Az elmúlt hét elején egy jó hangulatú kiruccanást töltöttünk Őrimagyarósdon, mely hétfő estétől szerda délig tartott. Az iskola után kifejezetten üdítő volt látni egymást és vonatra szállni. A vasparipa meg sem állt Csákánydoroszlóig, de onnan saját erőnkből, biciklivel kellett megtenni a sokak áltál jól ismert „magyarósdi táborhoz” vezető utat.
A biciklizés mindenkinek jól esett, az izomláz pedig garantált volt! Sajnos egy kis baleset is történt, de a probléma nem volt nagy, hamar legyűrtük, jelesre vizsgáztunk csapatszellemből! Egyébként jó ötlet volt biciklivel mennünk, mert így az alvás sem jelenthetett ezután problémát. Vacsora, majd áhitat volt a program. Vacsoránál a hasunk, áhitaton pedig a lelkünk „lakott jól”.
Másnap bele is vágtunk a közös diskurzusba, a három nap témája nem is lehetett más az Őrségben, mint a keresztyén ember őrző-védő feladata, melyet bizony néha hajlamosak vagyunk elhanyagolni. Délután megint tekerés, ezúttal a környék nevezetességeit néztük meg. A Vadása szúnyogos, a táj pedig leírhatatlan volt! Estére még egy kis foci is jutott, így aztán a sporton keresztül is közelebb kerülhettünk egymáshoz és Istenhez. Üröm az örömben, hogy a balesetek ezen a hétvégén nem kerültek el minket, második hadirokkantunk pedig a labdajáték közben szedett össze egy sportsérülést. Mindkettőjüknek jobbulást kíván az egész csapat!

A harmadnapot senki nem várta, mindenki maradt volna, de ahogy azt Demjén Rózsi is megénekelte, „a vonat nem vár…!” De tudjuk, ez még csak a nyár kezdete és még számos alkalom vár arra, hogy megtöltsük tartalommal és Isten áldását kérjük azokra.