A legújabb évtizedek

1984-ben a frissen végzett teológus, Szabó László lett a gyülekezet lelkésze. Kezdetben még a gyülekezetet alapító Molnár Gyulával közösen végzik a szolgálatot, aztán az idős lelkész visszavonult, a város központjába költözött, és megírta már többször idézett gyülekezettörténetét. 1989-ben hívta haza Urunk.

A gyülekezet nagy része elégedett új pásztorával. Levélben sürgetik a püspököt, hogy adja meg az engedélyt a választásra és beiktatásra. Az engedély meg is jött, 1985. október 5-én iktatta be a fiatal lelkészt hivatalába Labossa Lajos esperes. Még be sincs iktatva, amikor az országos egyház támogatásával elkezdi az új parókia építését. A gyülekezet kezdetben nagy örömmel segíti az építkezésben járatlan lelki vezetőt, de sajnos hamarosan a dolgok kicsúsznak a gyülekezet kezéből, és a lelkész saját elképzelései győznek. A szakmai és műszaki tanácsok ellenére is folytatja a munkát. Az építkezés hosszúra nyúlik, a gyülekezet 1991-ben tartja meg a lelkészlakás átadásának ünnepét.
Személyében, igehirdetésein keresztül eleven, karizmatikus hitű személyt lát és hall a gyülekezet. A bibliaórákat kezdetben más felekezethez tartozók is szívesen látogatják. Lendülete sokakat magával sodor. A kiszámíthatóság, a lutheri irányultság, a rend és következetesség hiányában azonban elég hamar megcsappan az állandóan részt vevő gyülekezeti tagok száma. A gyermeklétszám, ifjúsági közösségek létszáma egy-egy csendesnapon vagy más alkalmon felduzzad, aztán a rendszeres alkalmak elmaradása miatt megcsappan. Mindig akadnak azonban lelkesek, akiket megfog ellenállhatatlannak és megtörhetetlennek látszó ereje, mégis gyorsan váltakoznak nemcsak a résztvevők, hanem a tisztségviselők is. Gyorsan váltják egymást a felügyelők is. A névsor: dr. Micsinay Ervin (az irattárban talált levél szerint így búcsúzik a lelkésztől és tisztétől: „Igen sajnálom, hogy Nagytiszteletű Úr segítőtársa kívánsága szerint nem tudtam lenni.”) Majd felügyelők gyors egymásutánban: Sümegi Péter, Kiss György, Pócsföldi Sándorné, Csipke György, Kakstetter Ferenc, és következik az utolsó (ma is szolgáló) gyülekezeti felügyelő: Kalmár Zoltán, akinek szolgálata idején megtörtént a lelkész lemondása.

2000 októberében zsinati határozat egyházunkat három kerületre osztotta, innen Esztergom újra a Nyugati (Dunántúli) Kerülethez tartozott.

Szabó László merész tervei a gyülekezet életének más részén is feltűnnek, sőt ellenállásra találnak. Miután elkészült a lelkészlakás épülete, azonnal hozzákezdett az egyébként nem régi templom átépítéséhez. Elgondolásában az erdélyi stílus az uralkodó, amivel az eddig egyszerű templom és környezete is jelentősen megváltozik. Ez a valóságtól több tekintetben elrugaszkodott terv nem is tudott teljesen valóra válni. Ezért most a régi stílus elemei, valamint az erdélyi és modern jellegzetességek nem adnak egységes, meggyőző képet a gyülekezet templomáról. 1995-től bibliaboltot nyit a templom oldalhajójában kifogásolható tartalmú és irányú teológiai könyvekkel. Ezekkel a „nagy tervekkel” ellentétben 2004-ig az anyakönyvekben sem keresztelési, sem konfirmációi bejegyzések nincsenek.

Ebbe a vonalba tartozik a finn Espoo és a német Maintal városával létesült testvérgyülekezeti kapcsolat is. Mindkét gyülekezetet a városi testvérkapcsolat folytán ismerte meg az esztergomi gyülekezet. Valószínű, hogy ez a kapcsolat inkább a lelkészek közötti párbeszédből állt. De a testvéri viszony, amivel a gyülekezetet jelentősen támogatták, mindkét gyülekezettel megszakadt.

2004. január 15-én Szabó László lemondott gyülekezeti lelkészi hivataláról. Ittzés János, a Dunántúli Egyházkerület püspöke a nyugdíjas Missura Tibor lelkészt bízta meg a helyettesítéssel.

Missura Tibor a Budai Evangélikus Egyházmegye esperese, a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség lelkésze volt. Amikor nyugdíjba ment, Bencze Andrásnak, a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye esperesének kérésére az esztergomiak közé „csöppent”. A helyettesítési időszak 2004. január 16-tól 2004. augusztus 1-jéig tartott. Rövid, átmeneti időnek tűnik ez a néhány hónap, de az esztergomiak hálásak és boldogok voltak, hogy van lelkészük. Ez a néhány hónap Isten esztergomi evangélikus népének megújulását indította el. Kiköltöztek a gyülekezeti teremből, a templomban tarthatták az istentiszteletet. Nyomon követhető lett az istentisztelet liturgiája, a gyülekezet tagjai újra evangélikus istentiszteleten érezhették magukat templomukban. A néhány főre lecsökkent istentiszteleti közösség létszáma egy héten belül megtízszereződött. Egymást hívták templomba telefonon a testvérek.

A megtelt hajlékban nyitotta meg Bencze András esperes és Mészáros Tamás egyházmegyei felügyelő a gyülekezet további életét megbeszélendő közgyűlést. Az ülésen szó volt a nehéz múltról, a jelen megoldandó feladatairól, a Szabó lelkészcsalád kiköltöztetéséről és arról, mikor és hogyan lehet lelkésze az egyházközségnek.

A helyettesítéssel megbízott Missura Tibor az ökumenikus imahéttel indította szolgálatát. Megnyílt a templomajtó római katolikus, görög katolikus és református testvéreink számára. Szép számmal voltak kis templomunkban. A gyülekezetből segítő testvérek álltak a lelkész mellé, és a gyülekezet igyekezett újrakötni minden elszakadt szálat, rendezni a megmaradt gondokat, az Országos Egyház pedig az adósságokat vállalta. A hamar megszeretett Tibor bácsi összeállította az anyakönyvek alapján a lehetséges gyülekezeti névsort, a testvérek pedig hordták a körleveleket mindazok számára, akiknek neve az anyakönyvekben megjelent. Már 2004-ben felnőttkonfirmáció volt. Gyorsan összerázódott és kivirult a közösség. A helyettes lelkész számos családot keresett fel. Alapos jegyzeteket készített a látogatásokról, ha majd a gyülekezetnek parókus lelkésze lesz, ismerje a család történetét, tudja, hogy hova, melyik ajtón, balra vagy jobbra kell becsengetni. Nagy segítség volt ez.

A gyülekezet Széchenyi-terv pályázatot nyert, és a Magyar Államkincstár elfogadta azt a kérvényét is, hogy a lejárt a határidejű pályázatot befejezze. A pályázat szerint a templomot egy körkilátó kialakításával turisztikai célponttá kellene tenni. A 2004 júniusában megalakult presbitérium kis módosítással megoldotta a feladatot, főleg a templom tornyának statikai megerősítésére kellett azonban a hangsúlyt helyezni.

A nyár új korszakot nyitott az Esztergomi Evangélikus Egyházközség életében. Mindenki megelégedésére végezte Isten szolgájaként Missura Tibor a munkáját, mégis tudvalevő volt, hogy a helyettes lelkész szolgálata átmeneti. Gondoskodni kellett parókus lelkészről. Június 20-án Ferenczy Andrea lelkész igehirdetési szolgálatát hallgatta meg a gyülekezet. Bencze András esperes és Ittzés János püspök hosszas mérlegelés után úgy döntöttek: a magyar Rómában nincs akadálya annak, hogy női lelkész legyen az evangélium hirdetője. Augusztus 1-jén a korábban Nagyvelegen szolgáló lelkésznő megkezdte munkáját. Egy évre kapott megbízást Esztergomban és szórványaiban. Az első feladat a gyülekezeti névsor összeállítása volt. Sokakról kiderült, hogy elköltöztek, meghaltak, de sorra jelentik be édesanyák és édesapák, hogy gyermeküket kereszteltetni szeretnék. Ugrásszerűen megnőtt a megkereszteltek száma 2004-től. Elkezdődött a hitoktatás, a városban egyre több rendezvényen láthatóvá lett, hogy új lelkésze van az evangélikusoknak.

Az egy év gyorsan eltelt. A gyülekezet egyhangúlag úgy döntött, hogy iktassák be Ferenczy Andreát lelkészüknek. 2005 advent első vasárnapjának előestéjén megtörtént az iktatás. Az új lelkészt dr. Paskai László bíboros, dr. Blanckenstein Miklós rektor levélben, szóban pedig dr. Kiss Rigó László püspök köszöntötte katolikus részről, valamint a református felekezet lelkésze és természetesen több evangélikus lelkész is. Erre az alkalomra, amely egyben a gyülekezet megalakulásának 80. évfordulója is, megjelentette a gyülekezet azt a gyülekezettörténeti könyvet, amelyet Molnár Gyula írt.