Unlimited Web HostingFree Drupal ThemesTemplate Sales

Esztergom

Esztergomi Evangélikus Egyházközség
Esztergomi templom rajzon

A reformáció hatása Esztergomban és környékén

A szent-tamási prépostság plébánosa volt Kevendi Székely János kanonok. Az 1100–1900-as névtárban ezt olvassuk róla: „1525-ben elvesztette hitét és címét”. Az akkori tiltás ellenére is beszélt Lutherről, s megindították az eljárást ellene, eretneknek minősítették. Igaz, hogy később vezeklése nyomán visszatérhetett Esztergomba, de címét nem kapta vissza. A reformáció hatása alól nem maradt ki tehát a „magyar Róma” sem.

1543-tól 1683-ig Esztergom és környéke török kézen volt, kivéve az 1595-től 1605-ig terjedő tíz évet. Ekkor veszítette életét a török elleni harcban Balassi Bálint, akinek nevelője Bornemisza Péter lelkész és evangélikus püspök volt. Igaz, hogy Balassi nyomásra visszatért a katolikus egyházba, de lényegében hitét nem adta fel. 1594. május 15-én halt meg az esztergomi vár ostromában. Tanítványa és követője volt Rimay János. Mindkettőjük énekeit énekeljük énekeskönyvünkből. Az Esztergomot ostromló seregben találjuk Magyari István evangélikus lelkészt, aki urának, Nádasdy Tamásnak seregében tábori lelkész volt, s aki Pázmány Péterrel vitázott.

A török uralom idején az esztergomi érsekség Nagyszombatba tette át székhelyét, csak a neve maradt meg. Az esztergomi érsekek (Oláh Miklós, Verancsics Antal, Kutassy János, Pázmány Péter, Szelepcsényi György) nem is látták a várost. Esztergom fokozatosan elnéptelenedett. 1493-ban az összeírás még 1322 jobbágytelekről szólt, 1696-ban már alig 400 ember él a városban. De hogy a reformáció hatása itt is érezhető volt, arról árulkodnak az 1559–1561 közötti vizitációk jegyzőkönyvei. Az egyházmegye lelkészeiről ilyen feljegyzéseket olvashatunk: „feleséges, de egészen pápista”, vagy „felesége, fiai és lányai vannak, de katolikus módon igazgatja az egyházat”. Voltak azonban olyan papok is, akik nemcsak megnősültek, hanem elhagyták pl. a böjtöt, búcsújárást, bizonyos katolikus ünnepeket is.

Még 1543-ban a török szultán hat magyar lelkészt rendelt „a gyaurok lelki gondozására”, egynek nevét tudjuk: Tapolcsányi János. 1595-ben, amikor a város ideiglenesen megszabadul, akkor a felmentő katonák kálvinistákat is találtak a városban, lelkészük ismeretlen. A tényt onnan tudjuk, hogy Kutassy János érsek 1599-ben Nagyszombatból levelet küldött Mátyás főhercegnek Bécsbe, és kérte, hogy Esztergomból távolítsa el az eretnek prédikátorokat, akiket valószínűleg katonatisztek hívtak és tartottak. Szuhaji István püspök 1603-ban jelenti, hogy „személyesen vetette ki az eretnek hitszónokot.” Feltevés szerint a vízivárosi templomot alakították át református templommá, de 1603-ban ezt „visszaállították”.

A pilismaróti református gyülekezet az első, amelyről adataink vannak az 1549–1595 közötti időből. Buda visszavétele után elűzték a református lelkészt. A Rákóczi-szabadságharc idején a templom újra a reformátusoké, de nem sokáig. „A pilismaróti református egyház volt otthona az esztergomi és környéki reformátusoknak és evangélikusoknak is.”

A lábatlani református gyülekezet is az elsők közé tartozik e tájon. Még a Tata körzetében élő evangélikusok is sokáig itt találtak otthonra.

Bél Mátyás „sárisápi lutheránusokról” ír, akik feltehetőleg 1715 után költözhettek ide.

Egyházmegye
Adatok
2500 Esztergom, Simor J. u. 82.
Lelkész(ek): 
Klimentné Ferenczy Andrea
Felügyelő: 
Kalmár Zoltán
Telefon: 
33/403–987
Email cím: 
esztergom@lutheran.hu
Önállósulásának éve: 
1924, 1936-tól Esztergomi−Dorogi Missziói Egyházközség, 1941 anyaegyház
Anyakönyveit vezeti: 
Esztergom 1924, Dorog 1936
Kapcsolódó galéria