Dörgicsei társegyház

A dörgicsei gyülekezet, mint maga a település is, nagy múltra tekinthet vissza. A terület Árpád-kori emlékanyagban igen gazdag, érdekessége, hogy egy kilométer sugarú körön belül négy rom-templom is található. Az Árpád-kori törvények 10 falunak tették kötelezővé egy kőtemplom építését, de itt minden falu saját templommal rendelkezett. A mai Dörgicse három községből tevődik össze: Alsó-, Felső- és Kisdörgicséből. Ma is minden településrésznek – mint a középkorban – evangélikus temploma van. A három településrész evangélikus hívei együtt képezik a dörgicsei anyagyülekezetet.

Az alsódörgicsei evangélikus gyülekezet története

Alsódörgicsét régen Boldogasszony-Dörgicsének nevezték. A gyülekezet keletkezését történeti okmányok hiányában egész pontossággal meghatározni nem lehet, de hogy keletkezése a reformáció elindulását követő időre visszavihető, bizonyítja Bárány György dörgicsei lelkésznek 1726-ban az anyakönyvbe tett ezen bejegyzése: „A gyülekezet már közel két századdal ezelőtt gyakorolta vallását”. Ugyanerre vonatkozóan egy 1769-ben kezdődő számadási könyv címlapján ez áll: „A Dörgicsei evangélikus eklésia legelső kezdetét vette 1565. évben Maximilián (Miksa) magyar király uralkodása (1564–1576) alatt”. Mivel a bejegyzés dátum és névaláírás nélkül van, sőt az íráskép és a tinta is későbbi eredetű írásra vall, hiteles okmánynak nem tekinthető.

A gyülekezet adatokkal kísérhető története 1727-ben indul anyakönyvünk kezdetével. Ebből az anyakönyvből, a benne szétszórva írt jegyzetekből és két régi, évszám nélküli canonica visitatióból tudhatjuk meg, hogy a gyülekezet a Gernye-hegyen – a jelenleg romokban heverő – Árpád-kori eredetű, római katolikus építésű templomot használta egészen 1754-ig, amikor az arácsi református templom erőszakkal történt elvételekor a kiküldött katonaságtól a dörgicseiek is megijedtek, önként lemondtak templomukról, és átadták annak kulcsát. 16 évig templom nélkül maradtak az evangélikusok, jobbára szabad ég alatt tartották istentiszteleteiket.

1771-ben az akkori lelkész, Szita Péter, továbbá Domonkos Ferenc és Benkő Ferenc fáradozásának eredményeképpen sikerült Drostig János bécsi agens (ügynök) útján az akkori uralkodótól, Mária Terézia királynőtől engedélyt nyerni új templom építésére. Így az erőszakkal elvett templom helyett, amelynek falai besározott sövényből készültek, új templom építése kezdődött már kőből, részint a hívek adakozásával, részint az egyházkerület buzgóbb gyülekezeteinek támogatásával. A szükséges fával a szentgáli református atyafiak szolgáltak igen olcsón. Az új, ma is álló templom felszentelésére 1794. ádvent 2. vasárnapján került sor. Ez alkalommal a prédikációt Murman Mihály esperes, kővágóörsi lelkész tartotta. Az oltár előtti szolgálatot az antalfai és a helybeli lelkészek végezték. 1862-ben már szükségesnek látta a gyülekezet a templom átalakítását, hiszen az már annyira roskataggá lett, hogy viharos időben félni lehetett benne. Egy villámcsapás következtében a templom fazsindellyel fedett tornya is elpusztult, és az egyik benne levő harang hasznavehetetlenné vált. Ekkor a tornyot bádoggal vonták be, a templom nagyobb mérvű átalakítását el kellett halasztani. A templomot 1872-ben ifjabb Csabi Dániel gondnoksága idején átalakították, a falakat fél öllel feljebb emelték.

A templomnak az I. világháborúig két harangja volt. Egyik 4 mázsás, amelyet az 1862. évi villámcsapás által megrepedt régiből Veszprémben Glogger harangöntő készített. A következő felirat állt rajta: „Későn, korán, ha hallod e harang érc szavát, ember siess imádni a mindenség Urát”. Pelárgus János volt ekkor a dörgicsei evangélikus lelkész. A kisebb harang 199 fontos volt. Körirata: ”Kőszegen 1852. Pfistermeister Antal által.”, továbbá: „Ha szívem ver, szívedre is verjen, verésemre idvességet nyerjen.” A világháborúban a harangokat beolvasztották. Az alsódörgicsei templom tornyában ma is két harang lakik, melyek Seltenhoffer Frigyes fiai harangöntő gyárában, Sopronban készültek. A nagyharang 73,5 cm átmérőjű 1930-ban készült, felirata: „Ne csüggedj el, kicsiny sereg”. A kisebb harangot 1938-ban öntötték „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok” felirattal.

A templomnak kezdetben külön tornya volt, s ott állt az urasági lak előtt, a mostani katolikus templomnál. A mostani torony 1830–31-ben épült Ács János lelkipásztori szolgálata alatt. Alsódörgicse 1895-ben vásárolt megtakarított pénzéből harmóniumot (400 forintért). Az orgona 1903-ból való, Szalay Gyula székesfehérvári orgonaépítő munkája.

A boltíves kiképzésű templomot 1972-ben Csabi János gondnoksága alatt Csaby József, 1978-ban Éltes Gyula, a templom felszentelésének 200. évfordulója alkalmából pedig 1994-ben Riczinger József lelkész szolgálata alatt renoválták. A templom 2004-re, a Széchenyi-terv pályázatának keretében, az Országos Egyház támogatásával újra megszépült.

A gyülekezet nevezetessége, hogy itt szolgált Zsédenyi István gályarab prédikátor, akit 1674-ben Pozsonyba vésztörvényszék elé hurcoltak, mivel pedig nem tagadta meg hitét, szicíliai gályákra kényszerítették, „mígnem az Úr az ő foglyát 1677-ben kegyelmesen hazahozta Dörgicsére” a gályarabságból. Ezért az utókor Isten iránti hálából márványtáblát készíttetett, amelyet a szószék fölött helyezett el, Mt 5,10 felirattal: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert azoké a mennyeknek országa...”

A felsődörgicsei, kisdörgicsei és vászolyi gyülekezetek története

Alsódörgicsétől északra található Felsődörgicse (régi nevén Szentpéter-Dörgicse). Evangélikus temploma az 1800-as évek elején épült. A falu északkeleti részén, az evangélikus templom mögött egy ikerromtemplom áll, amelyet már egy 1082-ben kelt birtokösszeírás is említ. Az evangélikus templom boltozatát 1832-ben alakították ki, tornya 1863-ban épült. Nagyobb mérvű renoválásra 1979-ben Orbán Sándor gondnoksága és Éltes Gyula lelkészsége, 1996-ban Sárffy Etelka gondnoksága, Szántó Ernő felügyelősége alatt Riczinger József lelkész szolgálata idején került sor. Az idők folyamán két harangot szereltetett fel a gyülekezet. A templom harangjai valószínűleg a környék többi harangjához hasonlóan az I. világháborúnak estek áldozatul. Jelenleg egy harang lakik a templom tornyában, mely Seltenhoffer Frigyes fiai harangöntő gyárában, Sopronban készült 1928-ban. Felirata: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni, örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában! Amen.”

Felsődörgicsén 1726-tól 1948. július 1-jéig működött evangélikus egyházi iskola. Utolsó tanítója Kozma László kántortanító volt. 1948 után az egyházi iskola állami iskolaként még egy ideig működött, melynek a falu által tisztelt és szeretett tanítónője Csaby József lelkész felesége, Kovács Sarolta volt, aki évekig a gyülekezeti énekkart is vezette.

A kisdörgicsei evangélikus gyülekezet Alsódörgicse filiája. Keletkezésének idejét okmányok hiányában meghatározni nem lehet, de hogy keletkezése régebbi időre visszavezethető, bizonyítja, hogy II. József császár korában (1780–1790) László Sámuel alsódörgicsei lelkész a kisdörgicsei filiában temetési szolgálatot végzett. Ezután 1821-ig semmiféle okirat nincs, ami a gyülekezet történetével kapcsolatban felvilágosítást nyújtana.

A gyülekezet 1831-ig Bolla Jánostól bérelt imaházat. Ebben az évben kezdték meg a templom építését, ami 1834-re fejeződött be. A templomépítés anyagi fedezetének biztosításához szinte az egész Dunántúl protestáns gyülekezetei áldozatos adakozással járultak hozzá. A templomot 1998-ban Riczinger József lelkész szolgálata idején kívül-belül renováltuk.

Kisdörgicsén 1821-től volt szervezett egyházi iskola. 1929-ben azonban az akkori kultuszminiszter rendelete alapján megszűnt, mert nem volt meg az előírás szerint minimálisan szükséges 30 tanuló. Utolsó tanítója Mészáros László volt.

Dörgicse szórványa, Vászoly imaházát 1827-ben építette. Az építkezés részben a hívek áldozatkészségéből, részben országos adományokból történt. Egy harangja volt, amit az imaház építésekor, 1827-ben szereztek be a hívek. Az imaházat 1972-ben eladta a gyülekezet. Vászolyon az evangélikus gyermekek az egyesült protestáns iskolába jártak, míg az 1900-as évek körül az is megszűnt.

A dörgicsei gyülekezetnek szórványa még Aszófő, Balatonszőlős, Balatonudvari, Csopak, Örvényes, Pécsely és Tihany is. Pécselyen nagyünnepeken a református templomban tartunk istentiszteleteket.

A gyülekezeti élet

1896-ban Gyurátz Ferenc püspök buzdítására mind Alsó-, mind Felsődörgicsén megalakult a nőegylet. Áldásos tevékenységének ékes bizonyítéka, hogy az alsódörgicsei templom 1930-ban készült nagyharangját az „Ágostai Hitvallású Evangélikus Nőegylet” adományozta. A pezsgő gyülekezeti életet színjátszókör és a gyülekezeti énekkar megalakulása is jelezte. A vasárnapi iskola vezetését és a kántori szolgálatot Jónás Lajos esperesi szolgálata idején Jónás Ella, az esperes leánya lelkesen vállalta. A szolgálatban Jónás Lajost követő lelkész, Csaby József és családja szintén sok feladatot vállalt a gyülekezet életében, a kántori szolgálatot édesanyjuk, Kovács Sarolta mellett felnövekvő gyermekei, Csaba és Sándor végezték. A színvonalas kántori szolgálatot végzők között emlékeznünk kell Kelemen Gyula pécselyi evangélikus testvérünkre, a Budapest-Deák téri gyülekezet korábbi kántorára, aki 1988-tól 1990-ben bekövetkezett haláláig rendszeresen szolgált Dörgicsén és Balatonfüreden. A kántori szolgálat hiánya esetén Pintér Gyula, a kisdörgicsei gyülekezet gondnoka az istentisztelet liturgikus énekeit, előzetesen felvett anyagból, kazettás magnóról játszotta le. Szeretettel és hálával gondol a gyülekezet Horváth József mencshelyi, Kiss János kapolcsi lelkészekre, akik saját gyülekezeteik szolgálata mellett 1985-től 1988-ig önzetlenül és lelkiismeretesen látták el a helyettes lelkészi szolgálatokat a dörgicsei gyülekezetben.

A Balaton-felvidék lakossága a 17–18. század fordulóján és az azt követő időkben nagyrészt protestáns vallású volt, egyes helyeken református, másutt evangélikus többséggel. A három Dörgicsén az evangélikus vallásúak alkották a lakosság nagy többségét. A 19−20. század századfordulóján 1000-nél is több evangélikus élt Dörgicsén. A gyülekezet 1937-től 1948-ig a Zalai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházmegye esperesi központja volt, ezért az évek folyamán több segédlelkész is szolgált. Néhány névre a gyülekezet tagjai még ma is szeretettel emlékeznek: Böröcz Sándor, Horváth Miklós, Mihácsi Lajos, Szalay Kálmán, Viczy Kálmán. A második világháborút követő időszak tudatosan elhibázott településpolitikájának és az urbanizációnak következtében a Balaton-felvidék falvai elnéptelenedtek és elöregedtek, ugyanis a falvakból a beszűkült megélhetési lehetőségek miatt a fiatalok kénytelenek voltak a környező nagyobb településekre – főként Balatonfüredre – költözni. Ennek köszönhetően a gyülekezetek létszáma is nagyon lecsökkent. Kisdörgicsén ma már csak 11 evangélikus lélek él, a három dörgicsei gyülekezet együttes létszáma a 90 főt sem éri el. A kis létszám ellenére a gyülekezetek továbbra is ragaszkodnak szép barokk stílusú templomaikhoz, hitükhöz, őseik lelki örökségéhez.