Városiasodás

A gyülekezet körülményei gyökeresen megváltoztak a 20. század második felében. Ennek az volt az alapvető oka, hogy Ajkának és környékének településszerkezeti viszonyai radikálisan átrendeződtek. Mindez a bányászat és ipar – ezen belül különösen a nehézipar – térségbeli fejlődésének és a pártállam határozott intézkedéseinek volt a következménye. Először a folyamat gazdasági gyökereit kell megismernünk.

1836-ban történt első említés szénről. 1865-ben a felsőcsingeri Bocskor-árokban megindult a szénkutatás. 1870-től kezdve folyamatosan fejlődött a bányászat. 1912-ben üzembe helyezték a kis erőművet. Emellett 1935-től felépült a kriptongyár, ami az első ilyen üzem volt a világon. Az üzem a II. világháború után veszített jelentőségéből, majd felszámolták. 1940-től nagyobb teljesítményű hőerőmű épült. 1961-ben beindult az Ajka II. erőmű is. A széntermelés az 1980-as évekig fokozódott, majd kezdett kimerülni a lelőhely. Mára teljesen megszűnt a szénbányászat, így sok bányász kényszernyugdíjba került.

Az üvegfúvás a környéken Városlődön indult meg 1715-ben. 1878-ban Neumann Bernát megalapította az ajkai üveggyárat. Az évtizedek múltával a termelés mennyiség és minőség tekintetében is javult, és 1965-től az ólomkristályé lett a prioritás. Ez nagyban növeli ma is Ajka hírnevét. A téglagyárat 1910-ben alapította Edelmann Adolf. Majdnem az évszázad végéig termelt. A környéken – Halimba és Szőc mellett – komoly bauxitlelőhelyeket tártak fel. A timföldgyár és az alumíniumkohó építése 1940-ben kezdődött. 1959-től világviszonylatban is tekintélyes mértékű galliumgyártás folyt. A második világháború utáni növekvő kereslet miatt 1968 és 1972 között felépül a második timföldgyár. 1969-től formaöntöde is üzemel. A rendszerváltozás után az alumíniumkohót bezárták. 1962-ben kezdett termelni a Videoton gyár. Az 1990-es évtizedben azonban ezt az üzemet is leépítették.

Mindezekből látszik, hogy a 20. század második felében rendkívüli módon megnőtt az ipari termelés. A munkaerő-szükséglet kielégítésére az állam várost tervezett a régi Ajka falu helyére és környékére. Már a 19. századtól kezdve vonzotta ide a környék a lakosokat, de a pártállam valóságos helyi népességrobbanást vitt végbe. Két évtized alatt megháromszorozódott a település lakossága.

Ebben nemcsak a betelepülésnek, hanem a közigazgatási változásoknak is szerepe volt. 1950-ben Ajkához csatolták Bódét. 1959-ben – a már korábban Beréndből és Tósokból létrejött – Tósokberénddel egyesítve Magyarország 63. városává nyilvánították. 1971-től járási székhely lett. 1977-ben idecsatolták Ajkarendeket és Bakonygyepest is. 1983-ban csatlakozott a korábban Csékút és Padrag egyesülésével létrejött Padragkút is.

A megnövekedett kulturális és egészségügyi igényeket is ki kellett elégíteni. 1953-tól folyik a városban gimnáziumi oktatás. 1962-től kezdve zeneiskola működik. 1969-re elkészült a művelődési központ, amiben többek között a könyvtár és a filmszínház is helyet kapott. 1972-ben a környéket is ellátó kórház épült.

Magát Ajka falut szinte teljes egészében átépítették. A régi falusi házak helyére lakótelepek, parkok és középületek kerültek. A régi Nirnsee-kastélyt is lebontották. Az új városmag nagyjából egybeesik a régi Ajka falu központjával. Ezen belül viszont a Templom-dombot megkímélték. Erre nem épültek emeletes lakóházak.

A változás azonban nemcsak a régi házakat sodorta magával. Végérvényesen megváltozott a település jellege. A csatolásokkal és a betelepüléssel a vallási arányok drasztikusan megváltoztak. A változásokból jól látszik, hogy 1880 és 1949 között ugyan a településen élő evangélikusok lélekszáma érdemileg nem változott, de mivel a teljes lakosságszám majdnem megkétszereződött ebben az időszakban, az evangélikusság aránya majdnem a felére csökkent. Ugyanígy az 1949-et követő időszakban is a régi ajkai családok nagyrészt kihaltak vagy szétszóródtak.

Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a 20. század folyamán a gyülekezet jellege, körülményei, összetétele és feladatai is rendkívüli mértékben megváltoztak.