A jobaházai leányegyház

Jobaháza a Kisalföld közepén fekvő rábaközi település, amely Farádtól 3 km, Győrtől 40 km távolságra található.

A falu határában feltárt kelta leletek tanúsága szerint már a bronzkorban emberek éltek ezen a területen. Az első írásos említése 1416-ból maradt ránk.

A török 1594. évi pusztítása következtében az egész Rábaköz elnéptelenedett. Tíz évig Jobaháza is lakatlan volt.

A mai Jobaháza területén korábban 3 település – északi részén Jobaháza, középen Malomfölde, délen Csáford – állt. Az 1700-as évektől Jobaháza néven szerepelnek.

Lakói már a 17. században a reformáció hívei lettek. Evangélikus gyülekezete 1646-ból ismert. A szomszédos Bogyoszló (ma Vadosfa szórványa) anyaegyházának filiája volt Csáford és Potyond településekkel együtt. Korai gyülekezetének életéről egyéb adat nem áll rendelkezésünkre.

Az ellenreformáció viharai között is hitükben megmaradó jobaháziak a türelmi rendelet kiadása és a farádi gyülekezet önállósulása után Farádhoz csatlakoztak.

A gyülekezet 1842-ben földet kapott. Ennek a földnek a jövedelme tette lehetővé, hogy 1847-ben megkezdje egy új iskola és egy hozzá kapcsolódó tanítói lakás építését.

1850-ben Tüske Istvánt, a Berzsenyi család nevelőjét hívták meg a hívek a tanítói állásba. 1859-ben egy 190 kg-os haranggal gazdagodtak, amelyet Gecsényi Bálint és felesége, Kovacsics Terézia adományozott. Ezen az adományon kívül egy helybéli római katolikus földbirtokos, dr. Borsodi Géza 25 forint alapítványt tett a szegény gyermekek tanszereinek beszerzésére. 1869-ben ismét építkezésbe fogtak. Külön álló iskolát építtettek, amely egyben imaházul is szolgált. Az 1875. évi névtárban 352 lélekkel szerepel a filia. Iskolájába 32 gyermek járt. A tanító még Tüske István volt.

Tüske István után Benedek Vince lett a tanító, aki 1877 és 1879 között töltötte be ezt a tisztséget. Őt Koczor Márton követte, de csupán egy esztendőre. Helyére Varjú Mártont hívta meg a gyülekezet. Ő hosszú ideig tanította a jobaházi gyerekeket. A 20. század első évtizedének végén (1910. évi adat) 56 gyermek járt a már három évtizede ott szolgáló mester elé. A filiához 272 lélek tartozott.

A kis gyülekezetben is élénk „egyháztársadalmi élet” folyt. 1896-ban a canonica visitatiót végző Gyurátz Ferenc püspök buzdítására – Farádhoz hasonóan – Jobaházán is megalakult a nőegylet, és az 1950-es évek elejéig működött. Tevékenységének jelentős szerepe volt a gyülekezet életében. Az új iskola és tanítólakás építéséhez 1000 pengővel járultak hozzá.

Jobaházán a század elején vasárnap délutánonként tartották a könyörgést, ám 1938-ban a gyülekezet azt kívánta, hogy minden hónapban legyen náluk istentisztelet is. Az esperes azonban attól tartva, hogy ezzel még jobban megszakítja a jobaházi híveknek a farádi templommal való kapcsolatát, ellenezte ezt a megoldást. Javaslatára úgy intézkedtek, hogy a lelkész a filiában minden nagyünnep második napján tartson istentiszteletet. A hívek kitartó kérésére azonban 1940-től mégis megtörténik a kedvező változás. Ebben az időben (1940. évi névtár adata) 217 lélek tartozott a filiához. A gyülekezet 44 iskolását Koczor Ferenc tanította.

Napjainkban a százat sem éri el a nyilvántartott gyülekezeti tagok száma.