Iskolánk bemutatása a Köznevelés oktatási szakmai lapban

KÖZNEVELÉS Oktatási hírmagazin 66 . évfolyam 40 . szám

Látogatás a szombathelyi evangélikusoknál
Mindenszentekkor történt, hogy a szombathelyi temetőben rosszul lett egy, amúgy cukorbeteg öreg néni. Egy kisfiú az anyjával rohant a magatehetetlennek segíteni. – Szerezz cukrot valahonnan – adta ki az utasítást az anya a gyerekének, s az lóhalálában rohant egyik embertől a másikig. Lihegve tért vissza kisvártatva, kezében az életet mentő cukorral, majd taxiért, amikor az öreg néne jobban lett. Hányadikos vagy? – kérdeztem a segítőkész gyereket. Ötödikes, felelte, az evangélikus iskolába járok. Már akkor elhatároztam, hogy megnézem azt az iskolát, ahol ilyen segítőkésszé nevelik a gyerekeket. Így kerültem az evangélikus iskolába.

Mostanában sok új iskola története kezdődik a régi, nagyrészt önkormányzati fenntartású iskola bezárásával. Lakat került a szombathelyi Eötvös József Általános Iskola kapujára is 2007. júniusában. Ekkor döntött úgy a város evangélikus közössége Gregersen-Labossa György lelkész vezetésével, hogy az Eötvös helyén egyházi fenntartású iskolát nyit szeptemberben. Noha rövidnek tűnt az idő, hittek a cél elérésében, a korábban a hegyfalui iskola igazgatója, Sátory Károly tanügyigazgatási szakértő tantestület építő, pedagógiai programot szervező munkájában Három év telt el, és az evangélikus iskola mára rangot vívott ki magának. Hogyan és mivel? Erre a kérdésre kerestük a választ Szombathelyen.
Az egyetem mögötti, csendes utcában magasodik a Klébelsberg Kunó nevéhez kötődő iskola szép, klasszicista épülete. Nem volt könnyű dolga az időközben az evangélikus iskola igazgatójának kinevezett Sátory Károlynak, hiszen -az önkormányzattal kötött megállapodás alapján- az Eötvös harmincnál nagyobb létszámú dolgozói közül tizenötöt át kellett vennie. Kinek, és milyen alapon mondjon nemet? Ráadásul olyan tanárokról volt szó, akik januártól a tanév végéig nagy bizonytalanságban éltek, ami megviselte a közérzetüket. Végül minden tanárral egyenként beszélt, és jól választott. Egyrészt egyikük se hagyta itt az iskolát a három év alatt, másrészt utóbb kiderült, hogy az átvett pedagógusok nagyon jól tudnak együtt dolgozni. Azt se tudta, hány gyereket visznek majd el a szülők az iskola egyházivá alakulása, új pedagógiai programja miatt. Végül a többség maradt, és már az ünnepélyes tanévnyitón kiderült, hogy templomban eddig ritkán járt gyerekekre is nagy hatást tett az oltár, a közös éneklés, az orgona hangja, az ige, a környezet.
Evangélikus iskoláról lévén szó, nem meglepő, hogy az oktatásban érvényesül az egyházi jelleg. Minden hétfőn reggel átvonulnak a gyerekek, a tanárok a mintegy háromszáz méterre levő templomba, ahol nyolc órakor kezdődik az áhitat. A félórás program része a közös éneklésen, az igehirdetésen kívül a jót tett tanulók megdicsérése az iskola közössége előtt. Heti két órában, az alsó tagozaton van felekezetek szerinti hittanoktatás, ugyanis nem csak evangélikus gyerekek járnak ebbe az iskolába, hanem katolikusok, reformátusok is. A vallás mellett a nemzeti, a hazafias nevelés az iskola programjának másik jellemzője, melyet jól mutat, hogy itt eddig is ünnepség keretében emlékeztek meg a trianoni gyásznapról, most pedig arra készülnek, hogy a nyolcadikosokat bevonják a határon túli magyar iskolákkal való kapcsolattartásba. Legtöbbet a pedagógiai programnak az a része mond, amit itt megelevenedett tananyagként tartanak nyilván. Lényege, hogy a városban és a környékén működő hagyományőrző egyesületekkel felvették a kapcsolatot, és az egyesület tagjai rendszeresen eljönnek az iskolába, a pedagógiai programba beépített témákban órát tartani. Történelemből a honfoglalásról, a reneszánszról, Mátyás királyról, a huszárokról tanulva bemutatják a korra jellemző viseleteke, tárgyakat, beszélnek az életmódról stb. Örömmel öltik magukra a ruhákat, próbálják ki a különböző tárgyakat a gyerekek. Gyakori vendégek az iskola tanulói a Múzeumfaluban, ahol a népi kultúrával, különböző korok építészetével, lakberendezési tárgyaival, az emberek életmódjával, főzési szokásaival stb. ismerkednek, sőt a nagyobbak tárlatot vezetnek a falumúzeumba látogatóknak. Különösen érdekesek a Szent Márton és a Szent György napi vásári rendezvények, melyeknek az iskola tanulói és pedagógusai rendszeres, tevékeny résztvevői. Szoros szálak fűzik az iskolát a megyi vadásztársaságokhoz is. A vadászok, erdészek tanórán mutatják be a gyerekeknek az erdő mező növény- és állatvilágát, szólnak a környezetvédelmi teendőkről. Azt mondja Sátory Károly, hogy lekötik a gyerekeket a preparált állatok, a rókadombot (ez egy nagy makett) a kis rókákkal még óra végén is nehéz kivinni az osztályból. Megemlíti a régészeket is, akik a Savaria múzeumból jönnek órát tartani, és mindig hoznak magukkal valamilyen, az éppen tanult korra jellemző érdekességet. Követ, edényt, koponyát, csontot stb.
Változatosak a délutáni foglalkozások, szakkörök is. Különösen a színjátszó körére büszke az iskola. A kis „színészek” Szthélo Gábor munkásságát feldolgozó előadásukat többször, több helyen is bemutatták, legutóbb pedig a Trianon emlékévhez kötődően készültek egy összeállítással. De vannak kézműves foglalkozások, tanulhatnak hangszeres zenét, néptáncot, a történelem szakkör keretében rovásírást is a gyerekek. Az új program kidolgozásakor a fürdővízzel együtt nem dobták ki a gyereket, megőriztek néhány, itt jól bevált, és az egyházi jelleghez is illő programot. Ilyen a KRESZ oktatás, melyet az iskolát támogató Johanita rend jóvoltából elsősegélynyújtással egészítettek ki. Nem tudom örülnek-e annak a gyerekek, hogy itt minden ünnepségből kettő van, egy a templomban, egy pedig az iskolában, vagy annak, hogy a házirendet egy szigorúbb etikai kódex egészíti ki. Minden esetre, amikor a televíziósok riportot készítettek az iskoláról, a gyerekeket megkérdezték, hogyan érzik magukat. Sátory Károly szerint a legtöbben dicsérték az iskola légkörét, hangulatát, a programokat, de az ő emlékezetében annak a diáknak a szavai maradtak meg legerősebben, aki hangsúlyozta, hogy szigorúbbak a tanárok, de legalább tud figyelni az órákon.
Jó dolog, hogy sok támogatója, segítője van az iskolának. Itthoni, külföldi egyaránt. Főként egyházi támogatóiktól ruhát, bútort, tanszereket kapnak. Ennek köszönhetően az udvaron játszóparkot létesítettek, az asztali foci és a pingpongasztal fedett helyen áll az udvaron, van salakos kézilabdapálya, kosárlabdapálya. Sajnos nincs tornaterem, csak tornaszoba, de bérlik az egyetem tornatermét. Az igazgató úr a fenntartó gyülekezettel együtt érzi, hogy szűken vannak. Ezért vették meg az iskola melletti házat, melynek a helyén most épül három tanterem és az ebédlő. Fontos a tanterem, mert részben csoportbontáshoz kell, részben pedig minden évfolyamon két osztályt szeretnének indítani. Egyelőre nem minden évfolyamon van meg a két osztály, de az iskola iránt egyre növekvő érdeklődés alapján bíznak abban, hogy az elkövetkezendő években is mindig két első osztályt tudnak indítani. Ebédlő hiányában az evangélikus egyházközség két közeli öregek otthonában ebédelnek a gyerekek, a tanárok. Száraz időben jól esik a séta, esőben, hóban nem. Ha elkészül az új ebédlő, az öregek otthonának konyhájáról ide hozzák majd az ételt.
Jelenleg kétszáztizenhat tanulója van a szülők körében mind népszerűbb iskolának. Aki ebbe az iskolába iratkozik, annak alkalmazkodnia kell a pedagógiai programhoz, a házirendhez, az etikai kódexben foglaltakhoz, és tudomásul kell vennie az egyházi jelleget. Azt is tudnia kell, hogy itt nagy hangsúlyt fektetnek a vallásos, a hazafias, hagyománytisztelő nevelésre, a magyarság értékeinek felmutatására, továbbá a vallási és egyéb különbségek tolerálására. Ez utóbbit jól példázza, hogy megfér egymás mellett a liberális Eötvös József és az inkább konzervatív Reményik Sándor mellszobra. Egyik az épület bejárata mögötti aula falán, a másik az épület külső falán.

Novák Gábor