Reményik Sándor nyomában

Iskolánk alapításakor, keresve a szálakat névadónkhoz, kutatva Reményik, vagy barátainak rokonságát találtunk rá Antal Margitra. Antal Margit erdélyi magyar-orosz szakos tanár, aki Reményik Sándor evangélikus lelkészének, Járosi Andornak unokája. Azonnal felvettük vele a kapcsolatot. A tanárnő rengeteg emléket idézett fel, és sok információt adott nekünk Reményik Sándorról. Kaptunk tőle sok tárgyi emléket is, melyből kiállítást is tudtunk összeállítani. A kiállítási anyag, jelenleg a Trianon Múzeum Reményik emlékszobájában tekinthető meg.

Az alábbi gondolatokat Reményik és Járosi barátságáról, Antal Margit írásából idézzük:

Reményik Sándor őszinte barátságot ápolt evangélikus lelkészével, Járosi Andorral. Barátságukról árulkodnak a költő-barát levelei is. Íme, pár részlet ezekből:

„Tegnap olyan jó volt megint a mi kis templomunkban ülni, hangtalanul énekelni.Hallgatni Andort a Miatyánk értelméről, s általában az imádkozásról beszélni.Tegnap szinte egész nap Andorral voltam együtt, s ez nagyon jó volt.”

„És ma mégis csendes csoda volt, békesség volt, amit Andor az igében épen nekem mondott. Meg akarom nagyon köszönni ezt a napot Istennek és Andornak.”

Reményik így ír barátja igehirdetéséről:

Az én lelkipásztorom

„ És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.” I.Kir. 19,21.

 

Járosi Andornak

Láttam az Igét sas-szárnyon repülni,

Elzúgni izzó Illés-szekeren,-

Dóm-lelkekpillér-berkeit bejártam,

Testté az Ige mégse lett nekem.

Gyönyörködni jártam a templomokba,

Mint a hangversenyekre, tárlatokra,

A lelkem minden szent beszéd után

Csak muzsikával, képpel lett tele,

A nagy poézis fergeteg -szele

Az építő szó boltíve alól

Süvöltve tört ki, s úgy markolt belém.

Csak azt lestem, csak arra vártam én .

Égett a szívem pogány csipkebokra,

Szent szél szította szándéktalanul,-

A láng szomjazta a forgószelet,

S a tűzből született egy költemény

A „Christi imitatio” helyett.

Jöttek ragyogó s zordon vértezetben,

Jöttek óriás prédikátorok,

És ostoroztak és égbe ragadtak,-

Csak ezt a szócskát:”én bűnös vagyok”,

Nem bírták velem úgy értetni meg,

Ahogy Te tetted, én”kicsi papom”,

Általad lett a templom menedékem,

És vígasztalásom ,és otthonom.

És Te tetted, hogy megértettem én,

Hogy mégis több az Evangélium,

Több,mint a leggyönyörűbb költemény.

És Te tetted,hogy fordulok magamba,

Sa szent vacsora után legalább

Jobban vigyázok tettemre, szavamra.

Te tetted, hogy türelmesebb vagyok,

Tudván:nagy dolog a kicsi dolog.

Ledobhatatlan keresztem alatt

- Ezt is Te tetted - már meghajolok.-

Te tetted ezt, - a bús nevelő-évek,

Szakadások, törések, temetések

Csupán a segítségedre siettek.

És látod, látod: ezt ismét Te tetted,

Hogy bennem lassan életté remegnek

A szók:”Kegyelem és békesség nektek.”

Napi ige

Ki hasonlítható Istenünkhöz, az Úrhoz, aki a magasban lakik, és a mélybe néz, az égre is, a földre is? Fölemeli a porból a nincstelent…

(Zsolt 113,5-7)

„[Jézus,] aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt.”

(Fil 2,6-7)

Iskolánk alapítványa

Testvériskoláink

Tehetségpont vagyunk

Örökös Ökoiskola vagyunk

Iskolánk Johannita védnökség alatt

Tudósítások iskolánkról

e-Igazgatótanács