Jótékonysági koncertet szervezett a 100 Éves Szombathelyi Evangélikus Templomért Alapítvány

Jótékonysági koncert volt dec. 16-án, pénteken a késő délutáni órákban a kápolnában a 100 éves  Evangélikus Templomért Alapítvány rendezésében. A meghívott előadók gyülekezetünk kórusa és a Reményik Iskola művésztanárai voltak.
         Nem szokás, hogy a kórus vezetőjét kérjék meg, hogy írjon beszámolót a saját  hangversenyé-ről – ez a koncert valamely hallgatójának volna a feladata – de mivel így történt, akkor én sem a szokott módon írok róla, mert egy koncert értékelése a zenekritikus dolga. Én nem nyilatkozhatom arról, hogy mennyire volt szép a koncert. Más oldalról közelítem meg ezért a kérdést. Csak arról számolhatok be, amit jómagam és a kórus átélt. Egy koncert sikere nekem az emberek mosolya, a csillogó szemek, köszönetek, összeölelkezés a kórus tagjaival az átélt izgalmak után...   Valaki  a hangverseny után azt mondta nekem: úgy szólt a kórus, mint egy orgona. Azt hiszem, ez a legjobb dicséret a kórus számára, mert hiszen kórus és orgona egymást helyettesítik a szolgálatban.
        Az istentiszteleteken a kórus az embereknek mindig a háttal énekel,  ami illő a liturgiában, hiszen csak a megszólaló hang a fontos, de jó megélni azt is, amikor szemben énekelhetünk, ilyen- ikor kontaktus alakulhat ki, talán az antennák is jobban működnek ilyenkor: itt vagyunk mi és nektek énekelünk, személyesen.
        Három éve, 2019-ben volt adventi vesperás szolgálata a kórusnak.   Azóta nem volt ilyenre lehetőség,  mert a járvány idején még az éneklés is be volt tiltva. Nehéz időket éltünk meg,  mert a kihagyás a folyamatos gyakorlást igénylő kórusmunkát szinte el tudja lehetetleníteni.  Idén  már azonban biztató volt a helyzet,  bár nem kis izgalmat okozott,  amikor hol az egyik,  hol a másik énekes dőlt ki éppen a koncert előtt.  De az Úr terve nem dőlhet be,  így végül is sikerült megtartani a hangversenyt.   Sőt, a kórusnak sikerült nemcsak az eredeti formáját visszanyernie,  hanem szintet lépnie is: minden előadott darab már több, mint 4 szólamra íródott, 5, 6, 7 és 8 szólamúakat választottam. Ilyeneket nagy kórus esetén lehet megszólaltatni   vagy jól képzett kisegyüttessel. Kissé merész lépés volt ugyan ez egy olyan együttesre, amelynek csak kisebb része profi, de a kórus vette az akadályokat, nehézségeket. Természetesen nagyon sok munka, szorgalmas gyakorlás van egy ilyen előadás mögött. Mindenki a hajszás életéből áldoz nem keveset erre a munkára. Csak gratulálni lehet a kórusnak!
        A koncert bevezetőjében Heitler Andrásnak, az alapítvány elnökének gondolatait hallgathattuk meg. Beszédében arra kereste a választ, hogy miért is jöttünk össze ezen a zord téli, sötét és hideg, esős délutánon, hogy a művészet régióiba emelkedjünk. Egy művészettörténetből vett példa alapján találta meg a választ, mely 5Móz 31,19 alapján így szól:
"Most pedig írjátok le ezt az éneket! Tanítsd meg rá Izráel fiait, add a szájukba, mert ez az ének lesz a tanúm Izráel fiaival szemben." – Ez az ének lesz a tanúm… Igen, ez a szerepe az éneknek,  zené- nek és minden tiszta művészetnek.
         Papp Judit lelkésznő áhítata után kezdődött a műsor,   mely advent és karácsony idejére  írt kórusművekből állt, megtűzdelve vonósmuzsikával és magyar költők adventi-karácsonyi verseivel. 
        Mintegy mottóként énekeltük az első darabot, egy lengyel szerző, J. C. Vodnansky kóruská-nonját 2×4 szólamra: 

„Egek, harmatozzatok,
hulljon igazság a fellegekből!
Táruljon fel a föld,
sarjadjon az üdvösség virága!” – zengett az ige Ézsaiás könyvéből.
        Megszólalt adventi értelmű zsoltárvers is Gumpelzhaimer gyönyörű szép műve által:
„Mindeneknek szemei várakozva néznek rád,
és te idejében megadod eledelüket.
Megnyitod a te kezedet,
és megelégítesz minden élőt ingyen.”

        H. Schütz evangéliumi szövegre írt műve hirdette Isten szeretetét irántunk:

„Mert  úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,
hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

                                                   
        Majd elénekeltük az „Ó, jöjj, ó jöjj Immanuel” kezdetű énekünk egy feldolgozását, ezúttal nem Kodály jól ismert feldolgozását, hanem egy angol szerző,  Ph. Lawson  kitűnő darabját.
        A kórus műsorát és a estét is M. Praetorius örvendező karácsonyi zenéje zárta, melyben 5 szólista és 7 szólamú kórus váltakozva énekel: 
„Zengedezz, Sion, a hívekkel dicséretekben, örvendező tapsolással,  
mert megjelent az, kit Mária szült.
Beteljesült, amit Gábriel előre megjelentett…”

A hangzást vonósaink kísérete tette még gazdagabbá. A kórus szólistái Menyhárt Izabella, Borsos Beatrix, Nagylaki Dorottya, Mátyás Gyöngyi, Szabó Krisztián és Lovass Tibor voltak.
        Öröm volt hallgatni iskolánk művésztanáraiból most megalakult vonósnégyesünket. Tagjai:  Kacziba Éva, Soósné Poór Katalin, Rác Gábor és Benkő Éva. Purcell, J. S. Bach és Corelli egy-egy szépen odaillő, finoman kimunkáltan előadott darabjával színesítették a műsort. Reméljük,  hallgat-hatjuk őket a jövőben is.
        A kórus énekeihez tartalmában illeszkedő verseket Menyhárt Izabella, Heitler András, Lovass Tibor, Hegedűs László, Rába Tamás mondták el. Köszönet a szolgálatukért!  A költők sora Zelk Zoltán, Pálos Rozita, Csanádi Imre, Tótfalusy István, Babits Mihály, Juhász Gyula és Ady Endre.
Elhangzott még J. Rheinberger egy kedves karácsonyi duettje orgonakísérettel, Bella és Gyöngyi voltak a szólisták.
        A műsor végén vastapssal köszönte meg a hallgatóság az adventi ajándékot. Nagyon örültünk neki, bevalljuk. S ha valóban Isten szeretetéről tanúskodott minden résztvevő, akkor betöltötte igazi küldetését ezen az estén a csapat, az összegyűlt adományok csak ebből  következhetnek.
        E koncert és cikk okán szeretném megragadni az alkalmat – már régebb óta terveztem egy cikk írását a honlapra a kórusról, hogy kedvet csináljak a kórusba való belépéshez –  hogy biztassam a gyülekezet tagjait, hogy bátran jelentkezzenek a kórusba. Munkával jár, de az eredménye mindig színtiszta öröm, méghozzá közösségben megélt öröm. Nem kell hozzá magas képzettség, elég Isten adománya, a hallás. a kórus vezetője pedig nagyon türelmes és minden segítséget megad a tanuláshoz. ☺ Egy másik okot is írok, mint amire Heitler András utalt. „Énekelek az Úrnak, mert igen felséges.” (2Móz, 15,1). Ez elég ok, róla tanúskodni pedig feladat.
        Magam és minden közreműködő nevében a gyülekezet minden tagjának és családjának áldott, békés, egymás iránti szeretetben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok:
                                                                                                                     Laborcz Erzsébet
                                                                                                                     művészeti vezető