Cikk forrása: http://vaskarika.hu/

A VOX-Savariae együttest a szombathelyi evangélikus templomban láthattuk idén több alkalommal is, amikor Bach kantátazenét hallhattunk tőlük. Ugyanez a kórus fellépett Rómában. Hogy jut el egy Vas megyei kórus Olaszországba?

A külföldi utazás ötlete egy tavaszi kóruspróba utáni beszélgetés kapcsán fogalmazódott meg bennünk. Örömmel tapasztaltam, hogy a kórustagok a próbákon túl is igénylik egymás társaságát és az együtt eltöltött minőségi időn túl, a privát szférában is egyre szorosabb baráti kapcsolatok szövődnek. Azt gondolom, hogy egy karnagy feladatai közé kell, hogy tartozzon az is, hogy a közös muzsikálás, a fellépésekre való készülésen túl összefogja a rá bízott embereket és olyan programokat találjon ki, amivel a kórus összetartozását még erősebbé teheti.

Ez év őszén két nagy volumenű koncertünk is volt partner-kórusunkkal a Güssingi Városi Kórussal közösen: szeptember 28-án Szombathelyen Johann Sebastian Bach-tól két kantátát, majd október 20-án Gerersdorfban Pergolesi: Stabat Mater-jét is bemutattuk. A mögöttünk hagyott két hónap tehát állandó szólampróbákról és összkari próbákról szólt. Az olaszországi utazásunk tehát egyfajta ajándék volt saját magunk részére, bár a teljes kikapcsolódás mellett tudatosan készültünk a római fellépésünkre is.

Egy nagyon kedves kórustagom dr. Murai Gábor segítsége révén jutottam el Vollnhoffer Máriához, akinek férje korábban diplomata volt Rómában és ő maga mind a mai napig Róma és Budapest között osztja meg életét. A közös találkozás után Mária azonnal minden segítséget felajánlott a szervezésben: ő segített a szállásfoglalásban, a koncert- helyszín lefoglalásában, a hangverseny menedzselésében és sok-sok egyéb felmerülő gyakorlati kérdésben.

Itthon a Savaria Szimfonikus Zenekarral léptetek fel. Rómában mi adta a zenei kíséretet?

Rómában az éneklésünket zongorakísérettel oldottuk meg, kiváló korrepetitorommal, Mészárosné Lengyel Szabinával. Szabinával nagyon régóta ismerjük egymást, már sok közös projektben dolgoztunk együtt. Kiváló szakembernek tartom, egy pillantásból értjük egymást: nagy öröm vele dolgozni, hálás vagyok a munkájáért.

Amikor Rómában voltatok, hányszor próbáltatok a fellépés előtt, és hány fellépésetek volt? Találkoztatok magyarokkal, akik dedikáltan arra az eseményre érkeztek?

Az utazás előtti héten kétnaponta próbákat tartottunk, hisz az őszi programból csak néhány tételt szólaltattunk meg Rómában, ezen kívül egyéb zongorakíséretes és a capella művekkel készültünk, ami egy egészen más irányt képvisel a kóruséneklés terén.

Megérkezésünk első napját városnézéssel indítottuk: első úti célunk a lenyűgöző Szent Pál Bazilika volt. Az ottani atmoszféra egy spontán éneklésre ösztönzött bennünket: megmagyarázhatatlan érzés volt a bazilika oltár előtti lépcsőjén énekelni. A méretek, a hatás, a fények... Legnagyobb meglepetésünkre éppen egy budapesti csoport is jelen volt, így hirtelen egy busznyi magyar közönségnek énekeltünk néhány percet. Csodálatos emlékként őrizzük ezeket a pillanatokat.

Római hivatalos fellépésünk a San Giuseppe Via Nomentana római katolikus templomban volt, az ott tartózkodásunk másnapján. A fellépés délelőttjén egy hosszabb, majd délután a helyszínen egy akusztikai próbát tartottunk. A koncert egy misét követően, este fél 8-kor kezdődött.

Nagy örömömre szolgál, hogy beszámolhatok arról is, hogy fellépésünket megtisztelte kitüntető jelenlétével a Szentszéki Magyar Nagykövet Úr Győriványi Gábor, aki gratulációját és elismerését tolmácsolta a magas nívójú koncerthez. Igazán boldog vagyok, hogy Rómában ilyen plénum előtt képviselhettük hazánkat és egyben Szombathely városát is.

Hogy fogadta az olasz közönség az előadást, és miket hallhattak tőletek? 

A programot igyekeztem a Halottak napi „témához" igazítani, éppen ezért többek közt Schubert és Mendelssohn zsoltár- feldolgozásokat, valamint Mozart Requiemjéből és Pergolesi Stabat Mater-jéből énekeltünk kórus és szólótételeket. Hangversenyünkön a szoprán szólót Pogácsás Zsuzsanna énekelte. A kórusművek előtt és közben, orgona - és trombitaművek hangoztak fel Johann Sebastian Bachtól, Lakner-Bognár András és Tomena Ákos interpretálásában.

Az olasz közönség is nagyon hálás volt: percekig tartó tapssal biztattak bennünket, a levonulás után szinte kikövetelték a ráadás számot, mely természetesen Mesterünk, Kodály Zoltán műve, az Esti dal című kórusmű volt.

Elképesztő érzés volt akkor és ott Rómában magyarnak lenni. Én azt gondolom, hogy az olasz közönség számára is ez a mű volt a legnagyobb ajándék.