Megemelt fővel – 1781, a türelmi rendelet

A türelmi rendelet hatására – sok más gyülekezethez hasonlóan – a bükiek is hozzáláttak a gyülekezet megszervezéséhez. De nem volt meg a szükséges 100 család Bük 3 részében sem a templomépítési kérvény benyújtásához. Így felkeresték a lócsiakat, akik társultak a büki gyülekezethez – filiaként. 1784. január 3-án terjesztették fel az építési kérelmet templom- és iskolaépítéshez Sopron vármegye vezetőihez. Ugyanekkor kérelmezték, hogy tarthassanak lelkészt és tanítót is. A kérelem ellenőrzésére január 17-én meg is érkezett a küldöttség, amely megállapította, hogy a gyülekezet már adakozott a kérvényezett célokra. Március 29-én kapták meg az engedélyt a királyi helytartótanácstól, és április 27-én meg is kezdték az építkezést. Perlaky Gábor püspöktől lelkészt kértek, habár még a templom nem állt. Így került a gyülekezetbe T. Kiss Dániel 1784. június 20-án.

A gyülekezet felügyelőnek választotta Mankóbüki Horváth Lászlót, gondnoknak Mankóbüki Fodor Ferencet, presbitereknek pedig Mankóbüki Fodor Józsefet, Fekete Pált, Balogh Jánost, Takács Györgyöt, Hetyésy Ferencet és Csonka Istvánt a büki gyülekezetből, Lócsról pedig Hetyey Miklóst. Az egyházfi Fekete György lett. Kijelölték a telkeket, és megszabták a lelkész és a tanító javadalmát. Az épületek építésének körülményeiről és az avatásról nem tudunk, mert az ezekről szóló iratok az 1837-es tűzvészben elégtek.

A templom a mai formájában épült, és a javítások alkalmával sem változtattak stílusán. A klasszicista szószékoltárt MM monogramú asztalosmester készítette, de az ő alkotását 1830-ban megváltoztatták. A templommal együtt készült el a keresztelőkút is. A templom falaira régi temetési címereket akasztottak, amelyeket 1884-ben eltávolítottak.

Harangot is öntettek, amelyet külön haranglábra állítottak, de ez a harang később megrepedt, és újat kellett önteni.

A lelkészlak tömött falú ház volt, amely leégett az 1837-es tűzvészben. Hogy egyes okmányok megmaradtak, az annak köszönhető, hogy azokban az években a lelkész saját házában élt, ahová egyes irodai okmányokat is magával vitt, így azok nem váltak a tűz martalékává. A következő parókiát 1842/43-ban építették, amely 1969-ig szolgált a büki lelkészek lakásául.

A tanítólakás az előbbiekhez hasonlóan szintén közvetlenül a türelmi rendelet és az építési engedélyek kézhezvétele után épült egy tanító számára. Ez a ház az 1833-as tűzvészben égett le. A gyülekezet 1834-re készült el az újabb tanítólakással, amely viszont az 1837-es tűzvésznek esett áldozatul. Ezt követően 1842-ben készült el a következő tanítólakás, amely 1868-ban égett le. Azután huzamosabb ideig sikerült gondoskodni a büki tanítók lakásáról.

Az iskolát a gyülekezet a megalakulásával egy időben építette. Ez az épület és majd a következő is áldozatul esett az 1833-as, ill. 1837-es tűzvészeknek. A régi iskolaépület a templom nyugati oldalán állt.

Lócs után Gór és Szeleste is csatlakozott a büki gyülekezethez. Ezeknek a filiáknak akkor saját presbitériumuk és külön pénztáruk volt, az anyagyülekezet üléseire pedig képviselőt küldtek.

1797-ben került sor az első egyházlátogatásra, amikor augusztus 22-én Nagy István szuperintendens érkezett a büki gyülekezetbe. A látogatásáról készült feljegyzések elégtek.

1788. november 3-án született Bükön Hetyésy László, a soproni líceum későbbi jeles igazgatója.