A veszprémvarsányi leánygyülekezet története

A veszprémvarsányi evangélikus gyülekezet jelenleg a sikátori anyagyülekezet filiája. A 17. századból fennmaradt adatok szerint anyagyülekezet volt lelkésszel és templommal. Ennek a templomnak a helyét nem ismerjük. Az ebből az időből fennmaradt adatok közül lehetetlen kiválogatni, hogy melyek vonatkoznak a török időkben elpusztult Vas megyei Varsány falura, és melyek a mai Veszprémvarsányra. Ami ismeretes: 1596-ban Frank Balázs, 1607-ben Szentmihályfalvay Miklós, 1610-ben Csepreghi Pál, 1614-ben Meskó Pál, 1616-ban Nórápi István a varsányi lelkész. 1646-ban a Veszprém megyei Varsányban avatják fel Sárvári Pál lelkészt. 1711-ben még áll a gyülekezet, ekkor Bors Péter Sikátoron és itt is lelkész, de 1725-ben már mint a katolikus egyház által elfoglaltról történik említése. Ezután a sikátoriakkal együtt Bakonyszentlászlóra járnak a varsányi evangélikusok istentiszteletre, de van idő, hogy Várpalotára is.

Egy 1787. május 16-án kelt levél templomépítésről szól, amelyet a szentmártoni (Győrszentmárton, ma Pannonhalma) tiszttartó 1787. május 30-án megerősít. Ez évben megvásárolják a „faluháza fundusát” iskola és tanítólakás építése céljából. 1795. augusztus 11-én a vármegye engedélyt ad a kicsinek bizonyult templom megnagyobbítására, amely még torony nélkül épült 1820-ban a falu középső részén, utcafronton, az utcával párhuzamosan pajtastílusban. 1872–1875-ben a falakat megmagasították, és az utca felőli oldalon tornyot építettek mellé. A tömzsi torony a templom hossztengelyének középpontjában helyezkedik el két haranggal. 1875. november 21-én szentelték fel. Belső elrendezése a szokásos, apszisában állították fel a szószékoltárt. A templomtér negyedét karzattal építették be.

Az anya- és a leánygyülekezet között elég laza volt a kapcsolat. Csupán a lelkész személye kötötte össze a két gyülekezetet. Varsánynak külön felügyelői voltak és vannak: Kiss Károly rédei uradalmi számtartó, Kovács Lajos varsányi gépész-kovács, Káldi József nyugalmazott igazgatótanító és Szupper István bakonyszentlászlói intéző. A lelkész minden újhold utáni vasárnap és a nagyünnepek második napján tartott Varsányban istentiszteletet. Más alkalommal a lévitatanító végezte a templomi igehirdetést. Ezzel viszont a filiabeli hívek egészen elszoktak az anyagyülekezet templomától. Csak a konfirmációk alkalmával vagy más ünnepélyes alkalmakkor jöttek át Sikátorra (pl. püspöklátogatás, evangelizáció). Viszont a sikátoriak hasonló alkalmakkor ugyancsak átmentek Varsányba.

A gyülekezet lévita kántortanítója 1896–1933-ig Káldy József volt. Jó adminisztrátor, kiváló pedagógus, vezetésre termett egyéniség. Hamarosan rendbe hozta a gyülekezet anyagi ügyeit, úgy, hogy 1902-ben orgonaharmóniumot tudott a leányegyházközség venni. 1907-ben épül fel a 3 szobából, irodából, konyhából és éléstárból álló kántortanítói lakás. A gyülekezet élete csendes mederben folyik a háborúig. Az általános háborús nehézségeket megérzi a gyülekezet. Kisharangját elviszik, de már 1924-ben új harangot vesz. A tanító huzamosabb ideig katonai szolgálatot teljesít. A helyettes tanító két ízben is Sándor Mária. A katona tanító verses köszöntőkben emlékezik meg nagy ünnepeken a gyülekezet minden tagjáról, de különösen tanítványairól. 1925-ben egyházi és iskolai érdemei elismeréséül igazgatóvá nevezik ki. 1927-ben államsegéllyel modern 2 tantermes iskola és másodtanítói lakás épült. Megszervezte a gyülekezet a másodtanítói állást, melyre Bognár Lászlót választotta meg 1929-ben. Káldy József 1933-ban nyugdíjba ment, de mint a gyülekezet felügyelője haláláig, 1934. augusztus 19-ig vezette az egyházközség ügyeit. Káldy József gyülekezete iránti szeretete, gondoskodása abban nyilvánult meg, hogy feleségétől, Pethő Máriától örökölt ingatlanait, melynek értéke 2000 P volt, valamint összes ingóságait a gyülekezetnek hagyományozta orgonaalapra, úrvacsorai és keresztelőedényekre és az iskolaépítési adósság törlesztésére. A 16 kataszteri holdat kitevő ingatlan és célvagyon legnagyobb része a lelkészlak építését és a gyülekezetnek ezzel együtt járó anyagyülekezetté válását szolgálta. Káldy József érdemeiből nem von le semmit az a tény, hogy 1930-ban kelt végrendelete után 1931-ben újra megnősült, és özvegye lett a gyülekezetnek adományozott ingatlanok haszonélvezője. Káldy József érdemeit a község is elismerte és őt díszpolgárrá választotta. A gyülekezet hálás kegyelettel, ünnepélyesen helyezte el az iskola előcsarnokában jótevőinek, Káldy igazgatónak és feleségének, Pethő Máriának arcképeit. A gyülekezet másik jótevője a Horváth család, mely a hősi halált halt fiú és testvér Horváth József emlékére 5 kataszteri hold földet adományozott.

1933-tól Bognár László a lévita kántortanító. A gyülekezet a másodtanítói állást szünetelteti, mert anyagi erejét kimerítette az iskolaépítés, és még az építési adósságot sem tudta rendszeresen törleszteni. Bognár Lászlónak nem a külső szemmel látható építési feladat jutott, hanem csendes hűséges munka és a belső lelki építés. Megszervezte az ifjúsági egyletet, leányegyletet, élénk belmissziói tevékenységet fejtett ki. Mindezzel erősítette az evangélikus öntudatot, egyházhűséget, és éberen őrködött a gyülekezet anyagi és lelki élete felett.

A gyülekezet kedvező földrajzi fekvésénél fogva gyakran válik körzeti ifjúsági, egyházmegyei presbiteri konferenciák, téli leánytáborok, lelkészi értekezletek színhelyévé, melynek áldásaiból az egész gyülekezet részesült. Bognár László egyházi és iskolai érdemeit a felsőbb hatóságok is elismerik, 1946-ban igazgatóvá nevezik ki. 1948-ban renoválták a tetőt. A hódfarkú cserepet leszedték, és palával fedték a tetőt. A torony faszerkezetét is le kellett bontani. A nagy költség miatt a faszerkezet és lemezborítás helyett vasbetonlemezből készítették a toronysüveget. 1949-ben a gyülekezet a háború alatt megsérült tornyot újjáépíti, a tetőszerkezetet kijavíttatja, az egész templomot tataroztatja. A megújult templomot 1949. október 23-án áldotta meg Hering János esperes, Menyhárt István püspöki titkár és Velsz Aladár egyházkerületi felügyelő. A másodtanítói állásban 1946 óta Síkvölgyi Sára működik, aki az iskolák államosítása után is végzi az alsó négy osztályban a hitoktatást. 1968-tól 1984-ig a gyülekezet kántora Bognár Imre. 2006-tól Gócza Veronika a közösség új kántora.

A gyülekezet gondnokai ebből az időből: László Ferenc, id. Takács Sándor és Németh László, őket követte Németh Imre és Németh Miklós. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején egymást váltották a gondnokok: Csüri Ferenc, Németh Gyula és ifj. Takács Sándor. Németh Imre és felesége 1985-től 2003-ig vállalták hűségesen a gyülekezet minden gondját. 1983-ban renoválták a templomot. 2003-tól Fodor István a gyülekezet gondnoka, aki jó szervezőkészséggel rendelkezve irányítja, szervezi a gyülekezeti életet. Ennek jele a templom 2003-ban kezdődött felújítása. A gyülekezet 2004. szeptember 11-én ünnepi istentiszteleten adott hálát a tetőcseréért. Ezt követte a kőművesmunka a templom belsejében, majd az ablakok és az elektromos hálózat cseréje, a bádogosmunka és az esővíz-elvezető rendszer kiépítése a templom körül. Végezetül sor került a festésre, a padok javítására és az új lépcső beépítésére.

A jelenben reménységünk, hogy a megkezdett felújítási munkát Isten segítségével folytatni tudjuk, és közben közösségünk lélekben is növekszik. Minden vasárnap 10 órakor van istentisztelet. Templomunk helyet ad a kis létszámú református gyülekezetnek is, akik havi rendszerességgel tartanak istentiszteletet. Ők is hozzájárultak segítségükkel és anyagilag is a felújítási munkákhoz. Befejezésül meg kell említeni a három felekezetnek és lelkipásztorainak jó kapcsolatát, amely által közösen tudják megélni Jézus Krisztusban adatott egységüket.