Unlimited Web HostingFree Drupal ThemesTemplate Sales

Marcalgergelyi-Szergény

Marcalgergelyi-Szergényi Társult Evangélikus Egyházközség
Marcalgergelyi templom

A szergényi társgyülekezet története

1631–1732 között

A reformáció korában a sárvári Nádasdy család birtokaként Szergény község lakossága a „cuius regio eius religio” (akié a föld, azé a vallás) elvén evangélikus hitre tért át, és kb. 90%-ban ma is az.
Szergényben az első ismert lelkész a Kiss Bertalan püspök által 1631-ben felavatott sárvári Dragonits György. Az őt követő lelkész neve ismeretlen, csak annyit tudunk róla, hogy 1646-ban a büki zsinatra nem engedték el a szergényi hívek. 1649-ben Vöröskői Györgyöt iktatták be Szergénybe lelkésznek. A Musay püspök által 1661-ben is anyagyülekezetnek említett szergényi egyházközségben 1666-tól Fábri Mihály szolgált. Az 1674-es híres-hírhedt pozsonyi idéztetés idején eltitkolták a hívek lelkészük nevét, így nem ismert ma sem. 1696-ban Benedicti Jánost, korábbi tanítójukat avatták lelkésznek.

Bizonyára a Marcal mocsarai által jól védett környezetnek köszönhetően a török hódoltság vérzivataros korában is virágzó egyházközség működhetett Szergényben (pl. 1698-ban Szergénynek 314, Nemesdömölknek 283 lakosa volt). Ezt bizonyítja Kazó István vasvári kanonok 1698. január 31-i szergényi canonica visitatiója: „Szergény helységében levő templom látogatása, történt 1698. január 31-én. Egészen magyar plébánia. A kegyúrsági jog a részbirtokos nemességhez tartozik.”

„Ezt a templomot Isten dicsőségére és Szt. Mihály arkangyal tiszteletére építették. Keletre néz, temetője körülötte fekszik és elég tágas, vágott fával van körülkerítve, és kellően el van látva. Maga a templom zsindellyel fedett, kőtornya van, cementművel falazva és kidolgozva. A temető előtt délre egy haranglábban van a harangjuk, de el van törve. A templom mennyezete fából durván faragva, szószék kőből, szentélye boltíves, kőasztallal. Padozata téglás. Más egyéb hiányzik. Különben épületeiben megújulva, még jó állapotban található. A tatarozás és a reparálás kötelezettsége a plébániabelieket terheli. A többi dologról is ők gondoskodnak.

A templom

Javai és jövedelme: szántóföldje 1 hold a hőgyészi határ mellett 2 köböl terméssel. 9 Ft pénze van, amelyet bizonyos Horváth János hagyott rá, de ezt a közösség kiadta azzal a kötelezettséggel, hogy elismeri annak visszatérítését.

Fölszerelése: 1 kehely ezüst kupával, talpa réz tányérkával; 3 törlőkendő (strophiol); 1 terítő; 1 vásott lepedő; 2 asztalkendő (mantilia).

A plébánia

Javai és jövedelme: a plébániaház a templomhoz közel van, a falu vége felé Északra, Keletről udvarral és kerttel, elég jó karban van. Építése és javítása a plébániabeliek kötelessége.

Szántóföldjei: összesen 11 hold és 15 köböl termés.

Dülői: az Éren túl a Kűhordó úton alul, Magasi helység felé ugyanott az Éren innen, ugyanott közel és alul. Ebből minden évben 3 holdat háromszor megszántattak, a plébános vetőmagjával bevetik, learatják és hazahordják.

Kaszálója: 1 van (népiesen: az Érnél a Pap réttye, Magasi felé. 6 szekérre való). Ha nincs áradás, az egészet lekaszálják, gyűjtik és hazahordják.

További járandóságok: gabonából egyesek egy nagyobb pápai mérőt adnak: részben búzát, részben rozst. Ehhez adnak még 4 dénárt, most 5-öt. Az egyen fogatosok a papnak egy szekér fát hordanak. Ezenkívül a plébániaiakkal közös faizása is van. (Községi erdőből fagyűjtési jog. – megj. B.I.)

Stóla: ugyanaz, mint a környező községekben.

Plébános: Benedicthy János szlovák nemzetiségű, Trencsén megyéből származik, ágostai hitvallású, 40 éves, itt kb. 2 éve működik.

Az oskolamester megegyezés szerint történik.

Hívők száma: összes lélek 314 fő, ebből katolikus 11 fő.”

E Kazó-féle vizitáció híven tükrözi a korabeli felekezeti, történelmi, jogi és gazdasági viszonyok összetettségét és érdekességét. Elismerően szól Kazó a templom (a jelenlegi „Tűzoltószertár” helyén állt a Szt. Mihály-templom) és a parókia jó állapotáról, karbantartásáról. Bizonyára a háborús viszonyok ellenére is nyugodt és kiegyensúlyozott egzisztenciát biztosítottak a hívek az itteni prédikátoroknak. Elődeihez hasonlóan bizonyára Dénes Istvánnak is, aki 1699–1708 között volt itt lelkész. Az ő idejében volt a falu tanítója Musay István (1705–1708), akit Sutoris (Varga) György követett (1709–1710).

A 17. sz. végén, a 18. sz. elején többször is betöltötte szergényi lelkipásztor a kemenesaljai esperesi pozíciót (pl. Lénárt Benedek 1706–1713, M. Hegyfalusi György 1713–1714). Többször is volt esperességi gyűlés a szergényi Szt. Mihály-templomban; pl. az 1711. március 5-i itteni gyűlésen tette Boros György dömölki tanító azt a szép ajánlatot, hogy „Isten iránt való kegyes buzgalomból a saját költségén építtet Dömölkön egy fakápolnát, ha a dömölkiek a fát odaszállítják.”

Az 1709–1713 között szergényi lelkipásztorként dolgozó idős Lénárt Benedek esperessel történt meg az alábbi fura eset, mely jól példázza a korabeli protestáns egyházak – az evangélikus és a református – egymáshoz való viszonyát. 1713-ban Lénárt Benedek esperes, aki negyedszer is házasságot kötvén, Szatmári pápai református lelkésznek özvegyét vette el, s mivel ennek vejét, egy református prédikátort a szergényi templom szószékére felbocsátott, esperesi hivatalától megfosztották. Nemsokára azután itt halt meg.

Utóda, M. Hegyfalusi György is szerencsétlenül járt Szergényben, ahol 1713–1714 között szolgált. Egy nővel való viszonya miatt ugyanis őt is elmozdították esperesi hivatalából. M. Hegyfalusi idejében a jeles Miskei Ádám volt a szergényiek tanítója (1714-1717).

M. Hegyfalusi György esperes után Varjú István (1724–1731) és Perlaky János (1731–1732) evangélikus prédikátorok működtek itt.

1732−1793 között

Az Erdődy család közel 200 év után visszavásárolta egykori kemenesaljai birtokait (kivéve Pórmagasit) devecseri Choron János dédunokáitól, a Balassa, Nádasdy, Liszthy, Telekesi, Török, Kéry család tagjaitól 1732-ben és 1748-ban két részletben 62 000 forintért.

Az új földesúr a régi elvnek megfelelően meg akarta változtatni a jobbágyok vallását is. A virágzó evangélikus gyülekezet prédikátorát, Perlaky Jánost elüldözték – Gergelyibe –, és természetesen a tanítónak is mennie kellett. Az elüldözött tanító helyett évekig nincs is újabb. Az egy évvel későbbi (1733-as) parókia-összeírási aktákban már azt írják a leltározók Szergényről, hogy „templomának falai megrepedeztek, a homlokzatán lévő tornya is”. Egyébként „40 pár ad párpénzt”.

A tanító háza a templom (a régi Szt. Mihály- templom) közelében volt, szobából és kis istállóból állt. A tanító minden pártól a harangozásért 5 dénárt kapott, szolgálatáért pedig ¼ cub (köböl) gabonát és 1 kenyeret. Összes jövedelme 12 Ft 50 dénár.

A lakosság tiltakozása ellenére a vármegyei hajdúk és a pórdömölki ellenreformátorok az egész Kemenesalján végrehajtották a földesurak és a király (III. Károly) akaratát. Ezért írta Fábri Gergely püspök:

„Oda van Asszonyfa, Csönge és Mesteri,
Sok próbákkal híres Saág, nemes Simonyi,
Szent Márton és Vönöck, oda jó Magasi,
Több szép eklézsiánk, sír most a Szergényi…”

Fábri Gergely fiatal rektor Győrött írja ezt is – többek közt – emlékverseiben: „N. Vas Vármegyében 1733. esztendőben, hogy látná s hallaná Isten választott szentjeinek nyomorgattatásukat s Templomaiknak erővel való elszedettetéseket egy Isten veteményes kertjében Tanuló személy…”.

A katolikus adminisztráció megszüntette a szergényi evangélikus egyházközség működését, az elüldözött tisztségviselők helyett katolikusokat nem adott – a község el sem fogadta volna –, viszont a szomszédos Hőgyész filiájává tette Szergényt (mely a kevés számú szergényi katolikusság számára 1960-ig az is maradt).

A hivatalos hatalom, melynek nem volt elég ereje ahhoz, hogy Szergényben következetesen végrehajtsa az ellenreformációt, nem tehetett az ellen semmit sem, hogy a szergényi evangélikusok utánamenjenek elüldözött lelkipásztoruknak, Perlaky Jánosnak, Gergelyibe istentiszteletekre, s hogy átvigyék keresztelendő gyermekeiket. A kifulladóban levő ellenreformáció nem tudta azt sem megakadályozni, hogy temetésekre visszahívják lelkészüket, hiszen Szergény az uradalom központjától – Jánosházától – a legmesszebbre eső település volt.

A hivatalos (katolikus) egyházlátogatási jegyzőkönyvek 1733-ban, 1734-ben, 1752-ben, 1770-ben és 1786–89-ben is következetesen Szt. Mihály-templomról beszélnek, amelyet időnként az Erdődy kegyuraság még tataroztat is. Minden alkalommal leírják a papi tized mértékét, a plébánia javadalmait is. Pontosan közlik ezek a dokumentumok a felekezeti megoszlást is, a katolikusság száma időközben 41 és 48 között változik, míg az evangélikusoké 350-362 körüli. A tanítóval és a tanulókkal kapcsolatosan is tesznek megjegyzéseket: 1770-ben a tanító Madarász Lászlónak (45 éves; a Sopron megyei Szent-Miklósról való) jelenleg „tanítványa nincs, bár olvasás tanítására képes lenne. Jobbágyoktól kap még temetésért 12 dénárt”. 1774-ben 2 tanítványa van.

Madarász után egy rövid időszakban, nem tudjuk, hogy ki volt a tanító. 1788–1791 között Tóth Mihály, 1791-ben Szabó József, majd gyors váltással még ez évtől 1795-ig Fürst György, 1795–1805 között pedig Dubovai Pál tanítottak.

A türelmi rendelet (1781) után építhetnek különleges megkötésekkel (félreeső helyen, torony nélkül stb.) ún. „pajtatemplomokat” az evangélikus egyházközségek. Ettől az időponttól szerveződhetnek újjá az evangélikus gyülekezetek.

Szergényben – kissé elrejtve a hivatalos hatalom szeme elől – már az 1732 és 1781 közötti időben kialakultak olyan kötődések és szokások a gergelyi lelkipásztorokkal és gyülekezettel, hogy annak filiájaként alakultak meg, pedig lélekszámban akkor is és jelenleg is a szergényi evangélikusság az erősebb: 1798-ban 385 a szergényi és 280 a gergelyi evangélikusok száma.

A korabeli hivatalos okiratokat egyik-másik lelkipásztor nem éppen szűkszavúan töltögette, ennek köszönhetően a jegyzőkönyvekből és a kántortanítók által vezetett pénztárkönyvekből sok kortörténeti adatot tudhatunk meg. Pl. a „Meghaltak és eltemetettek lajstromá”-ban 1784-ben a következőket írta Tompos Balázs gergelyi lelkipásztor: „Hogy az Isteni kegyelem a gergelyi Gyülekezetnek állandó örömére fordítsa a Filiánkban való Halott Temetéseket el kezdettem én T.B.”
Szergényben 1784. március 10-én egyszerre két halottat temetett Tompos Balázs, és ezt az eseményt hazamenve a következőképpen örökítette meg fontos kordokumentumként:

„Szergényben egyszersmind 2 halottat temettem:
Pap István élt 52 évet. Ennek születésekor temettetett és záratott bé a Szergényi Exoratorium ajtaja, és ímé halálakor nyittatott meg.
Özvegy Molnár Jánosnét, élt 70 évet, Tóth Jánosnak napát. Prédikációval temettem úgy, hogy Molnár Jánosné testét Pap István udvarára vitettem és ott az udvaron Szergényi kedves Gyülekezetünknek nagy örömére prédikálhattam, die 10. Martii.”

1793−2005 között

A türelmi rendelet (1781) kihirdetése és szergényi alkalmazása következtében még néhányszor kinyittatott az 1732-ben bezáratott és újra a katolikusság kezére juttatott középkori Szt. Mihály-templom, de nem jutott vissza a toronnyal, szentéllyel, szószékkel ellátott viszonylag még jó állapotban levő templom az evangélikusoknak.

1781-től a környékünkön sorban épülnek a protestáns imaházak. Magasiban 1784-ben, Hőgyészben 1787-ben. Az 1790-es évek elejére a szergényi gyülekezet előtt is világossá vált: új protestáns imaházat kell építeniük. Az 1781-es törvény szellemében a falu akkori végére torony nélküli ún. „pajtatemplomot” épített Szergény község evangélikussága közadakozásból – 427 forint 46 garas költséggel.

A környező községek lakosai is segítették az építkezést. Gergelyiből 9 Ft 98 garast, Külsővatról 1 Ft 46 garast, Mihályházáról 4 Ft 4 garast ajándékoztak, míg a többi pénzt 69 szergényi jobbágy és szegényparaszt adta össze.

„A Szergényi ev. Gyülekezetnek jövedelmét és költségét magába foglaló kis könyvecske melyet szerzett Tompa Mihály és Sömgyén János C uratok Anno MDCCLXXXXI. Fürst György oskolamester.” Nagyon sok helytörténeti vonatkozású tudósítást is tartalmaz a korabeli szóhasználattal: „Templomunk fundamentumkövét tettük le die. 5. Marti. 1793. Tisztelendő Tompos Balázs úr tanítása után, melyet azon alkalmatossággal tartott egybegyűlt figyelmetes hallgatóság előtt.” S ezután következnek a templomépítés kiadásainak részletezései: téglát Pápán, meszet Kislődön vettek. Ácsok, kőművesek munkadíját fizették. Majd következett a „séndöl” (zsindely) hozásra költség a pápai séndölöző ácsnak 5 Ft. Farkas Mihály csinálta a szegeket és a keresztet, Körösi Pál „Tischlér” az asztalosmunkát, az „ablakos zsidónak” pedig 10 forintot fizettek.

1793. március 5-én Tompos Balázs jelenlétében megkezdik Szergényben is a templomépítést. A templom felszentelésére 1793. december 8-án került sor. Még 1793-ban egy kicsi, 150 bécsi font súlyú harangot helyeztek a fa haranglábra, melyet Fürstenmeister Antal harangöntő mester készített, és 1884-ig szólt. A fa harangláb helyett Szili Lénárd lelkész szerint 1854-ben kőből készítettek másikat. Koncz János gondnoksága alatt vettek a régi kis harang helyett egy 211 kg súlyút 360 forintért.

Közben a régi (Szt. Mihály) templom elhagyatva, gondozás és karbantartás nélkül állt. Bizonyára a katolikus hívek számára fenntartva, de azok nagyon kevesen lehettek akkoriban Szergényben, mert temetkezéseikre is az evangélikusok harangoztak. A Szt. Mihály-templom tornya 1843–44 telén ledőlt. Ezek után a község az épületet átalakította községi kovácsműhelynek, s 1963-ig így használta.

Többszöri ellenőrzések érdekes nyomai is megtalálhatók a korabeli dokumentumokban. Koncz István és Léránth Ferenc kurátorokat dicséri a következő bejegyzés 1798. december 13-án: „Dicséretre méltók a Kurátorok, mert a kis jövedelmet nem költögették arra, amire sok helyen tapasztaltam. Az Úr Isten gyarapítsa a Gyülekezetet, mint jó dolgait! Kívánom: Tompos Balázs senior.”

A pénztárkönyvből az iskolamesterek bejegyzései alapján követhetőek a gyülekezet jellemző kiadásai:
1800: „Téglát vettünk a Templom földi kipádimentomozásához.”
1820: „A Templomban való székeknek igazításához deszkát vettünk.”
1828: „Tsönge Istvánnak a Templomnak béfehérítéséhez adtunk 10 forintot. Vitzai Molnár János kurátor”
1851: „Templom kerítéséhez fáért 2 forint.”

Az évek, évtizedek haladtával gyakran átépítették, nagyobbították a templomot, 1824-ben szinte teljesen újjáépült. A munkák szervezői Bokányi István és Szabó János kurátorok voltak. Berke Mihály esperes, gergelyi lelkész szentelte fel a megújított templomot 1824. október 10-én. Ez időben a gyülekezet pénztárosa és hű krónikása az a Mozgay János tanító volt, aki ideérkezésekor így mutatkozik be a pénztárkönyv lapjain: „Ezen Szergényi Nyáj közébe állítottam bé én Mozgay János 1798. esztendőben, Szent György havának 24. napján Vanyoláról.” Utóda Erdélyi János volt (1824–1827), akit 1827-től 1858-ig Berecz János követett, majd 1858–1886 között Erdélyi Károly.

Az állandó kisebb karbantartási munkák ellenére a templomot 1876-ban ismét alaposan javítani kellett mintegy 600 forintos költséggel. Ezután újólag fölszenteltetett nagytiszteletű Tatai Sámuel esperes úr által. A gyülekezet gondnoka akkor Szabó Pál volt.

Az 1883 óta itt segédtanítóskodó Erdélyi Béla 1886-tól 1922-ig volt a falu tanítója. Mellette kezdett segédként 1920-ban Hettlinger Gusztáv, s vette át a helyét 1922-ben egészen 1928-ig. Gergelyiből jött át 1927-ben Németh Lajos, s tanítóként 1948-ig élt itt. Vele egy időben tanított Vincze Lajos 1928–1948 között. Az államosítást a szergényi gyülekezet és iskola sem kerülhette ki. 1949-ben a tanítólakásokat a tantermekkel együtt elvették a gyülekezettől. A rendszerváltás után, 1992-ben felújítva, jó állapotban adta vissza az önkormányzat.

A templomot 1949-ben 65 ezer forintos költséggel ismét tatarozták és bővítették, a nyugati végét pedig egy szögletes szentéllyel megtoldották. A belső berendezés is ekkor újult meg. A vörös márvány keresztelőmedencét Schwider pápai kőfaragómester készítette. Az oltárkép (Jézus a Gecsemáné-kertben) Závori Zoltán pápai festőművész alkotása. A padokat és a karzatot Fodor József és Szőke János szergényi asztalosok készítették 1951-ben.

A templom külső arculatát az 1979-es renoválás teljesen megváltoztatta. A sima meszelt vakolatdíszes homlokzatot ekkor váltotta fel a dörzsölt nemesvakolat. 1989-ben szinte teljesen új belső festést kapott az épület.

Mindkét világháborúba háborús rekvirálás során egy-egy harangot is áldozott a szergényi ev. gyülekezet. Már az I. világháború előtt is 2 harang szólt, és a nagyobbikat 508 korona ellenében 1917. január 31-én összetörték, beolvasztották. A háború után egy 360 kg súlyú új harangot öntöttek a meglevő 211 kg-os mellé, mely ismét csúnyán végezte. T. Molnár Lajos gondnok kénytelen volt aláírni azt a harangátvételi jegyzőkönyvet, amely a nagyobb harang elrekvirálásáról tanúskodik. 58 évig a kicsi (211 kg-os) harang egyedül szólítgatta a szergényi híveket. 2002 Szentháromság vasárnapján (május 26-án) harangavatás volt a szergényi templomban. Dr. Süle Imre és családja nagylelkű adományaként Gombos Lajos aranykoszorús harangöntő mester közel 4 mázsás harangot készített a gyülekezet számára. Eddigi történetének utolsó láncszemeként pedig 2005 júniusában a falu szívében álló templom tetőszerkezete újult meg, és kapott új cserepezést, valamint ereszcsatornát is szereltek rá. A szergényi gyülekezet mindig a saját erejéből, Isten megsegítő kegyelméből épített és gyarapodott. Az Úr őrizte a gyülekezetet a történelem viharaiban, s reméljük: áldása továbbra is a gyülekezettel marad.

Bokányi Imre Tamás
Szabóné Nyitrai Márta

Egyházmegye
Adatok
9534 Marcalgergelyi, Dózsa Gy. u. 1
Lelkész(ek): 
Szabóné Nyitrai Márta
Felügyelő: 
Kiss Lajos
Telefon: 
89/342–041
Önállósulásának éve: 
1786
Anyakönyveit vezeti: 
1786-tól
Kapcsolódó galéria