Új gyülekezeti ház és diakóniai központ Bobán
2013-07-08 Boba – Nem természetes az, hogy egy kis településen olyen szintű munka folyjék, mint amit a bobai gyülekezet felvállalt. Ezért is volt különösen is jelentős nap 2013. július 7-e a gyülekezet életében.
Szöveg: Nagy László, fotó: Szemerei Márton
A sok emberen segítő ötletet a szintén Vas megyében található Nemescsó gyülekezete adta, ahol jó pár éve megalakult a Sartoris Szeretetszolgálat. Az otthonápolással, idősek gondozásával foglalkozó szolgáltatás hamar népszerű lett a környéken. Először ehhez tartozva alakult meg Bobán is a segítőszolgálat, majd 2011. július 1-én önállósodott, felvéve egykori templomépítő lelkészének Lakos Ádámnak a nevét.
Kezdetben Bobán és környékén, majd egyre szélesebb körben kezdték gondozni az idős, rászoruló embereket. Mondhatjuk úgy, hogy mindezt ökumenikus nyitottsággal tették és teszik. Hiszen a több mint negyven gondozónőnek körülbelül a fele és a mintegy négyszáz gondozottnak pedig 35-40 százaléka evangélikus.
Az intézményi lelkész, Rostáné Piri Magda esperes és az intézményvezető, Mórotzné Kiss Györgyi irányításával Bobától Celldömölkig, Adorjánházától Kissomlyóig mintegy húsz településen vannak jelen.
A szolgálat lehetőségei akkor bővültek, amikor megkapták a munkájukhoz nélkülözhetetlen kisbuszt. Július 7-én pedig, alapításuk után szinte napra pontosan két évre, fölszentelte Szemerei János a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke a bobai evangélikus templom mellett, a több mint 200 négyzetméter alapterületű új gyülekezeti házat, mely magában foglalja a diakóniai munka központját is. Ezékiel próféta szavait idézve igehirdetésében szólt a püspök a szentélyből, a templomból kiáradó csodáról, mely mint az élet forrásának vize, sokak szomját oltva sivatagos területeket tesz élhetővé, áldássá válva az ott élők számára. Így indult el ezen a településen is a templomban hirdetett élő vízből nyert áldás alapján az a munka, mely sokaknak az életet jelentheti.
Az istentisztelet keretében beiktatta Gregersen-Labossa György szombathelyi lelkész, a Diakóniai Bizottság elnöke az új munkatársakat, ápolónőket. Az úrvacsora vétele után pedig a népes gyülekezet a templomból az új gyülekezeti házhoz vonult, melyet áldással adott át az egyházkerület püspöke.
Ezek a puszta tények. Azonban nem mehetünk el szó nélkül a mellett az összefogás mellett, ami lehetővé tette ennek a szolgálatnak az elindulását. És itt nem feledkezhetünk meg a dán testvérek áldozatos segítségéről sem. A szolgálat létrehozói felismerték, hogy az idős embernek a legnagyobb segítséget az jelentheti, ha nem szakítják ki a gyökereit, hanem otthonában élve, csekély térítés ellenében, megkaphatja azt a segítséget, ami nélkül már nem is tudna létezni. Ehhez a meleg étel éppen úgy hozzátartozik, mint a lakás rendben tartása, vagy az orvoshoz juttatás, hogy csak néhányat említsünk. A gondozónők nem csak a segítséget, de a biztonságot is jelenthetik ezeknek az embereknek. Azt se felejtsük el, hogy mindezt a szolgálatot felekezeti határok nélkül teszik.
A Bobán, valamint másik két vasi gyülekezetben is kialakított modell példa értékű lehet a 21. századi evangélikus gyülekezeteink számára, hiszen az új gyülekezeti ház nem csak a gyülekezetben élő evangélikusok számára válhat igazi otthonná, de az innen induló diakóniai munka is nélkülözhetetlenné válhat a segítségre szorulók számára.
Forrás és galéria: