A lullai fiókegyház

Lulla Tabtól északra 7 kilométerre található község.

Lullapusztára a lajoskomáromi, gyönki és ecsenyi származású evangélikus hívek települtek 1925 és 1927 között, több hullámban, de már 1925-ben gyülekezetet alakítottak.

Saját iskolájuk felállításának súlyos akadályai voltak, mivel Lullapuszta evangélikus lakosságánál a gyermekek létszáma nem érte el a 30-at. Ehhez szükséges volt, hogy a szomszédos Kisecseny és Szőlőhegy is csatlakozzon hozzájuk. Az ott élő hívek szándéka megoszlott. A döntést nehezítette Torvaj leányegyházközség ellenállása is, mert eddigi adófizetőinek felét nem szívesen engedte el egy új gyülekezetbe. Végül az érintett településrészek evangélikus családjai elváltak Torvajtól, és Lullával alakítottak leánygyülekezetet.

Gyarmathy Ferenc tabi lelkész, Cibicz Lőrinc gondnok, Wolf Henrich, Schmidt Ádám és Reidl Sebestyén buzgólkodása eredményeként a gyülekezet 100 négyszögöl telket vett Reidl Jánostól, majd megkezdte a munkálatokat. Az építkezéssel a 36 családból álló evangélikus lakosság óriási terhet vállalt magára, mert költsége megközelítette a 16 000 pengőt. A lelkes munka eredménye nem maradt el. Az iskolát és a hozzá tartozó tanítólakást már 1925. november 22-én felavathatta Schöll Lajos főesperes.

Egyidejűleg az iskolaépület falára emléktáblát helyeztek az első világháborúban elesett hősök tiszteletére, és hivatalába iktatták Lulla első tanítóját.

A gyülekezet első lévita-tanítója Spissak Henrik volt, aki német és magyar nyelven tanított, és kemény iskolamester hírében állt. Az ő szorgalmazására kapott a gyülekezet építkezési államsegélyt. A pénz megérkezésekor azonban már rendezték az építkezés költségeit, ezért a gyülekezet a pénzen vasszerkezetű haranglábat vásárolt, és két harangot öntetett. A 195 és 101 kg-os harangok avatását 1930. október 12-én Schöll Lajos főesperes végezte. A felállítás költségeihez a katolikus lakosság is hozzájárult.
Az iskola tanulóinak száma 1933-ban 67 volt. 1940-ben a leányegyház 251 tagja közül 38 volt a tanköteles, akiket Balázs Sándor oktatott.

A második világháború súlyosan érintette a lullai híveket is. Tizenhét hősi halottja volt a gyülekezetnek. A háborút követő lakosságcsere következtében 10 családot Németországba telepítettek.
Nagy áldozattal felépített iskolájukat és a tanítólakást 1948-ban államosították. Ezután a gyülekezet gondozását egy ideig Nyáry Erzsébet diakonissza végezte, majd Balogh István nagyszokolyi lelkész látta el 1978-ig. Ezalatt (1977) villamosították a harangokat. 1979-ben Lulla a Tab és Környéke Evangélikus Egyházközség társegyháza lett, 2003 decemberétől fiókegyház.

A helyi általános iskola felső tagozata 1970-ben, az alsó tagozata 1990-ben szűnt meg. A gyerekek Tabra járnak iskolába. Mivel a gyermekek száma csökken, a gyülekezet − bármennyire összetartó, hitéhez ragaszkodó − öregedőben van.

Az istentiszteleteket a régi iskolában tartják, és őrzik a régi oltárt és a szószéket.