Tizenéves lehettem, amikor először láttam a Légy jó mindhalálig című
musicalt a színházban. Örömmel tértem haza--emlékszem. Végig kísérte
mozzanatai a  felnőtté válásomat és a betét dal, olykor- olykor ott
csengett a fülemben.
Majd később ide kerülve a Johanneumba, mindig morfondíroztam, hogy
egyszer elő kellene adni (anyák napjára vagy idősek napjára, a
lakókkal ).
Beérett!


 A Gyermekek már a nyár elején várták a szeptemberi próbákat. Elsőként
nekik mutattam be a koreográfiát. Szeptember végén, amikor már a
gyerekek tudtak mindent az idősek éneklése, szerepe következett.
Amilyen nehéz a darab, olyan hamar megtanulták, mert ők tudják milyen
az élet. Nekik "könnyű" volt erről beszélni, énekelni.

Azt gondolom nagyon jól sikerült és akkkor nem vagyok elfogult!

Háklár Szidónia