Leendő elsőseink, szüleik és az osztálytanítók Kőszegre kirándultak

Kőszegen, a Penny parkolójában gyülekezett a közel hatvan fős „kis” csapat; szülők, testvérek és az első osztályosok.
A tábori programot Kámán Pista bácsi Madárkórházában – a kis állatok etetésével, simogatásával, és érdekes történeteinek meghallgatásával – kezdtük. Garázsmúzeumában a régi idők hangulatát idézte meg korhű zenékkel, öltözetekkel.
Megszomjazva, megéhezve érkeztünk meg a panzióba, s gyönyörködtünk a csodálatos panorámában. A finom ebéd után ismerkedő, mozgásos játékokat játszottunk. S a napi NAGY
feladat: túrára fel! Irány a Hétforrás! Mindenkinek adtunk egy Erdei pecsételő lapot, hogyha valami érdekeset talál az erdőben, kap a lapjára egy-egy békát, vagy nyuszikát. Alig győztük a jutalmazást, annyi mindent ismertek fel a gyerekek: tölgyfa, gesztenyefa, virágok, moha, lepkék, hangyák, SZÖCSKÉK, …..a teljesség igénye nélkül. Bizony-bizony nagy volt ez a kirándulás! A Hétforrásnál jó volt megpihenni a csodálatos környezetben. Aztán a hazafelé vezető úton fát gyűjtöttünk az esti tűzrakáshoz. Látogatónk is volt; iskolánk igazgatóhelyettese, Mónika néni érkezett hozzánk. Már összebarátkozva beszélgettünk, játszottunk az esti tábortűznél, jóízűen falatoztunk a sült virsliből, szalonnából. Ki előbb, ki később álomba szenderedett.
Zenés ébresztő, reggeli torna, kezdődik a második nap! Reggeli után a szorgalmas szülők főztek, sütöttek; főtt a gulyás a bográcsban, sült a palacsinta. A gyerekek közben hajtogattak, gyöngyöt fűztek, színeztek. Volt, aki a főzésnél segített. Talán ez volt a nyár egyik legmelegebb napja. Az ebédhez árnyékot kellett keresnünk. Összecsomagoltunk, lassan készültünk elhagyni a tábort.
Utolsó programunk a Stájer házak és az Erdészeti Múzeum megtekintése volt. Majd kis pihenő következett. A gyerekek megtalálták a forrásnál a közös játékot: gátat építettek, dagonyáztak. A szülőkkel a fűben hűsölve még egy jót beszélgettünk, tervezgettük a közelgő tanévet. Mindenki véleménye, hogy hasznos, hangulatos volt ez a két nap.
Egyszer csak felkerekedtünk: búcsúztunk a hegytől, az erdőtől, egymástól – persze csak szeptemberig!