„A sarjadó vetés”

Már ekkor megszerveződött az iskolai és a kántortanítói szolgálat, amely a gyermekek és az ifjúság nevelése terén tanúsított nagyfokú felelősségről tanúskodik. A gyülekezet élete és az oktató-nevelő munka egészen az 1948-ban bekövetkezett államosításig elválaszthatatlanul egybefonódott.

Épülés lélekben – építés testben

Legrégebbi írásos tudósításunk szerint a gyülekezet első lelkésze Novák István volt, aki a fent említett időponttól kezdte meg szolgálatát. Anyakönyveink szintén 1785-től vannak, ettől az évtől kísérhető figyelemmel a gyülekezethez tartozó emberek élete: születések, házasságkötések és temetések. A gyülekezet – hivatalos megalakulása után – azonnal templomépítésbe kezdett, a templomot 1787. február 2-án szentelték fel. Az oltárt és szószéket 55 forintért csináltatták Atzenhoffer győri asztalossal. Az első “négy mutációs” orgonát és a keresztelőkövet csak nagy anyagi nehézségek árán tudták beszerezni 1795-ben.

„Mert megpróbáltál minket, ó Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt.” (Zsolt 66,10)

Napóleon seregei – Győr ostroma idején (1809) – feltörték a templomot, az orgonát megrongálták, a padokat megsértették; a gyülekezet ládáját szintén feltörték, és a benne található iratokat a gyülekezet 85 forintjával együtt elrabolták. A gyülekezet azonban élni akart, 1832-ben kezdődött a torony építése.

Az 1863. évi adatok szerint a gyülekezet lélekszáma 994 fő volt. (A gyülekezet létszáma – az egykor idetartozó Ménfőcsanakkal együtt – napjainkban szintén ezer körül mozog, ám a statisztika ma az egyházközség egykori történelmi területén növekedést mutat.)

1895-ben tűzvész pusztította a templomot nagy károkat okozva – a tetőzet megsemmisült –, amely így felújításra szorult. Ugyanekkor leégett a tanítólakás is.