Unlimited Web HostingFree Drupal ThemesTemplate Sales

Kissomlyó

Kissomlyói Evangélikus Egyházközség
Kissomlyói templom

A gyülekezet kezdetei

A kissomlyói gyülekezet eredetét homály fedi, csupán feltételezéseink vannak arról, hogy már a magyarországi reformáció hajnalán evangélikus lakossága lehetett a falunak. Ezt valószínűsíti, hogy a környező településeken mindenhol önálló gyülekezetek létéről maradtak fenn adatok. Például Jánosházán – amely település ma filiája a kissomlyói gyülekezetnek – két evangélikus templom is működött, de volt templom Köcskön, Egyházashetyén és Hosszúperesztegen is.

Első írásos emlékünk szerint – ez már viszont a következő évszázadról szól – „1612-ben Jaurinus Győri János, 1630-ban pedig Rumi István volt a gyülekezet lelkésze. Utóbbit még 1614-ben avatták fel.” 1665-ben Egri Márton működött prédikátorként itt, akit az 1630-as évek „nagy üldözése” után elzavartak, de visszajött. 1674-ben Magyari Mihály volt már a lelkész, és 1680 után titokban ott is maradt Payr szerint. Ők voltak a 17. század kissomlyói lelkészei.

A következő század elejéről azt tudjuk, hogy 1725-ben Csurgó György volt a gyülekezet lelkésze. S ezután olvassuk az anyakönyvbe írt tanulságos szöveget: „Minekutána 1731-dik esztendőben szintén Úr színe változása napján (aug. 6-án) haragos szemmel tekintett volt az Úr ezen Hegyes Kis-Somlyai és többi Kemenes allyai Ekkléziákra (Tiszt. Néhai Horváth Mihál Uram volt itt akkor a lelki-pásztor). Elvette volt az Úr tőlük az ő lelkek eledelét, az ő szent igéjét, úgy hogy elég nagy fáradsággal kéntelenítettek azután Nemes-Dömölkre fáradni. Viszont ugyan fent megnevezett napon, az az Úr színe változása napján 1783. esztendőben kegyessen tekintett az Úr ezen gyülekezetre, ugyan aznap publikáltatott a T. Nemes Vármegyén a Római Császári és Apostoli Királyi Fenségnek, II. Josephnek kegyelmes engedelme, mely szerint ugyan ezen Hegyes Kis-Somlyai helységben a votum Religionis Exercitium ( a vallás szabad gyakorlatának joga) meg-engedtetett, mely szerint én Kiss Zsigmond, T. Nemes Veszprém Vármegyei a Homok-Bödögi és azzal összve kapcsolt Pápai Ekkléziából ide hivatván, Krisztus Urunk rendelése szerint következőket kereszteltem meg.” S ezután következnek az anyakönyvben az augusztusi és szeptemberi keresztelések. Ez a pár mondat igazán „történelem alulnézetből”: íme, milyen hittel és ugyanakkor alázattal tekintett a prédikátor, és bizonyára a gyülekezet is, a „nagy üldözésre” (1731–1781). S innen tudjuk a 18. századi üldözések utáni első lelkész nevét is.

Annál nagyobb öröm volt a nagy fordulat ideje. Ugyancsak Kiss Zsigmond lelkész írja egy feljegyzésében: „Dicsőségesen uralkodó II-dik JOSEF Császár és Királyunk sok ízbéli tapasztalási után meg-győzetvén abban, hogy Országlásának boldogabb állapotra teendő hazája, s egyik nevezetes gyarapodása a vallásbéli gyűlölségnek eltörlésében állana, királyi szívének (…) az Isteni gondviselés ösztöne által látta azt, hogy az Lélek esméret unszolást, a köz-hivataloknak kirekesztésével gyakorlott erőszakot nem szabad szenvedjen (…) a keresztyének között nem kevés hátramaradást, az emberi társaság között szomorú következtetéseket vonna maga után. Mivégett örök emlékezetre méltó és a késő maradékunk előtt is megbecsült lesz a keresztyén egymást tűrőségről 1783. Eszt. Publikáltatott rendelete…” Azon ne csodálkozzunk, hogy az 1781-es türelmi rendelet idejét 1783-ra teszi, nyilván akkor érte el hatása Kissomlyót és környékét. Inkább megint azt érdemes megjegyezni ebből: így látta egyházunk a nagy fordulat idejét. Ez az írás megint egyháztörténetünk „cseppje”, „alulnézetből” mutatja történelmünket egy gyülekezet életéből.

A feljegyzés ezután részletesen leírja, hogy ennek a gyülekezetnek az életében is jelentős változást hozott a türelmi rendelet. A 18. század végén újraalakult a gyülekezet, és azonnal elhatározták, hogy templomot építenek. A templom telkét nemes Németh Mihály és felesége adományozta, amit kiegészítettek a szomszéd területek tulajdonosainak adományaival is.

Mielőtt azonban a templom felépítéséhez hozzáfogtak, lelkésznek az említett Kis Zsigmond homokbödögei prédikátort, inspektornak (felügyelőnek) dukai Takács Ferenc földbirtokost választották. Választottak tanítót is Ballér József soproni ifjú személyében. Arról hosszú ideig vita folyt, hol legyen a templom. Hetye, Duka, Jánosháza és Kissomlyó jöttek szóba.

Végül a templomépítést 1783-ban kezdték, de csak 1785-ben fejezték be. Addig az istentiszteleteket nemes Zsigmond Pál és Ferenc pajtájában tartották, majd miután a lelkészlakás elkészült, 1784-től abban gyülekeztek vasárnap istentiszteletre.

A templom megépítése 2420 forintba került, az összeg jelentős részét a gyülekezethez tartozó települések evangélikussága fizette. Legnagyobb összeggel Kissomlyó járult hozzá a költségekhez, de Duka és Egyházashetye is nagymértékben áldozott. Az oltár és a szószék 1790-ben készült el 215 forintért. 1792-ben kifestetik az oltárt és a karzatot 257 forintért. Mindez adakozásból történt. Egy sokkal későbbi leírás szerint: „A templom feleslegesen nagy. Viszont hosszúságához képest alacsony. Ezt csak növeli az, hogy nem a dombra, hanem a telek előtt haladó országút magasságához viszonyítva mélyedésbe épült. Nagyon az ülőhelyek számának megnövelésére törekedtek. A túl széles karzatok és minden térnek padelhelyezésre való kihasználtsága a nyomottság, összeszorítottság érzetét kelti. A viszonylagos alacsonysága és a tér jól kihasználásának szempontja hozta magával, hogy a karzat sötét lett.”

Egyszerűsítve: a templom feleslegesen nagy és sötét. Ne feledjük, hogy a gyülekezetnek így kedves mégis, és ez a leírás már a második világháború idején született. A 20. század elején a gyülekezet még jelentős volt. Az előbbi történet szerint: „Kissomlyó, vagy ahogy akkoriban mondták Hegyes-Kisssomlyó területi központ. Az 1910-es lélekszám szerint Kissomlyón 359, Dukán 514, Borgátán 274, Egyházashetyén 176, Káldon 165, Jánosházán 162, Nagyköcskön 99 a lélekszám. Az 1913-ban kiadott névtár szerint közel 100 lélek élt még a szórványokban. Így jön ki a gyülekezet akkori összlélekszáma: 1850.” Ez pedig tekintélyes szám, csak ne feledjük, hogy egyrészt ez a viszonylag nagy gyülekezet mennyire szétszórtan élt, másrészt a leírt állapot és a leírás között két világháború telt el, és a település elnéptelenedett. A leírás tehát az 1940-es években már reális.

A gyülekezet megalakulási évében (1783) szerezték be a szent edényeket is: egy ezüstkelyhet, két cin boroskancsót, egy ostyatartót és egy ostyasütőt, két darab ostyametsző vasat, egy erszényt és egy keresztelőkannát. Mindezekért a már idézett leírás szerint 91 forintot fizettek.

Az iskola 1786-ban épült fel. Átadásának évében a gyülekezet lelkészt váltott, Kis Zsigmondot Németh Pál farádi lelkész követte, aki 1786. szeptember 20-án foglalta el hivatalát. Németh Pál 1795-ig maradt, utána Hrabovszky György palotai lelkész került Kissomlyóra. Dukai Takács György felügyelő hallott róla, hogy a hallei egyetemen tanult, kiváló prédikátor, és birtokostársaival együtt levelet írtak neki, amelyben meghívták Kissomlyóra. A felügyelő azonban a levél írása és aláírása közben meghalt, s felügyelő utódja Berzsenyi Lajos lett.

Hrabovszky 1795-ben összegyűjti az orgonára a szükséges összeget, majd meg is építteti azt. 1796-ban árvaházat is alapít hat szegény alumnus (eltartandó) gyermek számára. Hrabovszky 1804-ig marad Kissomlyón, utódja az a Németh Pál, aki korábban már szolgált a gyülekezetben.

Egyházmegye
Vas
Adatok
9555 Kissomlyó, Kossuth u. 94.
Lelkész(ek): 
Cserági István
Felügyelő: 
Csirkovics Dezső
Telefon: 
95/458–219
Önállósulásának éve: 
1783
Kapcsolódó galéria