Kirándulás a reformáció városaiban

Jól döntött a szombathelyi evangélikus gyülekezet, hogy nem 2017 - en, hanem egy évvel később szervezte meg kirándulását Luther és a reformáció városaiba. Az idegenvezetők mindegyike beszámolt arról, hogy tavaly csoportok százai keresték fel az emlékhelyeket, míg az idei év sokkal nyugodtabb. Ezt lépten-nyomon magunk is tapasztaltuk.

Augusztus második hetében közel ötven fővel indultunk útra Németország felé. Útvonalunkat a kőszegi evangélikusok  programja alapján állítottuk össze Hegedűs László gondnok és Szabolcs Károly presbiter társunk közreműködésével. Az első napon Drezda érintésével értünk Dessauba, ahol az éjszakákat töltöttük. Másnap hosszú útra indult a csoport, hisz Eisenach és Wartburg várának érintésével, Erfurt volt a cél. Wartburg vára óriási élményt jelentett, hisz a teuton történelem egyik legjelentősebb emlékhelyére léphettünk, ahol azonban Árpád-házi Szent Erzsébet, magyar királyleány emléke él - persze Luther mellett - a legélénkebben. Wartburg után, tehát Erfurtba vezetett utunk, ahol kiváló idegenvezetés mellett járhattuk be az ősi ágostonos kolostor termeit, és Luther szerzetesi életét idézhettük fel. A harmadik napon Lipcsébe, Bach és Mendelssohn városába tértünk, ahol a Tamás templom történetével ismerkedtünk, és megilletődötten tisztelegtünk zengő énekkel az "ötödik evangélista" sírja mellett. Eislebenbe érve Luther Márton szülőházában és halálának helyszínén éltük át a reformátor személyéhez kötve az élet és halál misztériumát. Különösen szép és érdekes volt a Péter - Pál templom Luther szülőházának szomszédságában, ahol a reformátor keresztelésének emlékére attraktív átalakításokat végeztek a középkori templomtérben. A csoport egy része a bájos, de jövőjét aggódva kereső kis városban maradt, míg buszunk Mansfeldbe indult, ahol Luder (Luther) Márton felnőtt. A családi ház és a szomszédságban lévő modern múzeum izgalmas körképet nyújtott a reformátor koráról, Mansfeld gazdasági szerepéről és Luther apjának városi szerepéről. A kiállító terem vitrinjeiben a Luther-ház udvarán végzett ásatások érdekes tárgyi emlékei és a hozzáfűzött magyarázatok, interaktív eszközök kötötték össze a múltat a jelennel. Páran még a városka főterén álló Luther kutat is megtekintettük. Reformáció és kút eszménye, az "ad fontes elv" a szombathelyi káté-kutunkat juttatta eszünkbe. 

A fárasztó nap után jó és tartalmas esti beszélgetések közben készülhettünk a következő nap élményeire. Csütörtökön Wittenbergben a templomok megtekintését követően, a Luther és Melanchthon ház kiváló kiállításait élvezhettük, és a nagyszerűen felújított és ismét európai jelentőségű látványossággá nemesült Elba menti kisváros utcáit és tereit járhattuk be. Wittenberg a 16. századi Európa egyik legjelentősebb szellemi központjává emelkedett a reformátori tevékenység, az egyetemi és kulturális szerepe miatt. Tisztelettel adóztunk Stöckel, Dévai Bíró, Honterus, vagyis Hungária és Pannónia nemes peregrinusai előtt, akik Luther és Melanchthon katedrája alatt szívták magukba a reformáció tanait és lelkiségét, majd hazatérve a magyarországi reformáció nagyjai lettek. Vas megyeiként különös áhítattal álltunk meg a vártemplom közvetlen közelében elhelyezett Sylvester János emléktábla alatt. 

Wittenberg még számos felfedezésre váró kincset rejteget, így egy nap bizony kevésnek bizonyult, hogy mindent megismerjen a kiránduló csoport. Ezzel együtt elmondhatjuk, hogy utunk több volt egy csoportos kirándulásnál, hisz hitünk, tudásunk és evangélikus identitásunk gazdagítását szolgálta. Bár evangélikusként még mindig kicsit ódzkodunk a zarándoklat kifejezéstől, de ha reformátori  módon lehántjuk e szóról mindazt, ami teológia értelemben másodlagos és hanyagolható, hovatovább téves, és csak az eredeti értelmére tekintünk, akkor bátran vallhatjuk, hogy kirándulásunk valódi zarándoklat volt. Reggel, este imádság, ének és Isten igéje kísérte utunkat, és ott ahol lélegzetnyi időt nyertünk mindig megálltunk Isten előtti csendben. Különösen felemelő volt, amikor Luther és Melanchthon sírja felett, a Vártemplom ihletett terében ajkunkon felcsendült egyházi himnuszunk.

Másnap utunk kis prágai kitérővel hazafelé vezetett, és Isten kegyelméből épségben meg is érkeztünk péntek este Szombathelyre. Külön örültünk, hogy velünk tartott Rostáné Piri Magdolna esperes asszony és Mórotz Zsolt egyházmegyei felügyelő, valamint több bobai és zalaegerszegi evangélikus testvérünk.

Gregersen-Labossa György lelkész

Fotók: Mihácsi Gábor