Búcsú Laci bácsitól

"Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó,és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”

Jel 1,17-18

"Ünnepi időben, templomunk karácsonyfájának a tövében, ragyogásában kell együtt lennünk Zelkó László testvérünk ravatala mellett, aki, ahogyan közel 40 évig tette, az idei karácsonyon már nem segítkezhetett a fa felállításában, az oltárterítő cseréjében, az úrvacsora előkészítésében, a templom takarításában, ünnepi díszbe öltöztetésében. Az adventi időszak 3. hetében, amikor egyre jobban beragyogta szívünket nemcsak az adventi koszorú gyertyáinak, de a közelgő ünnepnek is a fényessége, szembesültünk a rideg ténnyel, akit szeretünk, nincs már közöttünk. Gyászoló testvéreim! Fájó szívvel, a karácsonyi ünnepkörben, de húsvéti hittel, reménységgel lehetünk ma itt, hiszen arról az örömhírről, evangéliumról szólhatunk, hallhatunk amit János apostol is megtapasztalt. János megrendítő látomásnak lett a részesévé, a Feltámadott Úrral találkozott. „Lélekben elragadtattam az Úr napján ..” - így kezdi ő a bizonyságtételét és megrendítő képekkel írja le a találkozást a Jelenések könyvének első fejezete, aminek az utolsó mondatait olvastam fel." - hangzottak a lelkésznő szavai a gyászszertartáson.

Zelkó László 1941. január 5-én, Szentkirályon született. 1982. márciusa óta, 7 évvel ezelőttig, feleségével együtt, Irénke nénivel együtt látták el a házgondnoki, sekrestyés, gyülekezeti mindenes szolgálatát. Irénke néni halála után, is hűséggel végezte, leánya, Marika segítségével e feladatokat. Laci bácsi 2021. december 15-én, életének 81. évében csendesen elaludt.

Fotó: Nagy Deák József