A pati leányegyház

Pat Zala megye délkeleti szélén, Sandtól 10 kilométerre fekvő kisközség, római katolikus és evangélikus vallású lakosokkal.

Már a középkorban lakott település volt. A fennmaradt iratok szerint 1433 és 1435 között 13 jobbágytelek volt a településen. Későbbi sorsáról nincsenek adataink. Feltehetően ez a falu is a törökdúlás áldozata lett, mint több szomszédos település.

A 18. század közepétől élnek evangélikusok a faluban, akik sandi hittestvéreikhez hasonlóan vend eredetűek. A sandiakhoz hasonlóan alakult egyházi életük: ugyanúgy Iharosberény védőszárnyai alá helyezkedtek, de kisebb lélekszámuk és a települések közötti nagyobb távolság miatt nehezebben ment szervezett gyülekezetté alakulásuk.

Az evangélikus gyülekezet 1819-ben létesült, és leányegyházként a nagy múltú iharosberényi anyagyülekezethez csatlakozott. Iharosberény lelkésze abban az időben Fülei Kis János (1802−1820) volt. Első tanítójuknak Tálos Ferencet választották, aki 1824-ben kezdte meg szolgálatát. Ekkor már álltak a működéshez szükséges épületek, amelyeket később, megerősödve, újakra cseréltek.

Haubner Máté 1847 októberében tartotta püspöki egyházlátogatását az iharosberényi anyagyülekezetben. A vizsgálat kiterjedt filiáira is. Mátis Sándor (1845−1857) tanító erre az alkalomra a vizsgálati szempontoknak megfelelő feljegyzést készített. Ebből tudjuk, hogy Mátis Sándor beledi születésű, Sopronban tanult, és Szepezdről érkezett. Az iskola 34 tanulóját három osztályba soroltan tanította. Tanítást szolgáló segédeszközül a táblát használta. A tanítás november elsején kezdődött, és virágvasárnap záróvizsgával fejeződött be.

A tanító meghívólevele sokat mond a gyülekezet vallásosságáról:

„Mátis Sándor Szepezdi tanító Úrhoz folyamodtunk, és megegyező akarattal önt prédikáló mesterünknek meghívjuk olly reménységgel és megegyezéssel, hogy tanító Úr mind magunkat az Isten igéje tiszta hirdetése által, mind gyermekeinket az Iskolabeli szorgalmas tanítás által az idvesség útján híven fogja vezetni, és az egész gyülekezetnek épülésére leend.”

Szép stílusú kis templomuk 1863-ban épült. Az építkezés idején Haidt Péter (1857−1870) volt a gyülekezet tanítója. Az egyházközség lelkipásztori szolgálatát Andorka János (1852−1894) látta el, aki hosszú ideig (1863−1889) az esperesi tisztséget is betöltötte. A templombelső érdekessége, hogy az orgonát − a megszokottól eltérően − a templomhajóban, az oltár mellett helyezték el. Ennek egyszerű oka az, hogy a lévitateendőket is ellátó kántortanítónak nem a karzatról kellett lejönnie orgonálás után, hanem az orgonától pár lépést téve, már az oltár elé léphetett, vagy a szószékre mehetett igehirdető szolgálatának elvégzésére. Az utódok figyelmessége sem volt kisebb: a templom bejáratánál elhelyezett márványtáblán örökítették meg lévita-tanítóik nevét.

Új iskolát és tanítólakást épített 1875-ben a 220 lelket számláló gyülekezet. A 37 tanulót Gselman Mátyás oktatta.

A kis filia 1895-ben − Borbély Gyula lelkészsége és Simon János (1876−1898) tanítói működése idején − elvált Iharosberénytől, s a területileg közelebb fekvő Sandhoz csatlakozott, amelynek Teke Lajos volt a lelkésze. Az új kapcsolat kedvezően hatott a gyülekezeti életre. Lélekszáma is növekedett, 1910-ben már 313-an voltak, és 65 gyermek járt Simon Jenő tanító elé.

A két világháború között a gyülekezet lélekszáma tovább nőtt, és hitében is erősödött. Ezért gyakran felvetették az önállósulás kérdését, de az egyházi főhatóság a kérést elutasította. Az 1933. évi névtárban 326 lélek szerepel, közöttük 45 volt a tanuló. 1940-ben már 348-an voltak az ugyancsak 45 iskoláskorú gyermekkel együtt. Tanítójuk Hildebrand Elek volt.

A második világháborús harcok következtében a templom majdnem teljesen romba dőlt 1945 tavaszán. Újjáépítése utáni felavatását Kapi Béla püspök végezte 1947. augusztus 20-án.

A fordulat évében (1948) a pati iskolát is államosították. A lelkigondozás egésze a Sandon lakó Teke Zsigmond lelkészre maradt. A vallásos élet a kis templom falai közé szorult. A kántorizálás szolgálatát a gyülekezet tagjai − Hodoscsek József, majd Bertók József − vállalták.

A templomot 1967-ben renoválták, majd felépítésének 125 éves jubileumára (1988) újították fel ismét. A hálaadó istentiszteleten dr. Harmati Béla püspök szolgált.

Az újabb fordulat következtében − 1990-ben − az iskola ismét a gyülekezet tulajdonába került egy csereingatlanként kapott földterülettel együtt. Az önkormányzat és a gyülekezet között létrejött megállapodás következtében erre az ingatlanra épült a faluház. Mindkét épületet közösen használja a falu és a gyülekezet. A településen nyaranta gyülekezeti, egyházmegyei, sőt országos szinten szervezett egyházi rendezvények váltják egymást.