A gyülekezet története

Az evangélikus egyház kezdeteiről nem sok adatot ismerünk. 1629-ben még együtt tartanak istentiszteletet a reformátusok és az evangélikusok, majd 1700-tól az uraság parancsára szétválnak. Az evangélikusok, hogy anyagi alapot teremtsenek a gyülekezet működéséhez, egy Tatáról ide költözött Kárász György nevű hívüket küldik el a Felvidékre, hogy pénzt gyűjtsön, amiből aztán a vár északnyugati falánál két házat vettek. A gyülekezet lélekszáma 80-90 fő lehetett. 1721-ben a ház, amelyben az istentiszteleteket tartották, annyira megromlott, hogy életveszélyessé vált. Ekkor György Ferenc lelkész kérvényezte Zichy Imre földesúrtól, hogy engedélyezze egy új imaház építését, ami még abban az évben meg is épült. A gyülekezet folyamatosan növekedett, úgyhogy Szeniczei Bárány Pál lelkész kezdeményezésére elhatározták, hogy templom építése iránti kérvényt nyújtanak be gróf vásonkői Zichy Istvánhoz. Az engedély 1778-ban érkezett meg Mária Terézia királynő aláírásával. A következő év március 15-én ünnepélyesen letették a templom alapkövét. A falakat a régi imaház köré építették, amit addig használtak, amíg az az építkezést nem akadályozta.

A templomot 1780. november 1-jén Perlaky Gábor szuperintendens szentelte fel a Zsolt 48,4 és 2Sám 7,2 igék alapján. A templomépítés idején Horváth Sándor volt a gyülekezet lelkésze. Az oltár három évvel később készült el, a szószék tetején bárány áll. Bellovics Márton ajándéka volt az orgona 1780-ban. A tornyot 1805-ben Hrabovszky György lelkész építtette, a harangokat 1818-ban öntötték. Az 1853-as névtár szerint „Palota nyelve magyar, de nagyobb ünnepeken német nyelven is tartatik istentisztelet”. A lelkész Szedenics György, a felügyelő Benkő Sámuel, a tanító Németh Zsigmond. Leánygyülekezete Csurgó és 15 szórványa van, többek között „Székes Fejérvár sz. kir. Város”. Összesen 1504 lélek.

1903-ban a névtár szerint a neve már Várpalota, a lelkész Szalay Ferenc, aki egyben esperes is, segédlelkész Kalmár Pál. Felügyelő Purgly Pál, a másodfelügyelő Mórocz Sándor (helyben), a tanítók pedig: Birnbaum Sándor, Barabás Gáspár, és Tóth Dániel Csurgón. A gyülekezet összes lélekszáma 14 szórvánnyal ekkor 1331. 1913-ban, a lelkész Horváth Sándor, a felügyelők ugyanazok, mint 10 évvel ezelőtt, a tanítók pedig Várpalotán Barabás Gáspár és Birnbaum Sándor, Fehérvárcsurgón pedig Gömbös Sándor. A gyülekezetnek ekkor 13 szórványa van, lélekszáma megfelel a 10 évvel ezelőttinek. Az első világháborúban az elesetteket gyászolták, de különösebb anyagi kár nem érte a gyülekezetet. Túlélték a világháború utáni kommunista időszakot és gazdasági válságokat is.

A második világháborúban a templom erősen megrongálódott. A helyreállítást dr. Bányai Béla lelkészsége idején 60 mázsa búzáért végezték el, de 1968-ra a tetőgerendák annyira megromlottak, hogy a templom életveszélyessé vált. 1971-ben Németh Ferenc lelkész, Varsányi Ferenc felügyelő és Lantai Gyula másodfelügyelő kezdeményezésére a gyülekezet új tetőszerkezetet építtetett, és az ablakokat is kicserélték. A templombelső felújítására is sor került a műemlék felügyelőség utasításai szerint. A padok alá padló, máshova pedig mozaiklapok kerültek. A világítást modernizálták, és a harangokat villamosították. A megújult templomot 1972. december 3-án dr. Ottlyk Ernő püspök és Sikos Lajos esperes szentelte fel. A templom 2002-ben belülről, 2004-ben kívülről teljesen megújult.

A lelkészlakás 1901-ben, Szalay Ferenc lelkész idejében épült, majd 1937-ben dr. Bányai Béla idejében átépítették. 1945-ben bombatalálat érte, amit 1948/1949-ben sikerült helyrehozni, de 1968-ban, Németh Ferenc lelkész idejében teljesen átalakítják.

1992-ben Pintér Mihály lelkész buzdítására átépítik az orgonát. A munkát Korb Imre móri orgonaépítő végzi el. 1994. október 27-én felavatják az új gyülekezeti termet, amely egykori épületelőde nyomvonalát követi. 1990. augusztus 23-án indul az Evangélikus Keresztyén Óvoda, melyet 2001-ben bővítettek egy új épületszárnnyal. Az óvoda léte jelentősen hatott és hat ma is a gyülekezet és a város életére.

A várpalotai anyagyülekezethez tartozó szórványok, Pétfürdő, Berhida, Balatonfőkajár és Ősi, 2002-ben leváltak az anyagyülekezetről, és Pétfürdő–Berhidai Evangélikus Missziói Egyházközség néven új gyülekezetté váltak. A gyülekezet lelkésze Győr Sándor lett. A csóri szórvány, mely Várpalota és Székesfehérvár között van, megmaradt a várpalotai gyülekezet szórványának. A tési gyülekezetben helyettes szolgálatokat végez a várpalotai lelkész 1998 óta. Egykor a székesfehérvári gyülekezet is szórványa volt a várpalotai eklézsiának, de a fehérváriak és a csurgóiak önállósultak.
A pétfürdő−berhidai gyülekezet 2010-ben megszűnt, és a hozzá tartozó területek visszakerültek a Várpalotai Evangélikus Egyházközség gondozásába.