A csurgónagymartoni leányegyház

Az egyházközség székhelyétől légvonalban mindössze 4 kilométerre fekvő település evangélikusságának múltja a szomszédos anyagyülekezethez kapcsolódik mind egyháztörténeti, mind nemzeti-etnikai vonatkozásban. A türelmi rendelet kibocsátása után 3 évvel (1784-ben) mint Porrogszentkirály filiájával, az ottani egyházi építkezésekben aktívan részt vevő gyülekezettel − akkor még Nagymarton néven − találkozunk. Közel egy évszázaddal később (1875) 50 lelket számláló fiókgyülekezetként szerepel a névtár adatai között. 1910-ben 92-en, 1940-ben 95-en voltak. Ma ugyan még leányegyházi státusban van a gyülekezet, de lélekszáma 60 év alatt negyedére csökkent.