Új tagokkal bővült a diakóniai csoport

„Nem azért van szeretet, hogy tehessen valamit az egyház, hanem azért van egyház, hogy tetté lehessen Isten örök szeretete!”

/Ittzés János ny.püspök in. Kezek evangéliuma, Luther Kiadó, Budapest, 2011. 8.o./

A diakónia nem csupán a bajban levők, szükséget szenvedők felé tanúsított szolidáris magatartás. Keresztyén emberként, amikor segítő szándékkal a másik felé fordulunk, akkor magát Krisztust szolgálhatjuk, ahogyan ezt Urunk maga így helyezi a szívükre: „Bizony mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebbek közül, velem tettétek meg.” Mt 25,40

A tanítvány feladata és egyben méltóság, hogy abból a szeretetből, amit Jézus Krisztustól kapott és kap, továbbadja, megosztja.

Nagy örömünkre a novemberi találkozónk alkalmával bővült a fiatalokból és idősebbekből álló diakóniai csoportunk, amely részt vállal a szeretetszolgálatban, de továbbra is várjuk az önkéntes segítők jelentkezését. A következő szolgálatokat végezzük: idősek, betegek, kórházban fekvő gyülekezeti tagok és szeretotthonaink lakóinak látogatása; karácsonyi és húsvéti csomagok elkészítése; szeretetvendégségekre süteménykészítés és az asztalok körüli segítés, idősek kísérése egy-egy programra és lehetne sorolni a szolgálati lehetőségek kimeríthetetlen sorát.

Célunk, hogy a csoport tagjai havi rendszerességgel találkozzanak, ahol az igehallgatás, ének és közös imádság után lehetőség van a kötetlen beszélgetésre, tapasztalatok, örömök és bánatok megosztására is.

"Krisztusnak nincs más keze, csak a mienk,

hogy művét végrehajtsa.

Krisztusnak nincs más lába, csak a mienk,

hogy az embereket Isten útján vezesse.

Krisztusnak nincs más ajka, csak a mienk,

hogy az embereknek Istentről beszéljen.

Nincs más segítsége, csak a mienk,

mely az embereket Istenhez segíti.

Mi vagyunk az egyetlen Biblia,

melyet az emberiség még olvas.

Mi vagyunk Isten végső üzenete

szóval és tettekkel írva.

És ha az írás hamis és olvashatatlan?

Ha kezünk mással foglalkozik, mint az Ő dolgaival?

Ha a lábunk oda visz, ahová a gonosz vonz?

Ha ajkunk arról szól, amit Ő elvetne?

Azt hisszük, szolgálhatunk Neki anélkül, hogy követnénk Őt?

/Ima a XIV. századból/