Az evangélikus gyülekezet története

A kezdetek

„Musay Gergely a Dunántúli Egyházkerület püspöke az 1661. évi egyházlátogatás során örömmel állapíthatta meg, hogy Kemenesalja minden községében – hét kivételével – volt vagy van prédikátor. A hét kivétel egyike Nemesdömölk.” Lehet, hogy ennek a már említett apátság is oka volt. Azt tudjuk, hogy a nemesdömölki és kocsi nemesek több mint két évszázadig küzdöttek azért, hogy ne kelljen az apátságnak tizedet fizetni. Ezt a pert 1659-ben nyerték meg. Később, a már említett 1698-as Kazó-féle egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint Nemesdömölkön 253 evangélikus, 30 katolikus, Pórdömölkön 45 katolikus és 5 evangélikus élt. Közben lett Nemesdömölk artikuláris hely 1681-ben. Ezzel kapcsolatban Payr Sándor ezt írja: „Dömölköt bizonyára mint kicsiny, jelentéktelen helyet tették meg artikuláris gyülekezetnek.” Dömölk artikuláris hely lett templom nélkül! A megengedett nyilvános istentiszteleteket jó esetben az „iskolaházban”, legtöbbször a temetőben vagy a lelkészlak közelében felállított sátorban tartották. Nemeskoltától Magyargencsig mintegy 50 km-es körzetből 76 helységből jártak ide a hívek.

De tudjuk, hogy ebben az időben már voltak lelkészeik. A gyászévtized idején (1671–1681) az első lelkész Laki János volt, akit 1665-ben ordinált Fisztrovich István püspök Söptén. 1665/66-ban kenyeri lelkész volt, majd útja innen Kemenesszentmártonba vezetett 1670–1671 között. Innen került Nemesdömölkre 1673-ban, és 1674-ig volt itt. Dömölki szolgálatáról nincs is írásos emlékünk, csak arról, hogy Pozsonyba mint dömölki lelkészt idézték be. Valószínűleg a nemesek hívták és tartották is őt. Következő szolgálati helyei Zalaszentgrót, Nemesapáti voltak, utolsó állomása Hosszúpereszteg volt, itt fejezte be életét a század utolsó éveiben.

Ennek az évtizednek második lelkésze Posgay (Pozsgay) Márton volt. 1654-ben avatták lelkésszé. Mielőtt idekerült, Nagygeresden szolgált két évtizedig (1654–1674), s már idősebb lelkészként került Nemesdömölkre. De itt is bő két évtizedig szolgált még (1674–1695). Eleinte a régi parókián – a pórdömölki bencés apátság egyik épületében – lakott, de Széchenyi György püspök parancsára ki kellett költöznie abból. Dömölkön maradt, és annyit tudunk, hogy a nemesek (különösen Dömölky Pál nemes) oltalma alatt élt és végezte szolgálatát. E két első lelkész élete és sorsa arra utal, hogy őket a nemesek hívták ide és tartották is. Ha Posgay az előbb jelzett időt végigszolgálta, akkor azt mondhatjuk, ő volt „a templom, iskola és parókia nélküli artikuláris hely első lelkésze.”

Ezután – nem tudjuk, miért – 23 évig, 1695-től, a kemenesaljai egyházmegye megalakulásától 1718-ig lelkészről nem tudunk, csak arról, hogy tanítók szolgáltak a gyülekezetben. Az első tanító 1695-től Gazdag István volt, aki Merseváton és Dömölkön tanított egyszerre. 1696-ban azonban Nemesdömölknek már önálló tanítója volt Mensatoris („Asztalos”) Mátyás személyében. Ez az esztendő azért is fontos, mert ekkor gondoltak először arra, hogy – a királyi rendelet alapján artikuláris helyen – legalább egy kisebb kápolnát építsenek, amire azonban ekkor még nem került sor.

A tanítók sorát – az említett 1698-as Kazó-féle vizitációs jegyzőkönyv szerint – Fűztői Benedek folytatta. A jegyzőkönyvben ez áll: „Fűztői Benedek ág. ev. vallású, az iskola a falu keleti végén áll, azelőtt a csordás lakott benne.” 1706-ban Petánczi István, rá egy évre pedig Istenes János tanítanak az iskolában. Utánuk még kettő következett ebben az időszakban: Boros György (1708-tól) és Járfás Ferenc, aki az utolsó tanító volt itt akkor, amikor lelkész nem szolgált a gyülekezetben.

Mindebből kitűnik, hogy az iskola ügye mindig is fontos volt a gyülekezetben. Egy 1766-os jegyzőkönyv jegyzi fel, hogy a gyülekezetben mind magyar, mind latin nyelvű ágostai hitvallású iskolák vannak, amelyek az 1681-es 26. tc. hatálya óta folyamatosan virágzanak. Egy kutató szerint ebből az iskolából alapfokú középiskola fejlődött ki. 1700-ban épült a régi említett iskola helyett az első iskolaépület tanítólakással, ennek első lakója Fűztői Benedek volt.

Érdekes, hogy Boros György volt az első, aki 1711-ben ajánlatot tett arra, hogy saját költségén Nemesdömölkön fakápolnát épít, ha a dömölkiek a fát adják és szállítják. Edvi Illés Pál szerint a fakápolna valóban elkészült ebben az évben, és a dömölkiek ebben tarthatták istentiszteletüket, de amelyben az artikuláris helyre járó nagyobb gyülekezet már nem férhetett el.