III. A gyülekezet története a 20. század első felében

Az iskola történetének közbeiktatása után folytassuk a gyülekezeti élet történetét Mód Lénárd lelkésznek a 20. századba átnyúló szolgálatánál.

Az 1800-as évek végén történt nagy építkezések után nyugalmasabb időszak következett a gyülekezet életében. Nagyobb beruházásokra nem volt szükség, csak az épületek fenntartásához és a személyi kiadások kifizetéséhez szükséges anyagi feltételek biztosítása jelentett általában elég nagy gondot a nagyobbrészt zsellérekből álló híveknek. A módosabb egyháztagok azonban különböző céllal, rendeltetéssel – a már említetteken kívül is – több alapítványt létesítettek, s ezzel segítették nemcsak az iskola, hanem általában a gyülekezeti élet szükségleteinek fedezését.

Mód Aladár kéziratos egyháztörténeti munkájában arról ír, hogy „a gyülekezet ekkori (vagyis a 20. század első éveinek) felügyelője, Hajas József és neje, Bachó Lídia adománya 1000 koronával egészítette ki 2000 koronára a már 1893-ban iskolai szerek beszerzésére tett 500 forintos alapítványát. Ugyancsak 1000 koronával gyarapította a gyülekezet által létesített egyházfenntartási alapot, majd 2000 koronás alapítványt tett szegény gyülekezeti tagok segélyezésére, végül természetben adományozott a kántortanítói javadalom emelésére 1548 négyszögölnyi rétet és 911 négyszögölnyi szántót”. Ez a buzgó és egyházáért minden áldozatra kész felügyelő (aki 1901. február 3-tól töltötte be ezt a tisztet), sajnos, nem sokáig volt a felügyelői székben, 1903. január 4-én elhunyt. Szinte példátlan áldozatkészségét az 1903. március 8-i gyülekezeti közgyűlés jegyzőkönyve is megemlítette. Utódja Büki Ádám földbirtokos lett, akinek lelkészi oklevele is volt. Ő tehát 1904-től volt a gyülekezet felügyelője, egészen 1914. március 22-ig. Másodfelügyelő Kiss Imre sitkei földbirtokos volt. Gondnokok: Hajas Sándor (Tóth), Hajas Elek, Erőss Sándor, Csizmazia Sándor, Hajas P. Sándor.

1904. szeptember 9-én Gyurátz Ferenc püspök Varga Gyula esperes, dr. Berzsenyi Jenő egyházmegyei felügyelő, valamint Pulay Gábor bobai lelkész kíséretében egyházlátogatást tartott a gyülekezetben, majd ezt követően a nagysitkei leánygyülekezetben. A jegyzőkönyvben megörökítették azt a tényt, hogy „néhai Hajas József és neje, Bakó (Bachó) Lídia a szegény sorsú iskolás gyermekek könyveinek beszerzésére 600 forint alapítványt tett, amely azonban bukás folytán jelenleg csak 605 korona”. Ugyancsak elismeréssel említették meg, hogy a néhai felügyelő felesége „a temető nagyobbítására 1 hold földet adott a gyülekezetnek 1000 korona értékben”. Ezt a temetőt ez év április 24-én avatta fel és adta át használatba a helyi lelkész. Zongor József 400 koronát hagyott a gyülekezetre, özvegye, Zongor Zsuzsanna pedig 200 koronát adott, hogy a temetőt léckerítéssel vegyék körül.

A püspök ajánlotta, hogy a megszűnt nőegyletet alakítsák meg újra, valamint azt is javasolta, hogy az iskolából kikerülő ifjúság körében énekkart, majd ifjúsági egyesületet szervezzenek. Ugyancsak ajánlotta a vallásos estek és a házi istentiszteletek bevezetését. Buzdította a híveket a templomi istentiszteletek látogatására. Felhívta a lelkészt, hogy a délutáni istentiszteleteken tartson igemagyarázatot, és szervezze meg a gyermek-istentiszteleteket. Ezek a püspöki ajánlások később meg is valósultak.

A püspök a simonyi egyházlátogatás után meglátogatta a nagysitkei filiát is. Ez alkalommal hasonlóan buzdította a híveket a gyülekezeti alkalmak látogatására és nőegylet alakítására. Ajánlotta gyülekezeti könyvtár megalapítását. Buzdított adakozásra, alapítványok létesítésére. Az adakozók nevének megörökítésére „aranykönyv” beszerzését javasolta. A gyűjtésből származó 440 korona felhasználására nézve azt tanácsolta, hogy abból ne csak torony épüljön, lehetőleg szerény imaház is. Tanítók ekkor itt Rózsa István, ifj. Ludván János voltak.

1907-ben villámcsapás érte a simonyi templomot, és csak a gondviselés mentette meg a pusztulástól. Egy nyári zivatar idején a villám becsapott a templomnak az udvar felőli másfél méter vastag falába, azt átütve végigszáguldott a templom belsején, majd a templomajtónál ért földet. A kapu szarufáját is megrongálta, de tüzet nem okozott. Ezután a gyülekezet sürgősen elkészíttette a torony és a templom villámhárítóját.

Az említetteken kívül még néhány alapítványtevőről és alapítványaikról kell szót ejtenünk. 1911-ben Mód Gyula tett 500 koronás alapítványt iskolás gyermekek jutalmazására, 1914-ben pedig Hrabovszky Dénes alapított 200 koronás szabad rendelkezésű alapítványt, majd özvegy Zongor Józsefné (született Zongor Zsuzsanna) tett 10 000 koronás alapítványt, hogy annak kamatait gyülekezeti és iskolai célokra használják fel. Ugyancsak ő adott 4000 négyszögöl szántót, hogy annak jövedelme a mindenkori nagysimonyi tanítóé legyen, ha pedig az iskolát államosítanák, akkor ez a gyülekezeté legyen.

1913. május 14-én Varga Gyula esperes tartott esperesi egyházlátogatást. Ő már előre megküldött kérdőív alapján vizsgálta a gyülekezeti élet egész területét. Általában elismeréssel nyilatkozott a lelkész és a tanítók munkájáról, s néhány tanáccsal buzdította őket főleg az ifjúság nevelésére és az anyagi javak hűséges kezelésére. A gondosan kezelt levéltári anyag elhelyezésére megfelelő szekrény beszerzését rendelte el.

1914-ben nagy feladatot kellett megoldani a gyülekezetnek. Amikor Mód Lénárd lelkész nyugalomba vonult, az egyházközség június 19-i közgyűlése azt a megállapítást tette, hogy halaszthatatlanul időszerűvé vált a lelkészlakás alapos renoválása. Nem kis gondot okozott ez a háborús helyzetben, amikor sok egyházfenntartó tag hadi szolgálatra vonult be, és emiatt a gyülekezet anyagi ereje lényegesen meggyengült. Ennek ellenére elhatározták a renoválás megkezdését. A munka elvégzését a nyugalomba vonuló lelkész azzal is segítette, hogy még a nyári időben a parókiáról saját házába költözött.

A gyülekezet a december 13-án Varga Gyula esperes és dr. Ostffy Lajos egyházmegyei felügyelő elnöklete mellett tartott közgyűlésen búcsúzott el lelkészétől, aki 40 évi hűséges szolgálata után főleg szembetegsége miatt kényszerült nyugdíjba. A közgyűlés jegyzőkönyve méltó módon örökítette meg a szolgálatát mindenkor hűséggel ellátó idős lelkipásztor emlékét. Ostffy Lajos egyházmegyei felügyelő méltató beszéde után Kiss Imre gyülekezeti felügyelő s Ludván János kántortanító fejezte ki az anya- és a leányegyházközség hálás szeretetét.

Az új lelkész megválasztása az 1915. év elején megtörtént. A január 12-i lelkészjelölő gyűlés Mód Aladár zalagalsai lelkészt (Mód Lénárd fiát) ajánlotta lelkésznek, akit a január 24-i közgyűlés már meg is választott. Mód Aladár 1883. május 17-én Simonyiban született. Elemi iskoláit helyben végezte, a középiskolát és a teológiát pedig Sopronban. 1906. augusztus 26-án avatta lelkésszé Bükön Gyurátz Ferenc püspök. Mint segédlelkész apja mellett szolgált három hónapig, majd Felsőszakonyban két hónapig volt kisegítő. Onnan Vadosfára küldték hat hónapig segédlelkészként, azután Celldömölkre helyezték. Innen 1 és ¼ év után, 1908. december 8-án Zalagalsára választották meg lelkésznek, ahol 6 és ½ évet töltött. Nagysimonyiban 1915. május 30-án Varga Gyula esperes iktatta be hivatalába.

1915-re elkészült a lelkészlak renoválása. Amikor az új lelkészt beiktatták, már javában dúlt az első világháború. Egyre-másra érkeztek a hírek egy-egy gyülekezeti tag hősi haláláról. A háború befejezése után felállított emlékmű talapzatára 50 evangélikus gyülekezeti tag neve került fel. A háborús veszteségek között kell említenünk, hogy 1916-ban hadicélra elvittek két harangot (az 560 és a 120 kg-osat), és a templom villámhárítójának rézdrótját, valamint az orgona ónsípjait is igénybe vették.

A gyülekezeti élet a sok anyagi és emberveszteség ellenére a lelkész munkája nyomán egyre jobban ébredezett. 1916. február 20-án megalakult a nőegylet, amely a templomi istentiszteleti alkalmak látogatása mellett külön összejövetelekre, vallásos estekre gyűjtötte össze a gyülekezet tagjait. Ez az állandóan 110-120 tagot számláló egyesület mintegy három évtizeden át, egészen a második világháború végéig működött, s végzett hasznos és áldásos munkát nemcsak a szeretetszolgálat terén, hanem a lelki építés területén is.

1917. október 31-én megtartották a reformáció 400 éves évfordulóját, melyet egyhetes előadássorozat vezetett be. A templom bejárata fölé „1517 – 1917. október 31.” feliratú márványtábla került. A gyülekezet 2100 koronás Luther-alapot létesített, ami sajnos később értékét vesztette. Ekkor (1914–1918) a gyülekezet felügyelője Kiss Imre földbirtokos volt.

Az iskoláért felelősséget érző egyháztagok több alapítvánnyal igyekeztek segíteni az iskolai oktatást. Tankönyvek beszerzésére 1920-ban a négyéves hadifogságból hazatért Fekete Károly tett 5000 koronás alapítványt, s ez évben az evangélikus tanulók tandíjának fedezésére Fekete Lajos ugyancsak 5000 koronás alapítványt létesített. 1922-ben Németh Rozália adott a gyülekezetnek 765 négyszögölnyi területet a szőlőhegyen egyházfenntartásra.

1920. augusztus 29-től Fekete Károly földbirtokos lett gyülekezeti felügyelő. Ebben az évben lett gondnok Kovács Sándor után Lengyel Sándor. Az ő szolgálatuk idején, 1922-ben Kapi Béla püspök végzett a gyülekezetben egyházlátogatást.

Az ifjúság, különösképpen is a leányifjúság lelkigondozását, hitre ébresztését, hitének elmélyítését tartották mindenekelőtt fontosnak. Ennek a felelősségnek gyümölcseképpen jött létre 1923-ban az ifjúsági egyesület, majd ennek keretein belül az ifjúsági dalkör, melynek volt női kara és férfikara is. A karvezető Ludván Sándor osztály- és kántortanító volt, majd amikor ő 1932-ben Celldömölkre távozott, ezt a feladatot Szabó Aladár vette át, akit 1932. november 20-án választottak meg Ludván Sándor helyére. A gyülekezet életében az énekkar jelentős szerepet töltött be, mert templomi ünnepeken, vallásos esteken s temetéseken is végzett szolgálatokat. A kórus munkájáról Szabó Aladár unokája gyűjtötte össze az anyagot. Nagy élmény volt az ifjúság számára, hogy 1936. május 24-én a kemenesaljai egyházmegye ifjúságának konferenciáját a nagysimonyi gyülekezetben tartották meg. A kórus énekkari versenyen is szerepelt, s kitűnő eredményt ért el. 1937-ben a celldömölki dalosversenyen serleget nyertek.

Az első világháborúban elvitt harangokat már 1924-ben pótolta a gyülekezet. A kisebb (120 kg-os) harang újraöntetését Fekete Lajos 42 q búzaértékben tett adománya tette lehetővé, míg a nagyobb (565 kg-os) harangot a gyülekezet öntette újra 167 q búzaértékben. A harangokon az adományozók nevét örökítették meg, vagyis a kisebbiken Pfeiffer Terézia, a nagyobbikon pedig Hajas Dávid és gyermekei, Teréz és Jolán nevét. A harangokat a soproni Seltenhofer cég öntötte.

Az orgona helyreállítása és átépítése az 1925. évben történt meg. Pótolták az elvitt sípokat, és megfelelő változatokat alakítottak ki. Ezt a felújítást a pécsi Angster cég végezte el 38 q búzaértékben.

Már az 1923. május 13-án tartott közgyűlésen felvetődött az iskola három tantermessé való bővítésének kérdése, mivel ebben az időben a tanulók létszáma 120-130 volt. Azonban új iskolát anyagi nehézségek, harmadik tantermet pedig helyszűke miatt sem tudtak építeni. Így az oktatás a régi keretek között folyt tovább Ludván János kántortanító irányítása mellett, akit Kapi Béla püspök 38 évi kiváló szolgálatának elismeréséül igazgatói címmel tüntetett ki. Ezt a kitüntetést az 1925. március 22-én tartott közgyűlésen ünnepélyes keretek között adták át. 1926 augusztusában az iskola két tantermének padlózatát újította fel a gyülekezet. 1927. július 17-én Ludván János bejelentette nyugdíjba vonulásának szándékát, s elbúcsúzott a gyülekezettől. Utóda a kántortanítói állásban fia, Ludván Sándor lett, aki 1927-től 1932-ig állt a gyülekezet szolgálatában. Őt követte ebben a minőségben 1932-ben Szabó Aladár. Osztálytanítók voltak 1923-ig Zongor Márton, majd 1924–1927 közt Ludván Sándor, 1927-től 1932-ig Szabó Aladár, 1932-től Hajas Sándor.

1935. november 3-án megünnepelték a templom felépítésének 150 éves évfordulóját. Erre az alkalomra tatarozták a templomot és a tornyot 1425 pengő értékben.

1936. szeptember 20-án Sitkének volt szép ünnepe. Ekkor avatta fel az iskolatemplom tornyát Nikodémusz János esperes. Az építkezés költsége 2668 pengő 29 fillér volt. A filiában ebben az időben gondnokok voltak: Kovács Antal, Ódor József, Kiss Sándor, Gőcze Sándor, Gőcze József. Kántortanító és egyben levita (igehirdető szolgálatot is ellátó) tanító volt itt 1910-től 1924-ig Rózsa István, majd utána ifj. Ludván János.