelési ünnepére, 1946. okt. 31-re a templom belsejét kijavíttatja, kimeszelteti a gyülekezet. 1947-ben a gyülekezet rendbe hozatja, lakhatóvá teszi a lelkészlak kiégett szobáját. 1948 tavaszán államsegéllyel a lelkészlakást kívülről, belülről tataroztatja. 1948 őszén pedig a templom külsejét és tornyát javíttatja és meszelteti ki. Mindezen újjáépítési munkák összegét amerikai egyházi segélyből, államsegélyből és önkéntes adakozásból gyűjtik össze.

1948 nyarán körzeti ifjúsági konferencia volt a gyülekezetben. Ugyanez év őszén pedig Kapi Béla püspök látogatta meg a gyülekezetet, és vasárnap igehirdetésekkel szolgált. 1948 nyarán az egyházi iskolát államosították, és Varsányban körzeti általános iskolát szervezett az állam, ahová a felső osztályos gyerekek átjárnak. Sikátoron csak az alsó négy osztály tanul. A lelkészi munka egyik jelentős tényezője a hitoktatás lett. A gyülekezet gondnoka 1947-től Horváth János. 1949-ben dr. Mihály Sándor felügyelő lemondott. Utóda Varga Sándor sikátori gazdálkodó. Először választ a gyülekezet másodfelügyelőt is Bognár Pál varsányi gazdálkodó személyében. A felügyelőket a Túróczy püspök által tartott ünnepi istentisztelet keretében Hering János esperes iktatta be tisztségükbe.

Október 14–15-én ifjúsági nap volt Hering János esperes részvételével, Tekus Ottó lelkész és Németh Júlia egyházmegyei diakonissza szolgálatával. Október 14-én esperesi látogatásra került sor. Horváth János volt a gyülekezet kántora 1950-től 1968-ig. 1968-tól 1984-ig Bognár Imre veszprémvarsányi lakos a gyülekezet kántora. Szepesi István 1974 szeptemberében nyugdíjba ment, és Pápára költözött. Szolgálata végén 1974. december 15-én búcsúzott el gyülekezetétől 40 évi hűséges és kitartó szolgálat után. 1980. március 1-jén halt meg. Temetése Pápán volt március 5-én. Volt gyülekezete, lelkésztársai és tisztelői kísérték utolsó útjára. Sikos Lajos esperes hirdette a vigasztalás evangéliumát. Mátis András sikátori lelkész a gyülekezet, Tóth Sándor lelkész az egyházmegye Lelkészi Munkaközössége nevében búcsúzott.

Mátis András 1974 októberétől 1982 végéig volt a gyülekezet lelkésze. Németországi segítséggel 1977–78-ban új, kétszintes parókiát építettek, az alagsorban gyülekezeti helyiségekkel, hivatallal. A lelkész nagy odaadással szervezte az építkezést, és ő maga is kétkezi munkával járult hozzá, hogy ez az épület elkészülhessen. Az építkezés idején a gyülekezet felügyelője Iváncza József, gondnoka id. Gombás Sándor volt. Az építési szakmunkát Szita Pál sikátori születésű, közben Veszprémvarsányba költözött kőművesmester végezte, aki jelenleg is a varsányi gyülekezet tagja. A családok részéről felajánlott sok-sok kétkezi munka révén napról napra emelkedett az épület. Gombás Sándor a munka megszervezését végezte nagy odaadással és bölcs hozzáértéssel egészen 1998-ban bekövetkezett haláláig. 40 éven keresztül töltött be valamilyen funkciót a közösségben. A gyülekezet tagjai ma is nagy tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá.

Mátis Andrást 1982 végén Görög Zoltán helyettesítette Homokbödögéről megbízott helyettes lelkészként. 1983. október végéig pedig Szabó Vilmos Bakonytamásiról volt kiküldött helyettes lelkész. Selmeczi Lajos 1983 novemberétől 1990 augusztusáig volt a gyülekezet lelkésze. Az ő szolgálata idején, 1985-ben történt az orgona villamosítása. 1985-től 1990-ig Selmeczi Lajosné volt a gyülekezet kántora.

Magassy Sándorné Urbán Margit diakónus lelkész 1990 decemberétől 2002 szeptemberéig volt a gyülekezet megbízott lelkésze, aki férjével, id. Magassy Sándorral szolgált. A lelkészházaspár és családtagjaik végezték a kántori szolgálatot is. 2002 szeptemberétől 2003 augusztusáig Ördög Endre bakonyszentlászlói lelkész és Nagy Zoltán bakonytamási segédlelkész voltak a hivatalos helyettesek. 2003. augusztus 15-től Ittzés János püspök Simon Rékát küldte ki a gyülekezetbe segédlelkészi szolgálatra. Ő 2006. június 30-ig volt a gyülekezet lelkésze. 2004-től Kádárné Varga Erzsébet a kántor, aki egyúttal a helyi katolikus templomban is kántorizál. 2006. július 1-jétől Szakos Csaba Bakonytamásiból látta el a szolgálatot helyettes lelkészként. Jelenleg ifj. Magassy Sándor helyettes lelkészként szolgál a gyülekezetben. Minden vasárnap 9 órakor Sikátoron és 10-kor Veszprémvarsányban van istentisztelet. Láziban minden hónap egy meghatározott vasárnapján van 14 órától istentisztelet. Hitoktatásban 31-en részesülnek.